Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
10. szám - Fábry Györgyné: Tavi iszapok kémiai vizsgálata
464 Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. Fábry Gy.-né: Tavi iszapok zek és iszapkivonatok HCOjT-tartalma között gyakorlatilag összefüggést nem találtam. A felszíni és a fenék feletti vizek hat csoportjának valamint a hozzájuk tartozó iszapok vizes kivonatainak HCO~ — átlagai millivalban: felszíni víz fv>i 5,65, iszapkivonat 2,16 felszíni víz fv<ji 4,55, iszapkivonat 2,61 fenék feletti víz ffvj>i 3,90, iszapkivonat 1,86 fenék feletti víz ffvj>i 1,50 a 3,68, iszapkivonat 2,20 fenék feletti víz ffv>i 1,50 f 4,01, iszapkivonat 1,62 fenék feletti víz ffv<i 4,75, iszapkivonat 2,73 Ha az adatokat a 2. táblázat vonatkozó r-értékeivel összevetjük kitűnik, hogy azokban a csoportokban nem kaptam a fenék feletti vizek és iszapkitonatok HCOjT-adatsorai között összefüggést, amelyekben az iszapkivonatok HCOjT-mennyisége 2,00 millivalnál kevesebb volt. A HCOjT-ionokkal szerves összefüggésben áll a S0 2~-ion. A 2. táblázatban a vizek és iszapkivonatok SO^--adatsorai között három csoportnál láthatunk szoros korrelációt: 1. Fenék feletti vizek — iszapkivonatokét, ffv<i r=—0,877 2. Fenék feletti vizek — iszapkivonatokét, ffv>i r=0,756 3. Fenék feletti vizek — iszapkivonatokét, ffv>i 1,50a r=0,973 A többi csoportbeli vizek és iszapkivonatok SO 2--mennyiségei között csak laza kapcsolat nyilvánult meg. Ruttkay is [16] ellentmondásosnak találta a SO 2- dinamizmusát, amit két ellentétes tendencia érvényesülésével magyarázott, ezek: a szulfátredukció — kénhidrogénoxidáció. Ez a két ellentétes folyamat éppen az, ami a HCOjT és a SO-ionokat összekapcsolja. Mindkettő képződésében biotikus tényezők is i'észt vesznek. A normális és bikarbonát biológiai képződésével, valamint az S oxidációjával, aSO|~ redukciójával több hazai és külföldi talajtani szakember tanulmánya foglalkozik [1, 12, 15, 18]. Hazai talaj kutatók közül Treitz már 1924-ben írt [18] ,,a büdös tavak" fenékiszapjának biológiai folyamatairól. Leírása szerint ezekben Na 2S fordul elő, melyből NaHCO s képződik, s a sokféle ,,szerves lény" egyik fajtája redukálja a kénsavas sókat, másik fajtája oxidálja a szulfidokat. Frank—Kamenszkij pedig a következőképpen vázolja a szódás tavak iszapjában végbemenő folyamatokat [12]: 1. Na 2S0 4 —» Na 2S +2 0, 2. Na 2S + 2 H.,0 -» 2 NaOH + H 2S 3. H 2S + 0 -» H„0 + S 4. 2 NaOH + C0 2 Na 2CO s + H 20 5. Fe(OH) 2+2 H 2S -> 2 FeS + 4 H 20 6. 2 FeS+ 3 O -» Fe 20 3 + S 2 Levcsenko sémája [1]: Na 2S0 4 + 2 C Na 2S + 2 C0 2 Na 2S + C0 2 + H 20 Na 2C0 3 + H 2S Levcsenko egyenletéből kitűnik, hogy a redukcióhoz szervesanyag, főként redukáló mikroorganizmusok szükségesek. A normális és bikarbonátos szódaképződést elősegíti a Na 2S 12 pH alatt labilis formája. Az irodalmi utalásokból kitűnik, hogy a két ion: a HCOJT és a SO|~ dinamizmusa elválaszthatatlan egymástól, ami kifejezésre jut a vizek, iszapok SO 2- mgeé %-ának és a SO 2- : HCOjT arányának szoros pozitív korrelációjában, mely felszíni vizeknél 0,985, fenék feletti vizeknél 0,987 együtthatóban nyilvánult meg. A Cl- mennyisége a vizek és iszapok között (2. táblázat) szoros korrelációt mutattak. A felszíni vizeknél r=0,963, —0,801, a fenék feletti vizeknél ugyanilyen bontásban (ffv>i) r——0,843, —0,945. Az összefüggés egyedül a felszíni vizek és iszapkivonatok (fv>i) között pozitív; a többi csoportnál negatív (2. táblázat 31—36). összehasonlításul ismertetem a három eddig tárgyalt anion átlagát millivalban az alábbi megoszlás szerint: HC07 Clmillival átlagok Felszíni víz 5,35 1,40 2,08 Fenék feletti víz 4,15 1,19 1,10 Iszapkivonat 2,28 2,34 0,94 Az adatokból láthatjuk, hogy az anionok közül felszíni vizekben a HCOjT dominál, fenék feletti vizekben szintén a HCOjT a legtöbb, az iszapkivonatokban pedig a HCOjT mennyisége a SO|"-éval közel egyező és jóval több, mint a Cl""-ion. Legkisebb a SO|~ -érték a fenék feletti vizekben és valamint Cl--tartalmuk pedig közel egyezően kicsi. A HCOjT és Cl- mennyisége az iszaptól a felszíni vizek felé növekvő, amire ezeknek az ionoknak az értékszáma szolgál magyarázatul. Maguknak az iszapoknak jellemzését és iondinamizmusát hat főbb ionjuknak a 4. táblázatban feltüntetett paraméterei adják. A jellemzés négy részből tevődik össze. Az első rész azt mutatja meg, hogy az egyes ionok milyen mértékben növelik a ionkoncentrációt, pontosabban: az egyes ionok egységnyi növekedése az ionkoncentrációban mekkora változást idéz elő, a második rész a kationok egymás közötti, a harmadik rész az anionok egymás közötti korrelációját és annak erősségét mutatja, a negyedik rész pedig a kationok-anionok összefüggéseiről, jellegéről ad képet. A kationok közül a vizeknél koncentráltabb és kevésbé koncentrált iszapokban az ionkoncentrációval a Na + szoros, pozitív összefüggést mutatott. A Mg 2 + a kevésbé koncentrált iszapkivonatokban az ionkoncentrációval közepes, r=0,622, a koncentrált iszapkivonatokban viszont valamennyi ionnál szorosabb korrelációt jelzett. Az iszapkivonatok Ca 2 + -tartalma pedig már csak a koncentrált kivonatokban mutatott az ionkoncentrációval szoros pozitív korrelációt. Anionok közül a Na +-hoz hasonlóan mindkét iszapcsoportnál a HCOjT-ok mutattak az ionkoncentrációval szoros pozitív összefüggést. A SO 2 " -ok csak a koncentráltabb iszapkivonatokban, a Cl _-ok
