Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Fehér Ferenc–Salamin András–dr. Szabó László: Drénkísérletek a Keszthely–hévízi lápterületen

566 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. SZ. Fehér F.—Salamin A.—Dr. Szabó L.: Drénkísérletek ' -151 -20 -25-30-40•§-45f-íO' -55' -BO-65-70

J JELMAGYARAZATAltalajöntözés Vízelvezetés -15-1 -20 -25 •S.-J0' e -]s e-js IN •Bjw-45-50 -55-60 JELMAGYARAZAT: Általa jön tűzés Vízelvezetés 21. f -Dréntengely Oréntengely 10 15 20 Őrének közötti távolság [m] 25 0 2 4 6 8 10 Drének közötti távolság [m] 7. ábra. A talajvízszint változása 10 m távolságú vakonddrének között Puc. 7. H3MeueHue ypoenn epynmoebix eod Memdy icpomoeMMU dpenaMU, pacnonoMceHHUMU na paccmoHHue 10 M dpyz om dpyea Abb. 7. Anderung des Orundwasserspiegels zwisehen Maúlwurjdranen in 10 m Ab.stand — kb. 1098 m

3 jutott a talajba, míg a többi a szivattyúaknában és a csatornában tározódott, illetve szivárgási és párolgási veszteségként jelentkezett. A talajvízszín kísérlet előtti helyzetét az 5. ábra a befejezéskor észlelt szinteket pedig a 6. ábra hidroizohipszái mutatják. Az utóbbi jól szemlélteti az AT 1 csatorna talajvízduzzasztó hatását is. Az előző két ábra hidroizóhipsza-eltéréseiből számított vízzel telített talaj térfogat a drénezett területen 1837 m

3 a drénezetlen területen 843 m

3 összesen 2680 m

3 Adatainkból következik, hogy 1 m

3 talaj telítéséhez 405 liter vízre volt szükség. Ez a fajlagos vízmennyiség — a levezethető 163 l/m

3-bez viszonyítva — igen magas érték. A kettő eltérése azzal magyarázható, hogy a víztelenítéskor csak a feszült8. ábra. A talajvízszint változása 25 m távolságú vakonddrének között Puc. 8. H3MeneHue ypoetm epyHtnoebix eod Meytcdy KpomoebiMU dpeHüMU, pacnoA03KeiiHbiMU Ha paccmomtue 25 M dpye om dpyea Abb. 8. Anderung des Orundwasserspiegels zwisehen Maulwurjdranen in 25 m Abstand ségmentes hézagok ürülnek ki, míg a feltöltésnél az alulról felfelé emelkedő víztükör a talajból a levegőt csaknem teljesen kiszorítja, és a talajt teljesen telíti. Az utóbbi folyamattal egyidejűleg a több dm vastagságú kapilláris sáv is emelkeik. A kapilláris nedvesítéshez igényelt vízmennyiség — a tőzeg nagy párologt ató képessége és a szárazmeleg időjárás miatt — a felső talajszinteknél különösen számottevő lehetett. A 6". ábra és az említettek alapján feltételezhetjük, hogy az altalaj öntözés során az AT 3. sz. csatornába számottevő vízmennyiség nem szivárgott. Az időjárást figyelembe véve a 405 l/m

3 feltöltési vízszükséglet az altalajöntözésnél felső határértéknek tekinthető. Figyelemre méltó, hogy az altalaj öntözés alkalmával a drénezett területen csak 2,2-szer nagyobb talaj térfogatot sikerült vízzel telítenünk, mint a drónezetlennél. (Víztelenítésnél 2,65 volt az arányszám.) Véleményünk szerint ez a jelenség is az előbb elmondottakkal van összefüggésben. A víztelenítésnél és az altalaj öntözésekor a drének között elhelyezkedő vízfelszín alakjára a figyelőkútsorok adataiból következtethetünk. Az észlelt vízállások alapján a 7. ábrán a 10 m, a 8. ábrán pedig a 25 m távolságú drének között kialakuló vízfelszín görbéit szerkesztettük meg. A