Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és műszaki hírek

48 Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. Egyesületi és műszaki hírek 7,ek tervezésével egyidőben meg kell tervezni az azonnali ós távlati üdülési létesítményeket is. Thimm, G. (Erfurt) az ivóvíztározók kifogástalan vizének biztosítása érdekében teendő átfogó intézkedésekről számolt be Partvédelem és tájgondozás ivóvíztározóknál címmel. A szennyezéseket többek között a tápanyagbemosódás és talajerózió idézi elő, melyeknek okai a sokoldalú építési tevékenység következtében a táj arculatába történő beavatkozások, és az ezáltal a part duzzasztási szint körüli tartományában okozott károk stb. Az ezek elleni védelem elsősorban mérnökbiológiai eszközökkel oldhatók meg. A változatos, sokrétű módszerek elméleti alapjait ismertette az előadó, melyeket a másnapi tanulmányi kirándulás keretében, az Ohra-tározó példáján mutatott be a gyakorlatban is. Seda, Z. (Brno) Tájrendezés völgyzáró gátas víztározóknál címmel elsősorban a növénytelepítés problémáival foglalkozott. Rámutatott, hogy csak a természetes növénytakaró részletes vizsgálata képezheti a jövőbeni erdőgazdasági és tájrendezési tevékenység tájökológiai alapját. Uhlmann, D. (Drezda) az ivóvíztározókat fenyegető veszélyt elemezte Ivóvíztározók entrofizálódása címmel. Az oligotrofizálást célzó tájvédelmi tevékenység lehet: lemondás a csatornázásról, valamint a természetes és műtrágyák tárolásáról a tározót tápláló vízfolyások mentén; erózióvédelem (pl. a szántóföld csökkentése a rétlegelő javára); a részben kötött tápanyagok (üledék, fitoplankton) leválasztása előtározóval. Ugyancsak négy előadás foglalkozott partbiztosítási, partvédelmi, mérnökbiológiai kérdésekkel. Kiemelkedik közülük Niemann, E. (Jena) A partállapottérképezés módszere Thüringiában, mint a folyóvizek tájvédelmének alapja c. előadása. A partállapot felvételének célja a partállapot típusainak és a part sérüléseinek számbavétele, az okok feltárása, a parti növényzet különböző formái hidrológiai-hidraulikai ós védelmi szerepének felülvizsgálata, végül a fentiekből a mérnökbiológiai vízépítéshez, gondozáshoz és védelemhez alapelvek ós ajánlások kimunkálása. Olschoivy, G. (Bad Godesberg) az 1965. évi árvizet követően vizsgálatot végzett a vízgyűjtő területen: milyen hatása van az árvízre és az általa okozott károkra a vízgyűjtő terület szerkezetének, állapotának, ós mennyiben járult hozzá a parti növényzet a vízfolyások partjának ós védelmi berendezésének megóvásához. Az eredményeket A víz okozta károk az Altenau vízgyűjtőjén c. előadásában ismertette, mely szerint a vízgyűjtő terület állapota, tagoltsága és az árvíz mértéke és károkozása között szoros összefüggés van. A vízfolyások partján keletkezett károk fajtáját ós mértékét a parti növényzet lényegesen befolyásolja. Linké, II. (Drezda) a növényzet különböző vízsebességekkel szembeni ellenállóképességének vizsgálati eredményeiről számolt be Mérnökbiológiai gyakorlat a folyószabályozásban címmel, Hazslinszky, T. (Budapest) [ledig A part- és rézsűbiztosítás néhány időszerű kérdéseMagyarországon címmel tartott előadást. Végül három előadás vegyes témákkal foglalkozott. Grimm, H. (Berlin) történeti áttekintést adott Vízvédelem mint az egészségügyi természetvédelem példája címmel, Kumari, E. (Tartu) A kelet-balti- vizes és vizállásos jellegű természetvédelmi- területek címmel tartott ismertető beszámolót, Aehtnich, W. (Frankfurt) pedig Trópusi és szubtrópusi területek táj- és öntöző gazdálkodása címmel tartott előadást. A kétnapos ülésszakot háromnapos tanulmányút követte, melynek során a résztvevők végigjárták a Thüringiai-erdőt, a Thüringiai-medencét és a Lipcseisíkságot. A