Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
2. szám - Dr. Illés István–Kelemen László–Szépkuti Lajos: Az ipari vízgazdálkodás fejlődése és a fejlesztés célkitűzései
61 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. VÍZGAZDÁLKODÁS Az ipari vízgazdálkodás fejlődése, és a fejlesztés célkitűzései* Dr. ILLÉS ISTVÁN — KELEMEN LÁSZLÓ SZtfPKUTI LAJOS Az ipari vízgazdálkodás fejlődését az ipar fejlődése határozza meg. Az ipar fejlődése az elmúlt évtizedekben világszerte hatalmas méreteket öltött. Hazánkban a nagyarányú ipar fejlesztés a felszabadulás után indult el. Ha vizsgáljuk a hazai ipar fejlődését 1950-től 1965-ig, megállapítható, hogy az ipari termelés a négyszeresére [1, 2], az ipar vízigénye pedig ugyanezen idő alatt kb. a két- és félszeresére növekedett. A nagyarányú iparfejlesztés vízkivételeink fokozott igénybevételét vonta maga után. Az ipar teljes vízigénye jelenleg több mint 4,0 milliárd m 3/év, ami a hazai teljes vízigénynek (mezőgazdaság, ipar, lakosság) 86%-a. Az ipar beszerzendő frissvízigénye pedig 1,8 milliárd m 3/év, ami a fenti népgazdasági ágak vízhasználatának 60%-át igényli. Tehát az ipar a legnagyobb vízhasználó népgazdasági ág, és a nemzeti jövedelemnek közel 70%-át biztosítja. Az ipari termeléd zavartalan biztosítása, azaz kielégítő mennyiségű és minőségű vízellátása tehát elsőrendű népgazdasági érdek. Más a helyzet az ipar vízhasználatai során keletkező szennyvizekkel. Az üzemekből, technológiai folyamatokból kikerülő szennyvizektől, mint ipari hulladékoktól minél egyszerűbben, minél olcsóbban szabadul meg az ipar, annál kisebb a termelési költsége. Érthető tehát, miért bocsátották ki az ipari üzemek a szennyvizeket kezeletlenül, amíg az utóbbi időkben megjelent rendeletek, valamint a vízügyi szervek ezen tevékenységükben nem korlátozták. Köztudomású, hogy az ipari eredetű szenynyezések a befogadó élővizeinkbe bocsátott szenvnyeződéseknek kb. 80—85%-át képezik. Kzek a * A jelen cikk az ipari vízgazdálkodás legfontosabb kérdéseivel foglalkozó cikksorozat első ós általános része. A további cikkek (15—20 cikk) mindegyike egy-egy jelentős iparág jelenlegi vízgazdálkodási helyzetét és fejlesztési célkitűzéseit, továbbá az iparág egy jellemző üzemének vízgazdálkodási vizsgálatát és annak korszerűsítési lehetőségeit tárgyalják. Az egyes cikkek keretében képet kívánunk nyújtani az ipari üzemek vízellátói (energetikusai) ós az ipari vízellátás-csatornázást tervezők számára, hogy egy adott ipari üzem vízgazdálkodásában milyen jelentős műszaki-gazdasági eredmények érhetők el annak korszerűsítése, ill. ésszerűsítése árán. Ezen túlmenően a Magyar Hidrológiai Közlöny keretében vitafórumot kívánunk teremteni a magyar ipar gazdaságos fejlesztését nagymértékben befolyásoló ipariüzemi vízgazdálkodás korszerű fejlesztési módszereinek kialakítására. Ezért kérjük a téma iráni, érdeklődő üzemeltető, tervező és kivitelező kollegákat, hogy a cikkekkel kapcsolatos észrevételeiket, ellenvéleményüket vagy további javaslatokat a szerkesztőségnek leközlés ós megválaszolás céljából küldjék meg. Meggyőződésünk, hogy ezzel a nyilvános eszmecserével a vízgazdálkodás legfiatalabb ágazatának, az ipari vízgazdálkodásnak ésszerű, műszaki-gazdasági fejlődését nagymértékben elősegíthetjük, ós ezzel jelentősen hozzájárulunk a rohamosan fejlődő magvar ipar jövőbeni gazdaságosabb fejlesztéséhez. (A Szerk.) szennyezések viszont — különösen nagyobb iparvidékeinken olyan méretűek, hogy élővizeink jelentős része többféle vízhasználat céljára (ivóvíz, kazántápvíz, finom technológiai vizek, öntözővíz, halászat stb.) alkalmatlanná vált. A szennyvizeiket kellően nem tisztító üzemek az egyéb vízhasználóknak, tehát tulajdonképpen a népgazdaságnak súlyos károkat okoznak. Minden esetre nagyobb kárral jár a népgazdaság más területén, mint amennyi haszon jelentkezik magában az üzemben a szennyvíztisztítás elmaradásából. Az ipari üzemek jelenlegi szennyvízkibocsátása 900 millió m 3/év, melynek csupán 1/2-ed részét kezelik, de a kezelésnek csak kb. 30%-a jelent megfelelő szennyvíztisztítást. Ez az állapot —- a meglevő más vízhasználók és a létesítésre váró vízhasználatok vízbeszerzéseit tekintve — a jövőben nem tartható. A meglevő üzemek vízellátásának korszerűsítésén és a szennyvizeik megfelelő kezelésén túl, az ipari vízgazdálkodás jövőbeni feladatának túlnyomó részét az új üzemek vízgazdálkodási jellegű létesítményei képezik. A következő 15 éves időszakot vizsgálva, az ipar fejlesztési célkitűzései alapján megállapítható, hogy az ipar teljes vízigénye, friss víz igénye és a kibocsátott és kezelést igénylő szennyvizek mennyisége a jelenlegihez viszonyítva egyaránt közel két- és félszeresre növekednek. Mindez az ipari vízgazdálkodási feladat megvalósítása kb. 30 milliárd Ft beruházás megvalósítását igényli. Ezen hatalmas feladatok ésszerű és gazdaságos megoldása csak a műszaki lehetőségeink korszerűsítésével és az ipar területén a célszerű üzemi vízgazdálkodás lehetőségeinek felmérésével, valamint annak gazdaságos bevezetésével valósítható meg. Az ipari vízgazdálkodás fejlődése 1950—68 között Az ipari vízgazdálkodási feladatok világszerte csak az elmúlt 20—25 év alatt jelentkeztek, az egyre növekvő ipari vízigények biztosításának és az ipari szennyezések kiküszöbölésének kényszerítő hatására. A felszabadulás előtt az ipar számára szükséges vízmennyiségeket a helyi vízkészletekből különösebb nehézség nélkül biztosítani tudták. A néni jelentős mennyiségű és kismértékben kezelt ipari szennyvizek elhelyezése a felszíni vizek nagyarányú hígítása miatt nem okozott jelentősebb gondot. Hazánkban a nagyarányú iparfejlesztés 1949— 50-ben indult. Az ipar vízigénye és a kibocsátott szennyvizek mennyisége [3] évről évre rohamosan emelkedett: A felszabadulás után, a nehézipar felfokozott fejlesztése idején (1950—1960) az ipar túlnyomóan
