Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Dr. Aujeszky László: Új technikai eszközök a meteorológiai szolgálatban

]82 Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz Dr. Aujeszky L.: Üj technikai eszközök Egy másik feladat, amelyet a számítógépek pontosabban és gyorsabban oldanak meg, mint az emberi munkaerők, a meteorológiai észlelőhálózatokból befutó óriási adattömeg ellenőrzéséből és feldolgozásából áll. Hazánk aránylag kis területű ország, de már ezen a korlátolt nagyságú területen is olyan csapadékmérő hálózat működik, amely több mint háromszázezer észlelést végez el évente. Nagy kiterjedésű országokban mint pl. a Szovjetunióban az adatanyag arányai még sokkal ijesztőbbek. Bár a méréseket és azok írásbafoglalását nagy gondossággal végzik, mégis elkerülhetetlen, hogy ilyen óriási adattömegbe hibák kerüljenek bele. Ezért a meteorológiai szolgálatnak egyik fontos feladata, hogy az adattömeget kritikailag átrostálja és a hibás adatokat kiküszöbölje. További gondot okoz az óriási adathalmaz áttekinthető szemléltetése. Erre a célra táblázatok és izohiéta-térképek szolgálnak. Az adatellenőrzés és adatfeldolgozás feladatai még néhány évvel ezelőtt is igen sok munkaerőt kötöttek le. Ma már a korszerű meteorológiai szolgálatokban (így a magyar meteorológiai szolgálatban is) ezt a munkát bizonyos részben elektronikus gép végzi el. Ez a megoldás nemcsak számos munkaerőt mentesít a technikai jellegű munka alól és lehetővé teszi ugyanezeknek a munkaerőknek a valódi tudományos feladatok felé való irányítását, hanem egyúttal nagymértékben meg is gyorsítja a szükséges áttekintések megszerzését. Módot ad arra, hogy több, részletesebb és jobban kezelhető áttekintést bocsáthasson a meteorológiai szolgálat a vízgazdálkodási szervek és egyéb érdekeltek rendelkezésére. Radar-meteorológia Az időjárási előrejelzések készítése, különösen pedig a csapadékviszonyok előrejelzése és regisztrálása szempontjából ugyancsak korszakalkotó volt egy másik műszaki vívmánynak, a meteorológiai radarkészüléknek a bevezetése a mindennapi meteorológiai szolgálatba. Már több mint két évtized óta ismeretes, hogy a légkörön keresztülhulló esőcseppek radar-visszhangot szolgáltatnak. A visszhang erőssége függ az esőcseppek méreteitől és a térfogategységben található esőcseppeknek a számától, lényegében tehát a csapadékintenzitástól. A közlekedési eszközökön használt radar készülékek csak az esőcseppekről adnak visszhangot, a felhők sokkal kisebb méretű vízcseppjeiről nem. Különlegesen nagyérzékenységű radarkészülékek útján azonban a felhőcseppekről is nyerhetünk visszhangot. Végeredményben tehát az a helyzet, hogy a készüléktípus érzékenységi fokának alkalmas megválasztása útján elérhetjük: vagy csak a csapadék jelenségekről kapunk képet, vagypedig a felhők finomabb belső szerkezetét is megvizsgálhatjuk a radar-visszhangok segítségével. Gyakorlatilag a meteorológiai radar-készülék úgy működik, hogy a radarsugár irányát folytonosan változtatjuk: a sugár egy körív mentén körbe jár és például 30 másodperc alatt befutja a teljes 360 fokot, vagyis a légkört minden irány felé letapogatja. Ennek lejátszódása után ismét visszaérkezik abba az irányba, ahonnan legutóbb már adatokat szolgáltatott. Ily módon lehetségessé válik, hogy a csapadékjelenségek erősségében egy-két perc leforgása alatt bekövetkező változásokat is tudomásul vehessünk, mégpedig igen nagy távolságból. Ez a lehetőség a felsiklófronti esőknél nem nagyon lényeges, mert ott a jelenség kiterjedése és erőssége ilyen kevés idő alatt nem sokat változik. De annál lényegesebb a záporszerű esők tanulmányozásánál, amelyek már rövid idő alatt is jelentékeny erősségbeli és kitérj edésbeli ingadozásokat mutathatnak. A radar-készülék katódoszcillográfjának képernyője térképet ábrázol, amelynek középpontját a megfigyelő hely alkotja. A térképen fényfelvillanások jelzik azokat a területeket, ahol az észlelés pillanatában eső esik. A térképről tehát leolvasható az esőzési területek pillanatnyi alakja, térbeli elhelyezkedése, és az észlelőhelyhez képest való égtáji iránya. A meteorológiában használatos radarkészülékek hatósugara rendszerint 150—200 km szokott lenni, vagyis ilyen távolságból minden fellépő esőt azonnal megmutatnak. Nem túlzás ennélfogva, ha azt mondjuk, hogy egyetlen meteorológiai radar-készülék már egymagában annyit nyújthat, mint számos csapadékmegfigyelő állomásból álló régifajta jelentőhálózat, amely egy egész országrészre kiterjed. Sőt ezzel még keveset is mondtunk, mert fennforog még az a nagy különbség, hogy a radarkészülék a körzetben előforduló minden egyes esőt rögtön tudomásunkra juttat, ellenben a megfigyelőállomások jelentéseinek befutásához még akkor is bizonyos időre van szükség, ha ezek mind gyors hírközlő eszközökkel (telex, telefon, rövidhullámú rádió) volnának ellátva. Ezenfelül radar útján az országhatárokon túli területek esőzéseiről is pontos képet alkothatunk anélkül, hogy külföldi megfigyelőhálózatot kellene megszerveznünk. Különlegesen nagy szolgálatokat tesznek a meteorológiai radarkészülékek a zivatarhajlamos időjárású napokon. A készülék percről-percre tájékoztat bennünket az egyes vidékek felett hirtelen kialakuló zivatar-felhőtornyok kifejlődéséről és a kialakult zivatarok vonulási irányáról. Értékes segítséget nyújtanak a radar-megfigyelések többekközt a Balatonon működő viharjelző szolgálat prognosztikai munkájában is. A meteorológiai radarkészülékek gyors elterjedését bizonyos fokig hátráltatta a jelentős beszerzési áruk (millió forintos nagyságrendben). Ezzel a hátrányukkal szemben áll az, hogy egész megfigyelőhálózatok pótlására lehet őket felhasználni, amelyek fenntartása ugyancsak költséges feladat. Tekintettel az időjárási előrejelzések nagy gyakorlati hasznára, a meteorológiai radarberendezések beszerzése teljesen indokolt és ma már a kisebb országok meteorológiai szolgálataiban is napirenden van. Megemlítendő, hogy a radar-készülékeket a felbocsátott rádiószondák követésére is felhasznál-