Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
12. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Gyöngyös környékének felszínalatti vizei
554 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. Dr. Karácsonyi S.—Dr. Sclieuer Gy.: Gyöngyös környéke Ca + + JELMAGYARÁZAT10. ábra. Egyes víztípusok összetételének változása mg egyenértékben (jelölés a 3. táblázat szerint) Abb. 10. Ánderung der Zusammensetzung einzelner Wassertypen im Gleichwert von mg ( Bezeichnun g laut Tabelle 3) az összehasonlításban még jobban alátámasztást nyert a felső rétegösszletnél a közvetlen csapadék utánpótlódás feltételezése. A vízmű kútjaí által igénybevett vízadórétegek É-i irányú kiterjedéséből, az egyes rétegek átlagos vastagságából és porozitásából jó közelítéssel meghatározható volt a tározott vízmennyiség (F stat) nagysága. Az eddigi összes víztermelés az egyes rétegösszleteken belül tározott vízmennyiség 12,5— 33%-át éri el (2. táblázat). Ilyen nagyarányú vízkivétel mellett a tapasztalt rétegenergia csökkenés ellenére is egyértelmű az utánpótlódás lehetősége és ténye. A nyomáscsökkenés rétegösszletenkénti abszolút és fajlagos különbözősége az összes összletre kiterjedő vízutánpótlódáson belüli eltérésekre utal. 4. Vízkémiai viszonyok A vízmű kútjainak vizére vonatkozóan elsősorban az 1960-as években történtek vegyvizsgálatok. A vízmintákat túlnyomórészt a műszeres kútvizsgálatok során végzett próbaszivattyúzások alkalmával vették. Egy-egy kútnál különböző hozamoknál és mélységi vízmintából is történtek ellenőrző vizsgálatok. A jellemző vizsgálati eredményeket a (3. táblázat) tartalmazza. a) A vízvegyvizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a különböző vízadórétegekből származó vizek kémiai összetétele eltér egymástól. A változás a réteg mélységének függvényében szabályszerűséget mutat. Ezért az egyes rétegösszletek vízkémiai jellemzőit külön-külön tárgyaljuk. A 120—160 m közötti vízadórétegeknek legmagasabb a keménysége (13—17 nkf.), ásványi sótartalmuk közepes és ez nagyrészben kalciumhidrogénkarbonát. A Na mennyisége 30—47 mg/l között van. A szulfát 35—46 mg/l és a klorid 8—28 mg/l határok között változik. A 200—260 m mélység között települő vízadórétegeknél is a mélységgel érvényesül, hogy a Ca és Mg mennyiségének csökkenésével a keménység fokozatosan kisebb értékű lesz, míg a Na fokozatosan növekszik, és a kalciumhidrogénkarbonátos víz fokozatosan nátriumhidrogénkarbonátos lesz. A 300—350 rn mélységben levő rétegek vizének keménysége 2—3 nkf. A víz közepes sótartalmú (320—350 mg/l) és az oldott anyag nagy része nátriumhidrogénkarbonát . A felszínközeli vizek minőségére már történt utalás. Kémiai jellemzésére megjegyzendő, hogy a felső pannóniai rétegek vizeitől összetételük eltér. A vízkémiai táblázat összehasonlításként a Mátra hegységben fakadó két jellegzetes forráscsoport vízkémiai összetételét is tartalmazza. A forrásvizek keménysége (3—4 nkf) és oldott sótartalma csekély. A földtani kutatófúrás eredményeiből ismert a 700—800 m mélységben tortonai rétegekben végzett vízvizsgálatok adata. A tortonai rétegek vizét
