Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

br. Bolberitz K.: Műanyagok szerepe a vízellátásban Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 121 TaKHM nyreM b ne^OBeMecKHÜ oprami3M. PacTBopaiomHe BemecTBa hbjihiotch MacTHHHO MOHOMepaMH ruiacTMacco­boto \iaTepnajia, a nacTHHHO iicn0Jib30BaHHhie ajih iix ii3­roTOBJiemiíi noflCoÖHbie h BTopiiHHbie MaTepiiajiu. Han­6o;tee npuroanbiH cnocoö flJtfl ii3MepeHHH pacTBopemtji ii3Mepenne oct3tkob ii MeToa KFIO b MeTbipex pa3Hbix no xapaKTepy BH«ax boám. Ctoht eme KOHTpojutpoBaTb ko­jiH^ecTBO mohob 0Ji0Ba ii loonoB aMMOHiiH w uejiecoo6pa3Ho npoBCCTii iiHiJjopMariiBiibie öaKTepnojionmecKiie Hccjieao­BaHHH. B xo;ie nccjieflOBaimii paccMarpiiBajm 51 pa3Hbix bu­aoB njiacT.viacc, pa3Hue (pojiim, Tpyőu, npoÖKH, KaHHu h MeuiKH. HccjieaoBamiH noi<a3ajni ciuibHO OTjiiiMaiomneoi pe3yjibTaTbi. H3 IOTOBI.IX njiacTMaccoBbix iipo;tyKHtm pacTBopenne oöbiHHO iieöo^buioe. O^HaKO pacTBopeHiie öojibuioe npn opraHiinecKiix noKpbmtíix, BepHee njiacr­MaccoBbix noKpbiTiíjíx HaHeceuHbix oprammecKHMH Kjien­BaiouuiMii BemecTBaMH. OcoőeHHo pacTeT pacTBopemte c riOBbiuieHiieM TeMnepaTypu. Co BpeMetteM pacTBopemte y.MeHbiuaeTCH, ho He bo Bcex cjiyqajix. M3 rrpoBeaeHHbix HCCJieaOBaHHH MO>KHO C/ieJiaTb BblBOfl, 1TO njiaCTMaCCO­Bbie MaTepnaJibi, HMeiomne CBji3b c niiTbeBoií boaoíí, ny>KHo noflBepraTb KOHTpoJibHbiM ii3MepeHitflM h npiiMe­nemie njiacTMacc ajih Tai<nx uejiefi Hy«<HO peryjinpoBaTb c o6meriirneHimecKofí TOHKH 3peHii>i. Rolle der Kunststoffe in der Wasserversorgung Dr. Bolberitz, K. Die der Kunststoffe habén gegenüber der natürlichen Materialien den Vorteil, dass sie der Menseh, seinen Zielsetzungen entsprechend selbst herstellt. Dies erklárt ihre rasehe Verbreitung und dass immer neuere Kunst­stoffarten auf den Markt kommen, die immer höheren Ansprüehen entspreehen müssen. Auf dem Gebiet der Wasserversorgung werden zahlreiehe Kunststoffe ange­wendet. Ihre Vorteile sind: das kleine spezifische Ge­wicht, die Elastizitát und die leichte Bearbeitbarkeit, die geringe Wármedehnung, Widerstand gegenüber che­misehen Einflüssen und die áusserst schleehte elektri­sehe Leitfáhigkeit.. Ihre Naehteile sind: die geringe Wármebestándigkeit, in Wasser eingeweicht kann eine kleinere oder grössere Auswasserung auftreten, sie bin­den im allgemeinen das freie Chlor, womit die Keimfrei­heit des gechlorten Wassers verringert wird und dass sie mit Rohraufsuchgeraten nicht anfgefunden werden kön­nen. Nachdem die zur Verwendung gelangenden Kunst­stoffe mit dem Trinkwasser in Berührung kommen, ist es notwendig, diese aus hygienischer Sicht zu untersuehen umsomehr, weil infolge der Auswasserung zahlreiehe die Gesundheit schadigende Stoffe in das Trinkwasser und dadurch in den menschliehen Organismus gelangen kön­nen. Die sich auswássernden Stoffe sind teils die Mono­mere des Kunststoffes, teils die wahrend ihrer Verarbei­tung verwendeten Hilfs- und Zuschlagstoffe. Für ihre Untersuchung erwies sich die Messung der Auswasserung mit dem Verfahren des Verdampfungsrückstandes und des Sauerstoffverbrauchs mit Kaliumisermanganat in vier Wasserarten verschiedenen Charakters. Es ist auch begründet, die Menge des sich auswásserndenBlei-Ions, eventuell die des Ammonium-Ions zu kontrollieren und empfehlenswert, auch orientierende bakteriologische Untersuchungen vorzunehmen. Im Laufe der Untersuchungen babén wir 51 verschie­dene Kunststoffbelage, Kunststoff-Folien, Kunststoff­Rohrarten, Pfropfen und Deckel, Kannen und Beutel geprüft. Die Untersuchungen habén ausserst abwei­chende Resultate gezeigt. Aus fertigen Kunststoffpro­dukten ist die Auswasserung für gewöhnlieh gering. Umso grössere Auswásserungen sind aber aus dem auf ver­schiedenartigen Fláchen aufgetragenen, mit organischen Lösemitteln angefertigten Belagen zu verzeiehnen. Die Auswasserung wáclist stark