tanulmányúton bemutatottak sokoldalúan ölelték fel a témakört, melyből az alábbiakat kell kiemelnünk: a partállapot-térképezés módszere, tájgondozás vízfolyások és tározók mentén, vízgyűjtő területek visszatartó képessége, az árvízvédelem elavult ós korszerű módszerei, vízfolyások hordalékszállítása és tározók feliszapolódása, tavak és tározók üdülőterületének fejlesztése, a vízgazdálkodás, területi tervezés és a tájgondozás közötti kapcsolat sűrűn lakott ipari területen, a nagy felületű felszíni szónfejtés hatása a táj szerkezetére, különös tekintettel a vízhálózatra. A gazdag programú, eredményes tanácskozás végén a résztvevők az alábbi ajánlásokat szövegezték meg: 1. A tájgondozás ós a természetvédelem területén a nemzetközi együttműködést speciális tematikájú, rend szeresen megtartott szimpóziumokkal kell elősegíteni. 2. A vízmenti tájgondozás és a mérnökbiológia optimális gyakorlati alkalmazásának érdekében fokozni kell a célnak megfelelő alapkutatásokat a bio- és geotudományok területén. 3. A „Nemzetközi Hidrológiai Decennium (1965— 1947)" keretében fokozottan kell biocönológiai-tájökológiai vizsgálatokat végezni, hogy a területi vízháztartás komplex jellegének ós az azt befolyásoló geotényezőknek a kutatásához ez oldalról is hozzájárulhassunk. 4. Ajánlják az „International Biological Programme" támogatását, nevezetesen a „Conservation of Terrestrial Communities" ós a „Productivity of Fresliwater Communities" szekcióiban való közreműködésen keresztül. 5. Minden ország természetes vagy a természetes állapothoz közel álló vizeinek, ill. nedves területeinek — a kutatás és oktatás számára — legfontosabb típusait, kiválasztott reprezentatív területek rendszere formájában természetvédelmi területekké kell nyilvánítani. Az „International Union for Conservation of Nature and Natural Resources" ez irányú törekvéseit támogatni kell. A rezervát umokat speciálisan berendezett ökológiai állomásoknak kell kutatniok és gondozniok. 6. A vízvédelem minden területén, különösen azonban a tóvédelem területén sürgősen fokozni kell az erőfeszítéseket, melyeknek nem szabad csak a vizek tiszt ántartására (szennyvízbevezetések elleni védelem, vízminősóggazdálkodás) korlátozódnia; ezen túl egész vízgyűjtő területekre kiterjedő tájkultúrát és magát a közvetlen vízmenti tájgondozást is ki kell alakítani. 7. A vízgazdálkodás, valamint tájgondozás ós természetvédelem szervei közötti baráti együttműködést még szorosabbá kell tenni. A cél: a természeteshez közel álló, inérnökbiológiai építósmódok kiterjedtebb alkalmazása a vízépítésben, minden erre alkalmas objektumon. 8. Különösen sürgősnek látszik az átfogó vízgondozás a bányaterületeken. A komplex rekultivációs tervekben az átalakított ós újonnan létesített vízfolyásokat:, tavakat mint fontos tájelemeket kiemelten kell kezelni ós vízgazdálkodási hasznuk mellett a biológiai és szoeiálhigióniai funkciókat is (üdülési központok) optimálisan ki kell alakítani. 9. Minden vízépítési beruházásnál megfelelő mértékű anyagi eszközt kell a mórnökbiológiai és tájgondozási tevékenység céljaira is biztosítani, melyeket nem szabad más tervek javára fordítani. 10. A nemzetközi méretekben újonnan nyert hidraulikai és mórnökbiológiai ismeretek arra ösztönöznek, hogy a gátak, töltések, árvízi szelvények ós a tárolók ós vízfolyások parti sávjának növényekkel való betelepítésére vonatkozó évtizedes előírásokat kritikailag felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a tájgondozás és tájkuítúra mai ismereteihez és követelményeihez alkalmazkodni tudjunk. 11. A résztvevők megvizsgálják saját országukban a következő, hasonló tematikájú nemzetközi szimpózium megrendezésének lehetőségét. Hazslinszky Tamás