Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: A gyógyintézeti szennyvizek antibiotikum tartalmának hatása a csepegtetőtest működésére

522 Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. Csanády M.: A gyógyintézeti szennyvizek A táblázat alapján megállapítható, hogy kifogástalan hatásfokot egyetlen esetben sem találtunk. A kifejezetten rossz hatásfok okaként minden esetben durva tervezési (pl. Kocsord) vagy kezelési hibát lehet megjelölni. Gyakori hiba az, hogy a túl bőven méretezett előülepítőben a szennyvíz erősen rothadásnak indul — amit a szokásosnál magasabb hőmérséklet még külön is elősegít ; az anaerob, kénhidrogénes szennyvíz a csepegtetőtesten már nehezen tisztul (Doba, Hegyfalu, Heves, Törökbálint, Üjszász). Tűrhetőnek minősült a tisztítás hatásfoka Pesthidegkúton és Gacsályon, a tűrhetőt megközelítette Csákváron és — 1966 után — Hevesen. Az első három berendezés esetében jelentős volt a tisztított szennyvíz iszaptartalma, vagyis túl sok hártyafoszlány hagyta el a csepegtetőtest töltetét. Ha ezt leszámítjuk, tehát a kifogástalan utóülepítéssel elérhető elméleti hatásfokot számítjuk ki (a tisztított szennyvízben ülepítve mért KO 1-val számolunk), a KOI hatásfok mindhárom esetben kifejezetten jónak adódik: Pesthidegkúton 69—79%, Csákváron 84, Gacsályon 69%. Ezen esetekben tehát a biológiai tisztítás megfelelően végbemegy, csak a humusz-iszappá alakított szervesanyag kiiilepítése nincs biztosítva. (A kisterhelésű csepegtetőtesteknél ez elég gyakran előfordul.) Bár eléggé elszomorító adat az, hogy a 17 tbc gyógyintézeti csepegtetőtestes szennyvíztisztító berendezés közül mindössze 2 tűrhető és még 3 közel tűrhető működésűt sikerült találni (Mátraházát is ideszámítva), annyit azonban ebből is meg lehet állapítani, hogy az antibiotikumos therápia a csepegtetőtestes szennyvíztisztítást nem teszi lehetetlenné. Pesthidegkúton és Gacsályon a fejenkénti gyógyszer-fogyasztás nem más, mint a többi gyógyintézetben ! Az országos adatgyűjtés tehát részben már adott v álaszt a feltett kérdésre. Hátra maradt még annak a megválaszolása, hogy a gyenge vagy rossz hatásfok előidézésében egyéb okok mellett lehet-e szerepe az antibiotikumoknak. Üzemi méretű modellkísérlet A kérdés végleges megválaszolása érdekében modellkísérletet végeztünk. Mivel a csepegtetőtestes tisztítást általában nehéz modellen tanulmányozni, még nehezebb egy tényleges tbc gyógyintézeti szennyvizet — mint kiindulási alapot —- laboratóriumban létrehozni, ill. mindig frissen beszállítani, azt a megoldást választottuk, hogv a pesthidegkúti gyógyintézet működő üzemi berendezésénél végeztük el a-kísérletet. A kísérlet részletes leírására itt nem térünk ki, azt máshol ismertettük [15]. Lényege az volt, hogy pesthidegkúti tbc osztály szennyvizébe 6, majd 12 mg/l streptomycint adagoltunk, és vizsgáltuk a csepegtetőtest működésére gyakorolt hatását. A szennyvíz antibiotikus hatását, ill. a streptomycin tartalmat mikrobiológiai módszerrel mértük. A szervesanyag-lebontási hatásfok változását a •3. táblázatban mutatjuk be. A táblázatból egyértelműen leolvasható (amit egyébként a részletes vizsgálat egyéb adatai is alátámasztanak): az adagolt 3. táblázat A kísérletben mért szennyvíztisztítási hatásfok (az oxigén fogyasztással mért szervesanyag tartalom százalékos csökkenése a tisztítás során) (átlagos értékek) Tabelle 3. Die im Ver auch gemessenen Reinigungseffekl (Verringerung des mit Sauerstofjverbrauch gemessenen organischen Stoffgehalts wahrend der Reinigung; durchschnittliche Werte) V% KOIj

)

s KOIps KOIp* felr. ülep. elm.* Streptomycin nélkül 66 67 75 6 mg/l streptomycin adagolással 67 08 75 12 mg/l streptomycin adago(iO 5!) 70 * Elméleti érték, a jó utóülepítés feltételezése esetén adódó hatásfok. 6 mg/l streptomycin, tehát a gyógyintézeti szennyvizekben általában előforduló koncentrációnak 6—10-szerese, egyáltalán nem befolyásolja a csepegtetőtest működését, a tisztítás hatásfokát. 12 mg/l streptomycin adagolása esetében a szervesanyag-lebontási hatásfok mérsékelten, a bakteriológiai hatásfok lényegesen romlott. Ebben a koncentrációban tehát már észlelhető gátló hatás. Következtetések A bevezetőben felvetett kérdésre, hogy gátolja-e a csepegtetőtestes biológiai tisztítást a szennyvíz antibiotikum tartalma, Mátraházán nem kaptunk egyértelmű választ. Az országos adatgyűjtés anvnyit megmutatott, hogy a gyógyintézeti szennyvizek csepegtetőtestes módszerrel tűrhetően tisztíthatók, az antibiotikum tartalom a csepegtetőtestes biológiai tisztítást nem teszi lehetetlenné. Ekkor még nyitva maradt az a kérdés, hogy az antibiotikum tartalom ronthatja-e a hatásfokot. Az elvégzett üzemi méretű modell-kísérlet a felvetett kérdésre egyértelmű választ adott: A gyógyintézeti szennyvizeknek a therápia során felhasznált gyógyszerektől származó antibiotikum tartalma a csepegtetőtestes tisztítást nem zavarja. Az ilyen irányú aggály tehát nem indokolt. Gátló hatás csak akkor léphet fel, ha rendellenesen, lökésszerűen jut nagyobb mennyiségű antibiotikum a csatornába (pl. lejárt gyógyszerek megsemmisítése címén). Ennek megelőzése adminisztratív kérdés. Bzen rendszabály betartása esetén viszont a szennyvíztisztító berendezés esetleges rossz működését nem szabad a szennyvíz gyógyszer és antibiotikum tartalmának rovására írni, és ezzel lemondani a hatásfok megjavításáról. A fentieket tbc gyógyintézetek szennyvíztisztító berendezéseinek vizsgálata, ill. ilyen szennyvízzel végzett kísérlet alapján állapítottuk meg. Más gyógyintézetekben a therápia nem ilyen egyirányú, tehát jóval többféle, más-más irányban ható gyógyszert használnak, másrészt az egy betegre jutó gyógyszer és antibiotikum fogyasztás is általában lényegesen kisebb. Ezért ha a tbc gyógyintézetek szennyvize esetében nem okoz zavart az anti-