mit der Erhöhung der Tom­peratur. Mit der Zeit verringert sich das Mass der Aus­wasserung, aber nicht in jedem Fali. Aus den Unter­suchungen musste die Folgerung gezogen werden, dass die mit dem Trinkwasser in Berührung kommenden Kunststoffe Kontrolluntersuchungen unterzogen wer­den müssen und aus hygienischer Sicht muss die Ver­wendung solcher Kunststoffe geregelt werden. Műszerbemutató Szombathelyen A Nyiigatduuántúli VÍZIG a Magyar Hidrológiai Tár­saság helyi Csoportja közreműködésével 1969. október '23—24-én műszer- ós mérésbemutatót rendezett az al­kalmazott hidrológia témakörében Szombathelyen. Hely­színi mérésekkel egybekötve az alábbiak kerültek be­mutatásra : 1. Saját kezelésű vízmércék, rajzoló vízmércék. 2. Vízhozammérés elektromos ellenállásváltozás re­gisztrálása elve szerint működő sózóberendezéssel. 3. Elektromos órzékelőjű szárnnyal végzett sebesség-, ill. vízhozammérés kis és nagy víz-változatban. 4. Vízhozammérés hordozható v. beépített mérő bu­kókkal források, kis hozamú ősállapotú vízfolyások, szennyvízhozamok mérésére. 5. Talajnedvesség mérése elektromos gerjesztéssel. (5. Földárammérés rövid idejű csapadók előrejelzések­hez, összefüggésben a napfolttevékenység hatásait a nagytávú előrejelzések érdekében vizsgáló elemzéseink eddigi megállapításaival. 7. Vízszint távjelzés felhívásra, telefon vonalon, meg­felelő adottságú bel- és külföldi észlelőhelyekről, kis költséggel nyerhető vízállás-, csapadékadatok, esetleg víztornyok vízállásadatai beszerzésére. 8. Vízállásváltozással automatikusan zsilipállást, szi­vattyúüzemet kívánt program szerint irányító elektromos berendezés. 9. Köböző láda, dekadikusan berendezett vízhozam­összegező tartállyal; kanalas rendszerű köböző, elektro­mos megoldású összegczővel összeépítve kisvízhozamok rögzítésére, párolgás-mérő kádak pontos feltöltését jelző elektród, azonos hengerre rajzoló csapadék és vízállás re­gisztráló. Az 1—7. alatti eszközöket és módszereket a Nyugat­dunántúli VÍZIG, a 8. alattit az Alsódunavölgyi, a 9. alattit a Középdunántúli VÍZIG munkatársai mutatták be. Az 1—7. alatti eszközök és módszerek újítási, ill. szabadalmi témák. Kidolgozójuk Pacliner Csaba, a,Nyu­gatdunántúli VÍZIG VGF. csoportvezetője. Dr. Joó Ottó A Szegedi Vízvédelmi Bizottság ülése 1969. december 19-én — az algyői olajkútkitörés egy éves évfodulóján —- ülést tartott az Alsótiszavidéki Víz­ügyi J gazgatóság mellett működő Vízvédelmi Bizottság Szegeden. Az iilés keretében előadást tartott Pintér Péter, az O VII- VIKÖZ Vízminőségi Felügyelet osztályvezető fő­mérnöke a zalai olajmezőn kikísérletezett hidrofobizált perlit vízminőségvédelmi alkalmazásáról. A Munkabizottság vezetői beszámoltak 1969. évi munkájukról és több határozati javaslatot hoztak. A be­számolókat dr. Vágás István, dr. Thurzó Tamás, Festő Szabó László, Bartsch Lajos, Horváth László és Szépfalusi József t artották. Az ülés homlokterében a felszíni vizek olajszennyezés elleni védelme és olajos katasztrófák vízminőségi követ­kezményeinek elhárítása állt. 1969. december 19-én az üléssel egyidejűleg megjelent az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Fel­ügyelete által szerkesztett „Vízminőségvédelem" c. Tá­jékoztató 5. száma. A lap a Vizvédelmi Bizottság 1969-ben végzett mun­kájáról készült beszámolókat közli. Többek között a mártólyi Holt-Tisza ág vízminőségvédelmét is magában foglaló, rendezésére vonatkozó és a Szeged szennyvizei­nek tisztítására kidolgozott tanulmánytervet ismerteti. Beszámol a lap a kecskeméti szennyvízöntözóssel ós a kis galvanizáló üzemek talajvízszennyezésével foglal­kozó munkabizottságok tevékenységéről. Ismerteti az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ár- ós belvízvédelmi szervezetébe épített „Vízminőségvódelmi Csoport" szer­vezésének körülményeit. Sz. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom