Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
10. szám - Dr. Krempels Tibor: Aszfaltbeton partburkolat építési kísérletek
448 Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. Dr. Krempels T.: Aszfaltbztoji partburkolat 1. táblázat A szolnoki kísérleti szakasz sávbeosztása Sáv jele Sáv hossza (m) Tükör anyaga Burkolat vastagsága (cm) Szűrőréteg vastagsága (cm) Kőrakat kiöntés mélysége (cm) a ny &g a Sáv jele Sáv hossza (m) Tükör anyaga lábnál koronánál lábnál koronánál Kőrakat kiöntés mélysége (cm) a ny &g a 1 25 föld 35 25 20 p. c. habarcs 2 25 föld 30 20 — — 20 masztix 3 25 föld 20 10 10 10 40 masztix 4 25 föld 25 15 — — 20 p. c. habarcs 2. táblázat Az ásványi anyag javasolt összetétele (Szolnok) Aszfaltbeton Aszfaltszűrő (súly %) I. jelű (súly %) II. jelű (súly %) Aszfaltszűrő (súly %) Mészkőliszt Szolnoki homok 0/1 Nagyharsányi mészkő 0/15 . . Nemes zúzalék NZ 12/22 . . . Folyami kavics 10 25 40 25 10 25 35 20 10 30 50 20 Összesen . 100 100 100 Az aszfaltbeton méretezése során számos, az útépítési gyakorlattól lényegesen eltérő kérdésre kellett választ adnunk. A szakirodalmi közlések erre vonatkozólag csak homályos utalásokat tartalmaznak és nem ismertetnek egységes méretezési eljárást. Jelen dolgozatunkban nem térünk ki az általunk alkalmazott méretezés egyes lépéseire. Ezek ugyanis külön tanulmány keretébe illenek. A kísérleti burkolatok aszfaltkeverékeinek főbb tervezési mozzanatait az útépítési gyakorlatban megszokott jellemzők alakulásának bemutatásával (például Marshall-féle próbatest stb.) ismertetjük. Az I. jelű ásványi keveréktől (2. táblázat) a rézsűn nagyobb állékonyságot reméltünk, viszont jelentős tömörítő munkát igényel (Marshall stabilitása 60 °C-on 1000 és 1200 kp közé esett). A II. jelű ásványi keveréket könnyebb bedolgozni, mert a zúzalék helyett folyami kavicsot adagoltunk és 10. ábra. Helyi kimosások a lábazat előtt (Szolnok) Puc. 10. Mecmubte EUMBWBT neped nodnoMcueM (COAHOK) csökkentettük a mészkő mennyiségét. Ennek megfelelően a Marshall stabilitása (60 °C-on) 970 kp-ra csökkent. A kivitelező 19,65. szeptember végéig az I. jelű keverékkel dolgozott. Az időjárás rosszabbodásásával azután áttért a II. keverékre. A fentiekben ismertetett ásványi keverékhez 54 °C gyűrűsgolyós lágyuláspontú bitument alkalmaztunk, amelyet két különböző lágyuláspontú nagylengyeli bitumen keverésével állítottunk elő. Az I. jelű keverékből készített aszfaltnál az optimális paramétereket 6,6 és 7,0 súly% közötti bitumenadagolással értük el. Vákuumban a vízfelvétel Marshall testen 0,6 és 1,1 térfogat% közé esett, míg próbakockán 3% alatt maradt. Az áteresztőképességet a programban kidolgozott laboratóriumi eljárással 25 cm átmérőjű próbakorongon vizsgáltuk. A szivárgási tényező 10 7 cm/s nagyságrendűre adódott. A 22 °C-on mért kockaszilárdság 40 °C-on kb. 40%-ra csökkent, míg nem változott az összenyomhatóság. Az árnyalattal magasabb bitumentartalmú II. jelű keverék gyakorlatilag azonos módon viselkedett, mint az I. jelű (kivéve a Marshall stabilitás már említett kismértékű csökkenését). Az aszfaltszűrő ásványi keverékéhez 4,4 súly% bitument adagoltunk. Szivárgási tényezője 10 cm/s nagyságrendre adódott. Az építés során a Betonútépítő Vállalat megtartotta az ásványi adalékanyagra vonatkozó szemmegoszlási előírásokat. A bitumentartalom azonban magasabb volt az előírtnál (7,47 súly%). A vízfelvétel háromszorosára nőtt és 850 kp-ra csökkent a stabilitás. Ezek a tendenciák megfelelnek a program keretében 1963-ban és 1964-ben végzett anyagvizsgálati tapasztalatainknak. A burkolatot 1965. szeptember—október hónapban a Betonútépítő Vállalat építette. A vállalat a munka pénzügyi kereteit sokszorosan meghaladó szellemi- és gépi kapacitást, valamint válogatott munkaerőt biztosított. Ezzel minden szempontból megfelelt a kísérleti munkával járó különleges műszaki követelményeknek. A vállalat gazdag útépítési technológiai tapasztalatait és az apró munkafogások egész sorát (11. ábra) sikerült a rézsűn való újszerű építés adottságaival összhangba hozni. Szerző ezen a helyen is szükségesnek tartja leszögezni, hogy a Betonútépítő Vállalat közreműködése nélkül a kísérleti program valószínűleg több éves késedelmet szenvedett volna és végül is csak nagyobb műszaki kerülőutak megtételével jutott volna el céljához.
