Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Barna Aladár–Dr. Salamin Pál: Javaslat a vízgazdálkodási tevékenység egységes értékelésére

170 Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. Barna A.—dr. Salamin P.: A vízgazdálkodási tevékenység termelési költségnek, s hasonló megosztású arányt véve figyelembe a nettó jövedelemtöbbletnél is, a fajlagos hozam: Pg = 400 Ft/1000 m

3 (A számításhoz a (7) összefüggést használtuk fel.) Ugy másik példában a víz szerepét az élelmiszeriparban vizsgáltuk felül. Ebben a példában aszerint amint a k értéke 1,00, illetőleg 1,30 Ft/m

3, a fajlagos hozam a következőképpen adódott: Fi = (i0 Ft/1000 m

3, illetőleg = 89 Ft/1000 m

3. (A számításnál a (19) összefüggést használtuk fel.) Az egységes értékelési rendszer alkalmazásának igen lényeges kérdése a számszer űsíthetőségé. A bemutatott számszerű példákban ma még sok közelítéssel kellett élnünk, ami bizonytalanságokhoz vezetett. E bizonytalanságok azonban folyamatos kutató, tervezőmunkával csökkenthetők és a sok vonatkozásban a kvalitatív bemutatás mindinkább kvantitatívvá válhat. A vízgazdálkodásban elsősorban hidrológiai, de néhány más műszaki adat vonatkozásában is, hosszú időre visszatekintő adatsorokat ismerünk. Ezeknek a jellemzőknek a körében van olyan bázisunk, melyre hosszabb — a tervezés igényeit kielégítő -—• trendeket alapozni tudunk. Néhány fontos műszaki paraméter és elsősorban a gazdasági jellemzők tekintetében a helyzet azonban kedvezőtlen. Ez abból származik, hogv csak az utóbbi években merült jel az igény, elsősorban a gazdaságirányítás új rendszerének előkészítése során, az átfogó gazdasági-műszaki értékelés kialakítására, ezzel együtt szerveződött a vízgazdálkodás önálló ágazattá, így egységes tervezési rendszere csak most alakult ki, sok korábban bevezetett jellemző a gazdaságirányítás iij rendszerének körülményei között használhatatlanná vált. Az egységes értékelés alkalmazásának széleskörű elterjesztéséhez, eredményeinek és a levonható következtetéseknek pontosításához, tehát egyes meglevő adatcsoportokban az adatokat rendszerezni kell és a számítások igényeinek megfelelően kell feldolgozni, az adatok más részénél az általános népgazdasági jellemzők közötti összefüggéseket kell megvizsgálni, s korrelációs kapcsolatok meghatározása útján kell az eddigi fejlődésre jellemzőket megállapítani, továbbá ahol a két módszerrel nem lehet eredményre jutni, hipotézisek alapján kell a számításokhoz megjelelő bázist tereinteni. Az első kategóriába elsősorban a termelő szektorok vízgazdálkodási jellemzői tartoznak: ilyenek az ipar fajlagos-termékegységre eső vízfelhasználására vonatkozó adatok, vagy például a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén a vízhasznosulási tényezők további elemzése, ezeknek területi ós időbeli vizsgálata. Ezeknek az összefüggéseknek körében a problémát a víz hatásának értékelése és azoknak az összefüggéseknek a tisztázása jelenti, amelyek a víz hatásának értékrendjét fejezik ki. A mezőgazdaságot érintő hatásokat illetően ilyen például a már említett Oroszlány-Iéle vízhasznosulási tényező, mely a termés általános színvonalának függvényében fejezi ki a víz hatását. A második kategória az általános népgazdasági jellemzők és a vízgazdálkodás tevékenységi színvonalát kifejező mutatók összefüggéseinek vizsgálatát jelenti. Itt különös jelentőségű az adatok homogenitásának vizsgálata és az egyes adatok tartalmi jellemzőinek értékelése. Kapcsolatot mutat például a nemzeti jövedelem és a lakosság ivóvízellátottságának színvonala, a vízfelhasználás és a társadalmi termék vagy az állóeszközérték. Az összefüggés, a kapcsolati sáv elemzése azonban csak egyedi vizsgálat alapján, a természeti és más körülményekkel összevetve adhat alapot következtetések levonására. Vágül a harmadik csoportba főleg a közgazdasági jellemzők ós bizonyos műszaki paraméterek tartoznak. így a víz egységére eső hozamok, károk ós ráfordítások mutatószámai, melyeknek nagyrészét eddig csak közelítő ós nagy bizonytalansággal megállapítható tényezőkkel tudtuk jellemezni (például: a t értelmezése az E elemzése). Itt a számszerűsítés megalapozásában, részben a kutatások tükrében végzett számításokra vagyunk utalva. Az egyes tényezőkre vonatkozó adatgyűjtés az ismertetett rendszerben, majd később vezethet olyan adatsorokhoz, melyekből a trendekre következtetéseket lehet levonni. (Például: P trendjének változása, ennek okai, jellemzői). További lényeges kérdés vizsgálatunknál az árés értékviszonyok megfelelő súlyozása. Nemcsak a dinamikus elemzésnek, hanem a statikus vizsgálatok eredményeinek reális megítélése szempontjából is fontos, hogy a helyes arányokat kifejező árés értékviszonyok között mérlegeljünk. A javaslatunkban gazdasági jellemzőként az eredmény (E) és a ráfordítás (R) különbségét vezettük be, azt a tényezőt, amelv hasonl«j> jellegű számításokban általánosan használt. Az árak változásának hatását illetően tehát ugyanazok a tényezők érvényesülnek elemzéseinkben is, melyekkel más területen is számolni kell. Az ebből származó következményeket számításba kell venni, és vizsgálatokat kell folytatni az e vonatkozású hatások csökkentésére. Javasolható az is, hogy az éppen ismertetett rendszerünk felhasználásával alakítsunk ki a vízgazdálkodás területén a tevékenység helyes értékviszonyait tükröző, a számítások céljaira felhasználható árrendszert. Az árszínvonal hatása lényegileg három vonatkozásban mutatkozik: a ráfordítás és eredményoldal eltérő értékarányaiban, az eredményekben a különböző ágazatok értékviszonyaiból származó aránytalanságokra, az árszínvonal változására, melynek a dinamikus értékelésben van jelentősége. Ha például egy vízhasználatnál az öntözési és ipari célú használatot hasonlít juk össze: a r

e=^6 (30) Vö és tényezőkben azonos árszínvonalú R

ö és /í, esetén (ez feltételezhető, hiszen azonos jellegű létesítményről van szó), az Eg és Ei eltérő színvonala miatt a / g és összehasonlításakor ez kifejezésre jut. Hasonló jellegű eltéréshez jutunk a ráfordításban és az eredményben az eltérő ágazati tartalom következtében is. Az árszínvonal változásának ha-