Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
5. szám - Darab Katalin: Talajtani vizsgálatok adatainak felhasználása az öntözések tervezésénél
Darab K.: Talajtani vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. 195 talajokat rendszerint a folyók árterein, vagy volt árterein találjuk. Ez azt is jelenti, hogy a talajvíz az esetek nagyrészében közlekedik a folyók vizével. Ez egyben egy erős talajvízszint ingadozást és ezzel együtt egy intenzívebb kilúgzódást is jelenthet a talajban. A csernozjom és réti esernozjom talajok alatt a talajvizek mélyebben varinak. A csernozjomoknál 5—8 m-re a réti csernozjomoknál 3,5—5 m-re találjuk a talaj felszínétől. A talajvíz a talajképződésre közvetlen hatást nem. vagy csak időszakosan gyakorol. Vízháztartásukat alapvetően a talaj fizikai vízgazdálkodási tulajdonságai s a felülről történő nedvesedés szabják meg. Az anyagok felülről történő „kilúgzódása", amennyiben ezt más tényezők nem gátolják, zavartalan. Hat a talajvíz nemcsak a talajok vízháztartására, hanem kémiai összetételétől, minőségétől függően annak anyagforgalmára, így pl. sóforgalmára is. A talajvizek minőségét elsősorban a talajok szikesedése, vagy sziktelenedése szempontjából kell figyelembe vennünk. A szikes talajokra jellemző az, hogy bennük a sók, a mi viszonyaink között alapvetően a nátriumsók, oldható, vagy kicserélhető formában olyan mennyiségben halmozódnak fel, ami a talajok termékenységét csökkenti, a növények életfeltételeit közvetlenül, vagy közvetve gátolja. A talajban felhalmozódott sók forrása a természeti viszonyoktól (éghajlat, geológia, hidrológiai viszonyok stb.) függően különböző lehet. Ha összehasonlítjuk Alföldünk szikes területeit és a nagy sótartalmú talajvizek területi elhelyezkedését, a kettő között szoros összefüggést találunk. Ezt az összefüggést tükrözik azok az analitikai adatok, melyek a nemszikes és a különböző mértékben szikes talajok alatt levő talajvizek összes sótartalmát adják meg (3. táblázat) egv adott területen. Ezek és számos más vizsgálati adat alapján azt mondhatjuk, hogy e szikes talajokban felhalmozódott sók közvetlen forrása az esetek igen nagy többségében a talajvíz. Ezért a szikesedés szempontjából a talajvizek fontos minőségi ismérve a bennük oldott sók összes mennyisége s ezen belül a nátriumsók relatív mennyisége. Függ a talajvíz szikesítő hatása a talajvízszint mélységétől is. Annak, hogy a talajvíz szikesítsen, előfeltétele, hogy az a talaj képződésre közvetlen hatást gyakoroljon. Azt a talajvízszintet, mely felett a talajvízből szikesedés következhet be a talajban, nevezzük kritikus talajvízszintnek. A talaj és öntözővíz kölcsönhatásaként várható talajtani folyamatok előrejelzésének, az öntözött területek talajtani ellenőrzésének előfeltétele a talajvízszint terepalatti mélységének, sótartalmának és kémiai összetételének ismerete. Az egyszeri felmérés esetén adatokkal kell rendelkezni a terület domborzati viszonyainak megfelelően azokról a területekről, melyek magassági viszonyai eltérőek. Az észlelési, vagy megfigyelési pontokat úgy kell kijelölni, hogy a domborzati viszonyok mellett az egyes talajtípusok és altípusok területi elhelyezkedését is figyelembe vegyük. A talajvizek átlagos mélységének kartogramon történő ábrázolása mellett, amennyiben erre rendelkezésre áll a megfelelő adatsor, a leírásban meg kell adni a talajvízállás maximális és minimális értékeit. A talajok minőségének elbírálásánál a következő mutatókat vesszük figyelembe: — a vizek összes sótartalma [mg/l], — a vízben levő Na-sók relatív mennyisége [mgeé%], — a vizek anion összetételének megfelelő víztípus, — a víz szódatartalma, — a Mg-sók relatív mennyisége az alkáli földfém sókon belül [mgeé%], A fenti mutatók közül a tala j vízkartogramon ábrázoljuk a vizek összes sótartalmát és Na%-t. Függ a víz szikesítő hatása a talaj tulajdonságaitól is. Függ a talaj oldható sókészletétől, attól, hogy az oldható sók a talaj mely rétegében akkumulálódnak. Függ attól, hogy milyen a talaj víz és sóforgalmának uralkodó iránya, azaz adott körülmények között a sófelhahnozódás és kilúgzódás egymást periodikusan váltó folyamatai közül melyik az uralkodó. Azt, hogy egy talajban megy-e végbe progresszív szikesedés, legjobban a talaj többéves sóforgalmának adatai, sómérlege adja meg. A sómérleg legegyszerűbb formája az alábbi összefüggéssel adható meg: b —a=+«Z ahol a=a talaj átlagos sótartalma a megfigyelés kezdetén g/100 g b=a talaj átlagos sótartalma a megfigyelés végén g/100 g +r/=a megfigyelés ideje alatt a talajba szállított és onnan elvitt sók mennyiségének a különbsége g/100 g A fenti összefüggés szerint, ha ,,d" pozitív, azt jelenti, hogy a talajban sófelhahnozódás megy végbe, ha ,,d" negatív, a talajra a sók kilúgzódása jellemző. 3. táblázat X talajvíz kémiai összetétele különböző típusú talajok alatt Talajtípus Száraz maradék [g/l] Oa 2 + Mg 2 + Na + K+ SO' + ciNa 2CO s Lúgosság Talajtípus Száraz maradék [g/l] [mgeé/1] Lúgosság Réti talaj Szolonyeces réti talaj Réti szolonyec 0,01 1,44 1,98 5,07 4,90 1,93 4,41 8,72 4,49 4,01 4,27 13,17 0,73 0,3G 1,10 (Mit; 15,12 1,31 2,20 1,20 3,72 i 9,81 7,98 10,11
