Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

92 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. HIDROLOGIA A magyar hidrológiai szakirodalom egyik első tanulmánya Dr. Z S U F F A IST V A N Kerek 150 évvel ezelőtt, 1817-ben egyik első tudományos igényű folyóiratunkban, a ,,Tudományos Gyűjtemény"-ben jelent meg az alábbiakban facsimilében közölt cikk, a Velencei tóról. Szerzője Horvát István

1, a neves irodalmár és történész, aki f iatal korában Boldogréti Vig László írói álnév alatt jelentette meg cikkeit: ugyanebben a folyóirat számban a XV. századi magyar könyvnyomtatásról is írt. Korának mérnöki köreivel mint Fejér vármegye egyik hivatalnoka szoros kapcsolatot tartott : meg nem nevezett írótársának az akkori vízgazdálkodás elleni támadását többes első személyben utasítja vissza: ,,Mennyi haszontalan víz, mennyi haszontalan földet befödi — így sóhajtanak bizonyosan azon íróink, kik keresve keresnek szidalmakat ellenünk." Rendkívül meglepő a tanulmány adatainak széles skálája és pontossága. A tó felszínére vonatkozóan közölt adat (6 720 387 négyszögöl) jó összhangban van a ma nyilvántartott 20—26 km--rel. Még érdekesebb a Császárvíz ma nyilvántartott középvízhozamával teljesen megegyező vízhozamadata. A többi patak vízhozamával kapcsolatban megjegyezzük, hogy nagy részükön ma sem folyik rendszeres észlelés. Kiemelendőnek tartjuk, a Dinnyés—Kajtori csatorna nyomvonalán végzett szintezés pontosságát is. A hazai hidrológia ezen egyik első munkája tehát mindenképpen megérdemli, hogy kiemeljük a feledésből. Velentzei Tó Székes Fehérvármegyében. Számtalan hellemekkel diszesítette az élesztő természet Fehérvármegyét , mellyek közül nem utolsók a' szép és gyönyörű környékek. Ez lehetett oka, hogy a' Régi Magyarok — az együgyű természet izmos, de nem érzéketlen fiai — itt választották a' Fejedelem lakhelyét j itt tartották a' legfényesebb nemzeti üdnepléseket; itt látták egy testben egybegyűlve azon hazafiúi szent lánggal lobogó, és a' nemzeti fényt, ditsöséget, méltóságot kedvelő lelkes férfiakat, kik a' Hazát vitézségekkel szerzettek, okosságokkal ápolgatták, karaikkal a' veszélyek ellen oltalmazták. Érdemes volna azért gondosan leírni e' Vármegyét, 's reményiem is a' tsinos és hazafiúi lélekkel tündöklő megyebéli számos Nemességtől, hogy óhajtásomat jó szándékával régen megelőzte, 's nein tsak megelőzte, hanem végre is fogja hajtani. Én addig is a' Velentzei Tó esméretével lépem a' tiszteletes olvasó Kar elébe, 's elmondom róla, a' mit mondani tudok. 1 Horvát István 1784-ben született Székesfehérvárott, bölcseleti doktor, egyetemi tanár. A nyelvész vitában mesterének Révai Miklósnak a pártján van. Tanulmányai során három év bölcseletet, négy év jogot tanult, és párhuzamosan egy évig orvosi ós mezőgazdasági előadásokat is hallgatott. 1830-ban nevezik ki, Révai megüresedett tanszékére, a magyar nyelv és irodalom tanárának. A Magyar Tudományos Akadémia létrehozásában, megszervezésében tevékenyen részt vesz, de tagságát többszöri felszólítás után is visszautasítja. Elsősorban történelmi ós nyelvészeti tanulmányokat ír. 1846ban hal meg Budapesten. (Szinnyei: Magyar írók) A facsimile szöveg utolsó, latin mondatának nyersfordítása: „Agárdon, a Fertő mellett öt szántásnyira és a Fertőben is a fent említett Barátoknak, mint a mi szolgáinknak részesedésük van." iVlidön az ország útján Budáról Székes-Fehérvár felé Utazó Nyék pusztát elhagyja, a' Velentzei Hegyek, és a' Velentzei Tó ötlik szemébe. Azok pompás tekéntettel ajánlják magokat > és a' Fehérvári szőlő hegyig majd szőlőkkel , majd a' hegy tetőn fekvő Sukoró falúval, majd fákkal és* termékeny földekkel mulatják az utast; ez a' Sukorói hegy tetőn láttatja egy felül egészen a' maga vizeit, más felül pedig a' magos rónaságot, melly túlsó oldalától a' Dunáig terjedi Legnagyobb tova lévén Fehérvármegyének, e' néző pontból annak vizeit és nádasait majd más fél mérföldnyire szemlélni lehet, 's midőn éjszaki részről a' Velentzei, Sukorói ésPákozdi hegyhalmok, és völgyek a' tovat körül kerítik, akkor a' déli részen a' Kis Velentzei, Gárdonyi, Agárdi, Pákozdi, és Dinnyési határokat egymásután szem alá vehetni, mellyeket e' tó habjaival mosogat. Szélessége egy fertály mérföldnél többet alig tévén a

1 túlsó parton fekvő épületeket tiszta időben igen szépen meglátni. Velentze , Pákozd, Gárdony és Dinnyés egyenesen a' Tóparton ; ellenben Sukoró és Agárd a' tó parttól tsekély távúiságra fekszenek, és így az ország ut kanyarodásai mindig más és más környék képekkel mulatják a' néző szemeit. A' tóban tsulia, ponty, sügér, és derék kárász bőven találtatik, de mivel sáros a' viz feneke, és a' nádasok körül hináros, nyáron a' halak sár ízeket el nem tagadhatják. Vadrétzéjít, Buvárit^ Sártsáit, Tsörgo Rétzéjit, és egyéb vízi madarait a' birtokos urak sokszor na_gy vidámság* gal vadászszák.—Télen, midőn bé fagy, a'mi többnyire minden esztendőben megesik, a' túlsó parti lakosok igen nagy könnyebbséggel hordják rajta a

1 Velentzei, Sukorói és Pákozdi köveket, mellyekkel ők magos rónaságokon szűkölködnek. Ugyan télén vagyon rajta a' nád gyűjtés is; Fekvése legnagyobb áradáskor'- bé föd 6,720,387. FI ölet , következésképen 5Ö00- hold