Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
12. szám - Dr. Rákóczi László: Hidrológiai kutatás és hidrológusképzés Kanadában
Dr. Rákóczi L.: Hidrológiai kutatás Kanadában Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. 539 a téli vízhozammérések metodikájának fejlesztése, beleértve a mérések szükséges térbeli és időbeli elosztását is; a folyók felszínén télen lejátszódó hőkicserólődési folyamatok vizsgálata (az eddigi tapasztalati összefüggéseknél jobb, célszerűbb képletek előállítása mérnöki célokra elméleti ós kísérleti úton); a tavaszi jég- ós hóolvadásből keletkező árvizek vizsgálata (egy javasolt elmélet ellenőrzése mely a jeges árvizek maximális szintjének számítására szolgál). Nem tettünk említést az igen kiterjedt oceanográfiai és gleccser-kutatásokról, mivel ezek természetüknél fogva távol állnak a hazai hidrológiai kutatástól. Nem tartalmazzák a fentiek a magánmérnöki irodák által végzett hidrológiai kutató és feltáró munkát sem, csupán a legfontosabb kutatási irányokat szemléltetik. Egy kis bepillantást ad a részletekbe az egyik albertai hidrometeorológiai kísérleti terület és az ott folyó kutatómunka alább következő leírása. geológiai, talajtani, növényzeti, vízminőségi és hordalékszállítási szempontból. b) 6 kísérleti vízgyűjtőt jelöltek ki és rendeztek be sűrű mérőhálózattal a Sziklás Hegység keleti lejtőjén Alberta tartományban vízháztartási vizsgálatok céljából, Dél-Ontarióban a mocsár-lecsapolás, New Brunswickban a fairtás, a prérin az öntözés hatásának, a Szent Lőrinc folyó északi partja mentén az erózió és hordalékmozgásnak a tanulmányozására. c) 6—10 őrterület (benchmark hasin) kijelölését is előirányozták olyan vidékeken, amelyek előreláthatóan hosszabb ideig zavartalan állapotban maradnak. Ezeket csak az alapvető hidrometeorológiai elemek észlelésére szolgáló műszerekkel látják el. d) A fentieken kívül 25 úgynevezett „decenniumi állomás" felállítását is megkezdték. Ezek vízhozam- és csapadékmérő állomások. Külön kutatási téma keretében foglalkoznak egyébként a hálózatfejlesztéssel a kanadai viszonyok között. A Decennium kezdetén 100 km 2-enként egy csapadékmérő volt az országban. Ha csak a lakott területeket vesszük számításba, akkor ez a sűrűség 1 csapadékmérő/40 km 2. (A csapadékmérő hálózat hazai átlagsűrűsége 1 csapadékmérő/90 km 2.) e) Az alapadatok rendszeres gyűjtéséhez tartozik a tavak és tározók medrének ötévenkénti felmérése, és a tápláló vízfolyásokon megindított rendszeres hordalék mérések is. Ennek a programnak a keretében indult meg 1967-ben a különböző típusú európai görgetett hordalékfogók helyszíni és laboratóriumi vizsgálata, továbbá sor került az első lumineszcens jelzőanyagos helyszíni hordalékmozgás vizsgálatra a Glenbow tározóba torkolló Elbow folyón Albertában [2]. f) A hidrológiai körfolyamat egészének és egyes részeinek tanulmányozása új lendületet kapott a Decennium alkalmából. Foglalkoznak a körfolyamat leképzésével hidraulikai kisminták, elektromos analógia és matematikai modellek segítségével. Vizsgálják a hidrometeorológiai tényezők hely- és idő szerinti változását, továbbá a száraz és nedves időszakok váltakozását, valamint gyakoriságát. Statisztikai módszerekkel elemzik az árvizek nagyságát és gyakoriságát Albertában (grafikus eljárások). Tájegységek szerinti jellemzőket keresnek az árhullámképek apadó ágának alakjára nézve. Tanulmányozzák az árvizek kialakulásának és levonulásának jellemzőit a Fraser folyó vízrendszerében. g) Geomorfológiai vonatkozásban az alábbi kutatási témákon dolgoznak: a Déli Saskatchewan folyón épült új völgyzárógát alatti mederkimélyiilések és hordaléklerakódások vizsgálata; delt.akópződés és feltöltődés a fenti völgyzárógát t ározójában, illetve afölött; a változó vízhozamok hatása a mederalakulásra, órdességre ós a hordalékszállításra a mederképző vízhozam meghatározása céljából; a rezsim-elmélet alkalmazása kavicsmedrfí folyókon; a Red Deer folyó (Alberta) részletes morfológiai vizsgálata (hidrológiai és hidraulikai jellemzők, mederalakzatok, erózió ós lerakódás, a meder önszabályozásának nyilvántartása); kolmatációs jelenségek elméleti és kísérleti vizsgálata; A vízgyűjtő területek kutatásának szentelt 1959. évi ottawai kongresszus nyomán Alberta tartományban munkaközösség alakult hidrológus, meteorológus és erdész szakemberekből hidrometeorológiai kísérleti területek kijelölésére a Sziklás Hegység keleti lejtőjén. A tizenegy különféle állami (szövetségi és tartományi) szerv képviselőiből álló bizottság munkáját az Erdészeti Minisztérium megbízottja koordinálja. A program a Sziklás Hegység előhegyein a különböző növényzet fajták és borítottsági viszonyok figyelembevételével kijelölt kísérleti vízgyűjtő területek berendezésével kezdődött. 1963 óta rendszeres kutatómunka folyik két vízgyűjtőn, a magashegységi Marmot patak és az előhegységben folyó Déli Willow patak vízgyűjtőjén (1. ábra). A szorosan vett hidrometeorológiai alap- és alkalmazott kutatásokon kívül az erdészet érdekkörébe váró kapcsolódó területeken is folytatnak kutatómunkát. Bár a fizikai-földrajzi és éghajlati adottságok eltérőek, a hazai erdős vidékeken létesítendő kísérleti területek szempontjából sem érdektelen megismerkedni az említett vízgyűjtők műszerezettségével és a rajtuk folyó munkával [4], A Marmot patak vízgyűjtője A kísérleti terület nagyobbik része szubalpin fenyőerdőben terül el, de magasabban fekvő részei alpesi tundrára és kopár sziklatalajra esnek. Területe 9 km 2 és a tengerszint felett 1560—2760 m magasságok között helyezkedik el. A kutatási program három fő témája: 1. a vízgyűjtő hidrológiai paramétereinek (csapadék, felszíni és felszínalatti lefolyás) és ezek összefüggéseinek meghatározása; 2. az erdőirtás hatásának vizsgálata a lefolyásra és a vízfolyások vízjárására; 3. kísérletek magashegyi fenyőfélékkel a vízgyűjtőterület vízháztartásának megjavítása céljából. A vízgyűjtő három másodrendű vízgyűjtőre oszlik. 1963-ban nemcsak a Marmot patakra, hanem a három mellékágra is telepítettek mérőbukót. Mindegyik mellett fekvőhengeres, aknás, amerikai típusú rajzoló vízmércét állítottak fel.
