Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
12. szám - Fehér Ferenc–Salamin András–dr. Szabó László: Drénkísérletek a Keszthely–hévízi lápterületen
562 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. Fehér F.—Salamin A.—Dr. Szabó L.: Drénkísérletek Az első helyszíni kísérletek eredményei A kísérleti parcellán a Társulat és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola 1966 szeptemberében talajvízszin-szabályozási kísérleteket végeztek. A megfigyelőkutak adataiból megállapítható volt, hogy mind az altalaj öntözésnél, mind a terület víztelenítésekor a legkedvezőbb eredményeket az 5 m sortávolságú vakonddrének szolgáltatják. Ezekkel, a kísérleti parcella közepén 9 nap alatt altalaj öntözéskor kb 50 cm-es vítelenítéskor 40 cm-es talaj vízszint-változást sikerült elérni. Egyidejűleg a drénezetlen sávokban átlagosan alt alaj öntözéskor 25 cm-es víztelenítéskor pedig 16 cm-es vízszintváltozást észleltek [3]. Meg kell jegyeznünk, hogy a 10 m távolságú vakonddréneknél csak pár cm-rel kedvezőtlenebb adatokat észleltek, mint az 5 m távolságú vakonddrének esetében. E területen 1966 októberében a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke keretében a Társulat támogatásával folytatódtak a vizsgálatok. Ennek során öntözéskor és vízelvezetéskor a drénekre merőlegesen telepített új figyelőkutakkal mérték a talajvíztükör alakulását. Az adatokból megállapítható volt, hogy a talaj inhomogén és anizotrop volta ellenére a drének között kialakuló talajvízszín metszetei általában szabályosnak minősíthető görbék [4]. Ebből következik, hogy a legkedvezőbb mélység és dréntávolság előre megállapítható. A táblázat hosszantilag határoló csatornákban 5 napon át tartott szélsőségesen magas (a terepszint alatt 20 cm-es) vízszint, majd 6 napon át a csatornák fenékig leszívott állapotakor az egyes változatoknál a drének között a dréntávolság felében az alábbi abszolút vízállásváltozások mutatkoztak : SorVízszínVízszínSoremelkecsökkeDréntípus távolság dés nés [m] [cm] Vakonddrén 10 44,1 41,4 20 39,9 27,2 PVC vakondcsődrén .... 10 32,4 22,0 20 11,4 7,8 Megjegyezzük, hogy a vakonddréneknél a figyelőkutakat a csatorna közelébe attól kb. 17 m-re telepítették, ahol — mint már említettük — csak minden második drón volt meghúzva. Itt az 5 m sortávolságú drének sávjában a 10 m-es, a 10 m sortávolságú dréneknól pedig a 20 m-es dréntávolság adatait figyeltük meg. A tenyészidőszak során altalaj öntözéskor csak max. 30 cm-es (a 70 cm-es mélységről a növényeknek biztosítandó legmagasabb talajvízszintig, a 40 cm-ig történő) vízszintemelés szükséges. A mérési adatok alapján ehhez szükséges idő: vakonddérnnél 10 m-es sortávolsággal 2,5 nap 20 m-es sortávolsággal 3,0 nap PVC vakondcsődrénnél 10 m-es sortávolsággal 4,5 nap 20 m-es sortávolsággal '8,5 nap A csatornarendszer kiépítése óta a talajvíz tükre a tenyészidőszakban a talajfelszínt 20 cm-nél jobban nem szokta megközelíteni. A víztelenítési számításoknál ezt felső határnak tekinthetjük. Alsó határként az egyes növények által igényelt 60 cm-es vízmélységet választhatjuk. Az így adódó 40 cm-es talajvízszint-süllyesztéshez szükséges idő: vakonddrénnél 10 m-es sortávolsággal 6,0 nap 20 m-es sortávolsággal 8,5 nap PVC vakondcsődrénnél 10 m-es sortávolsággal 13,0 nap 20 m-es sortávolsággal 21,0 nap Megjegyezzük, hogy ilyen nagymértékű vízszínt sülylyesztésére csak igen ritkán, legfeljebb a tenyészidőszak elején, vagy szélsőséges csapadékos időszakban lehet szükség. Az előző adatok összehasonlításakor megállapíthatják, hogy alt-alajöntözóskor a talaj feltöltődése számottevően gyorsabb folyamat, mint az ugyanolyan mértékű leszívás. Ez elsősorban a kapilláris erő emelő hatásával magyarázható. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben végzett 1966. évi számítások [3] szerint a lápterületen alkalmazott PVC vakondcsődrén 1 ftn-ének a kivitelezési költsége 4,12 Ft, míg a vakonddrénné mindössze 0,17 Et/fm. A vakonddrének élettartama 3 évre becsülhető. Az előzők alapján a vakkonddrénezés még akkor is gazdaságosabb, ha azt évente meg kell ismételni. A vázlatosan ismertetett eredményeket egybevetve a kísérletezők a vizsgált területen a 10 m sortávolságú vakonddrének alkalmazását tartották a legkedvezőbnek [4]. Laboratóriumi vizsgálatok A talaj csövek között a láptalajban kialakuló talajvízszin törvényszerűségeinek és ennek alapján a legkedvezőbb drénmélységnek a meghatározására a BME Vízgazdálkodási Tanszék Laboratóriumában 1966 novemberétől fél éven át eredeti településű és zavart láptalajjal, valamint helyettesítő (finom homok) talajjal több modell-vizsgálatsorozatot hajtottak végre. Ezek az alábbi fontosabb megállapításokra, í 11. következtetésekre vezettek: a) Míg a művelt réteg alatt a láptalaj vízáteresztő képessége általában 10~ 4 cm/s nagyságrendű, az ásványosodási folyamat következtében szerkezetileg széteső, a kotus feltalaj tartósan nedves állapotban — a duzzadás hatására — csaknem víz- és légzárónak bizonyul [5]. b) A láptalaj inhomogén és anizotrop [1] volta miatt zavartalan talajmintával legfeljebb csak torzítás nélküli, azaz eredeti méretű, ún. szeletmodellekkel kísérletezhetnénk. A zavart láptalajban
