Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Sz. dr. Muhits Katalin–ifj. dr. Szabó Zoltán. Kisüzemi méretű INKA rendszerű kísérleti levegőztető berendezés tapasztalatai

Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 273 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Kisüzemi méretű INKA rendszerű kísérleti levegőztető berendezés tapasztalatai Sz. dr. M U H I T S KATALIN* és IfJ. dr. S Z A B Ő ZOLTÁN Az Országos Vízügyi Hivatal a Főváros távlati csatornázási terve alapelveinek jóváhagyásakor meghatározta a Dunába kerülő szennyvizek tisztítási helyeit ós a tisztítótelepek létesítésének sorrendjét. Az első tisztítótelepet Angyalföldön kell majd megépíteni. Angyalföldön a mintegy fele arányban ipari eredetű szennyvíz miatt a tisztítás lehetőségeit előre meg kellett vizsgálni. Az angyalföldi szivattyútelepre érkezik a főváros IV., XIII. ós XIV. kerületeinek ipari és üzemi szennyvize. Több bőrgyár, vegyiüzem, gyógyszergyár és számos egyéb kisebb-nagyobb, igen változatos technológiájú üzem szennyvize kerül az angyalföldi közcsatornahálózatba. A telepre érkező szennyvíz biológiai tisztíthatóságát annak detergens-, mérgező- és nem, vagy nehezen bontható szervesanyag-tartalma is befolyásolja. Ezek a körülmények tették szükségessé, hogy a helyszínen vizsgáljuk meg a szennyvíz biológiai tisztíthatóságát. Kísérleteink ezért nem kizárólag tudományos, hanem elsősorban gyakorlati célúak voltak. A kísérleti berendezés Az utóbbi években külföldön kifejlesztett INKA rendszerű aktivált iszapos biológiai szennyvíztisztítási mód méretezési, tervezési és üzemeltetési kérdéseinek tisztázására az ÉM. Mélyépítési Tervező Vállalat félüzemi méretű kísérleti berendezés megépítését kezdeményezte. A Fővárosi Csatornázási Művek 1958. év óta a pestlőrinci kísérleti szennyvíztisztító telepen szerzett tapasztalatai alapján vállalta, hogy a szóbanforgó kísérleteket lefolytatja. Az előzetes megállapodás után az ÉM. MÉLYÉPTERV 1960-ban megbízta a Főv. Csatornázási Műveket a kísérleti berendezés megépítésével. A kísérleti berendezés 1960 decemberében készült el a Főv. Csatornázási Művek angyalföldi szivatytyútelepén, a telep gépházától délre. Utólagos javítások és géppróbák miatt csak 1961. április 1-én vette kezdetét a kísérlet. Ezt követően a telep levegőztető medencéjének oxigénfelvételi és vízsebességi viszonyait ellenőriztük, majd a levegőztető ventillátor légszállítását is meghatároztuk. A kísérleti tisztítótelep műtárgyai: hosszanti átfolyású előülepítő, levegőztető medence és utóülepítő. A nyers szennyvizet vezető cső a szivattyútelep dunai nyomócsövének aknájából ágazik ki. Az előülepítő hasznos térfogata 20 m

3, átfolyó vize egy szívókútba kerül, ahonnan szivattyú nyomja azt be a levegőztető medencébe. A levegőztetőbe beadagolt nyers szennyvíz mennyiségének mérésére „V" alakú mérőbukó épült a betorkollás előtt. A levegőztető medence 4 m hosszú, 3 m széles és 3,5 m mély, négyszögletes, vasbeton medence. Hasznos térfogata, abban az esetben, ha a levegőz* Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. tető rácsokat 80 cm víz takarja, 37 m

3. Ekkor a víz mélysége 3,10 m. A levegőztető medencén hosszirányban 5 cm vastag pallóból készült elválasztófal húzódik végig, mely a fenék fölött 65 cm-rel végződik, tehát a fal alsó éle és a fenék között végig 65 cm nyílás van. A hosszában kettéválasztott medence egyik felében vannak a levegőztető rácsok. A rácsok alatti tér pedig a fenékig lenyúló, harántirányú válaszfallal 4 rekeszre osztott. A rekeszeket elválasztó pallókon támaszkodnak a levegőztető rácsok. A 4 részes rácstagok alapterülete 4,6 m

2. A levegőztető rácsok eredetileg 30 mm átmérőjű gázcsövek voltak. A csövek alsó palástján 2,5 mm átmérőjű lyukak vannak. A rácstagokat 100 mm átmérőjű acél gázcső köti be a betonakna szélén levő elosztócsőbe. A bekötés flexibilis gumicsővel és tolózárral ellátott, tehát a csőrácsot — bizonyos határok között — feljebb, vagy lejjebb lehet mozgatni. A csővezetékben a légnyomás mérésére csapok vannak. A levegőztető medence elfolyás felőli oldalán 1,5 m széles acél bukólemez van, melynek emelésével, vagy süllyesztésével a medence vízszintje állítható. Az utóülepítő Dortmundi rendszerű tölcséres beton medence. Felülete 19 m

2, teljes köbtartalma 66 m

3, mélysége a vízszinttől 5 m. Az ülepített szennyvíz beton bukóélen bukik át a körbefutó elfolyó vályúba. Az elfolyó tisztított szennyvíz a nagy telep nyomóaknájába folyik vissza. A leülepedett aktivált iszapot iszapcső vezeti ki az utóülepítő melletti szivattyúaknába. Az ide beépített szivattyú emeli át mind a recirkuláltatott, mind pedig a fölös iszapot. A recirkuláltatott iszap menynyisége ,,V" bukóval mérhető. A levegőztetést egy ventillátor biztosítja. Ennek maximális légszállítása 985 m

3/óra levegő 1000 mm vízoszlop nyomáson. A ventillátor légszállítását fojtással 376—985 m

3/óra értékek között lehet szabályozni. Előzetes mérések A kísérleti berendezés levegőztető medencéjében tiszta vízzel próbáltuk ki az üzemet, ennek sikere után került sor azokra a mérésekre, melyek a kísérletek értékelésénél szükségesek. E mérések két csoportba sorolhatók, úgymint oxigén felvevőképesség és vízsebesség mérések. Tekintettel arra, hogy e berendezés elsősorban kísérleti jellegű volt, az oxigénfelvevőképesség méréseit az elfogadható hibahatáron belül, a legnagyobb pontossággal igyekeztük elvégezni. Tíz oxigénfelvételi mérésből kifogástalan öt volt. Különböző pontatlanságok miatt (mint pl. a levegőt szállító csővezeték tolózárainak helytelen beállítása, a