Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Dohnalik József: Hozzászólás a hidrológia időszerű kérdéseihez
416 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. ítélt belvíz összegyülekezésének és eltávozásának előmozdítása az egyes fázisokban a maga eszközeivel. A belvízrendezés szempontjából azonban közömbös, hogy azok a vizek, amelyeknek levezetése megtörtént, a továbbiakban hová kerülnek. Így azon kívül, hogy bekerülhetnek egy főbefogadóba, mely elszállítja őket a területről, kerülhetnek bármilyen fajta olyan rendszerbe is (öntöző-csatorna, öntözővíz-tározó, halastó stb.) amely őket a maga céljaira hasznosítja (ha tudja), vagy kerülhetnek egy olyan rendszerbe is, mely végleges eltávolításukat műszaki-gazdaságossági okokból késlelteti anélkül azonban, hogy közben mint káros vízbőség bármiféle ártalmat okoznának (sáncolással, skatulyázással való vízvisszatartás, belvíz-tározó stb.). Az ilyen módon elhelyezett, vagy visszatartott vizek azonban már nem belvizek, mint ahogy a területen jelentkező első víztározódás, amely még mennyiség, vagy időtartam szempontjából nem jelentett káros vízbőséget, még nem volt belvíz. Az tehát, hogy egy bizonyos víz belvíz, amelynek eltávolítása érdekében tevékenykednünk kell, nem végleges, hanem átmeneti jellegét jelenti e víznek. E csupán elvinek tűnő megállapítás döntő jelentőségűvé válhat a vizes mérnök belvízrendezési tevékenysége során. Egy terület belvízrendezésének vizes mérnöki feladatait ugyanis minden körülmények között el kell látni, függetlenül attól, hogy a komplex vízgazdálkodás egyéb —• például vízhasznosítási jellegű — követelményeit is kielégítjük-e. Teljesen természetes, hogy egy terület problémáit átfogó szemlélettel kell megközelíteni, s ha a belvízrendezéssel nyert vízmennyiségeket akármilyen formában lehet bárhol a komplex vízgazdálkodás keretei között hasznosítani, vagy káros következményük nélküli visszatartásukkal gazdaságosabb megoldásokat lehet elérni, akkor ennek érdekében minden műszaki intézkedést meg kell tenni. A fogalmakat tehát nem szabad összekeverni : A komplex vízgazdálkodás minden követelményét figyelembe vevő leggazdaságosabb műszaki tevékenységen belül a belvízrendezés minden — a lentiekben megfogalmazott — követelményét maradéktalanul ki kell elégíteni. Ha pedig ezen a téren fogalomzavar következik be, akkor a vizes mérnök a komplex vízgazdálkodás (belvízgazdálkodás, belvízhasznosítás stb. — vélt érdekeinek a szolgálatában már akkor visszatart és tároz, amikor még káros vízbőségről van szó, vagyis a belvizet, a helyett, hogy elvezetné, máris hasznosítani akarja. Röviden megfogalmazva, ami belvíz, azt el kell vezetni, a tározással való megtakarítások és vízhasznosítások szempontjai csak ezután következnek, amikor az illető víz megszűnt belvíz lenni. A belvízrendezés négy fázist átfogó munkálatainak gazdasági hatékonyságai problémáira ki kell térni. Tekintettel a mezőgazdasági alaptevékenységeknek és a vízgazdálkodási munkáknak az összefonódottságára a belvízrendezésben, a gazdaságosság kérdése nem merül fel egyértelműen nézetem szerint. Az a semmivel sem indokolható gyakorlat alakult ki ugyanis, hogy az 1. fázisban esetleg szükségessé váló beavatkozásokat (talajvízszín-süllyesztés, drénezés stb.), valamint a 4. fázis építési munkáit (a levezető művek „gazdaságos méretei"-nek a meghatározása) gazdasági hatékonyság szempontjából vizsgálják, ugyanakkor a 2. és 3. fázis mezőgazdasági belvízrendező tevékenységeit — amelyek nélkül pedig a 4. fázis munkái is nagyrészt eredménytelenek maradnak — maguktól értetődőknek tekintik (noha elvégzésüket illetően óriási hiányosságok vannak), és gazdaságosságuk kérdése fel sem merül. Márpedig egy-egy fázis belvízrendezési munkáinak gazdasági hatékonyságát kiragadva vizsgálni teljesen félrevezető. A nélkül, hogy a kérdés közgazdasági vonatkozásaival foglalkoznék, a belvízrendezés elméleti szempontjából — különös tekintettel bevezetett modellemre —- a következő a nézetem. a) Legindokoltabnak látszik a belvízrendezés egészét a mezőgazdasági termelés alapfeltételeit biztosító tevékenységnek tekinteni, és e szemléletből kiindulva minden fázisban rögzíteni az emberi beavatkozások növénytermesztési, talajerőgazdálkodási és műszaki tekintetben megkövetelendő minimálisan elfogadható mértékét. b) Mindaddig, amíg a belvízrendezési munkák gazdasági hatékonyságát vizsgálni kell, a négy fázist együtt kell vizsgálni. így sohasem adott fejlesztésű főmű-rendszer gazdaságosságával kell foglalkozni, hanem meg kell tervezni az egész négyfázisú modellt különféle fejlesztési fokozatokban, ezek működését — a négy fázisban végbemenő valamennyi folyamat figyelemmel kísérésével — kell leutánozni, és egymással összehasonlítva kell őket elbírálni gazdasági hatékonyság szempontjából. E munka elvégzésére a bevezetett modellre épülő rendszer-vizsgálati eljárásom módot nyújt. HOZZÁSZÓLÁS A HIDROLÓGIA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIHEZ DOHNALIKJÓZSEF Hozzászólásomban közvetlenül nem az Ankéton elhangzott előadásokhoz kapcsolódók, hanem inkább néhány olyan általános jellegű kérdéssel foglalkozom, ami mindannyiunkat érint és amiről eddig még nem volt szó. Az egyik ilyen kérdés a hidrológus képzés a másik a hidrológiai adat gyűjtés problémája. Örülnünk kell a korszerű hidrológiai módszerek alkalmazása terén elért szép eredményeknek, de azt hiszem egyúttal azt is leszögezhetjük: messze vagyunk még attól, hogy akárcsak az itt bemutatottakat is szóles körben alkalmazzuk. Mi hát ennek az oka ? A sok tényező közül ón csak az általam felvetett hidrológus képzésnél maradok. Nem rendelkezünk kellő számú hidrológussal és még a meglevőket sem mindig a nekik megfelelő területen foglalkoztatjuk. Úgy érzem, közös felelősségünk, hogy e kérdés megoldása érdekében minden fórumot igénybe vegyünk. Magyarországot mint hidrológiai nagyhatalmat emlegetik, ami jóleső érzéssel tölt el mindannyiunkat, de egyúttal kötelez arra is, hogy mindent megtegyünk eme igen előkelő hely megtartása érdekében, ami annak megszerzésénél talán még nehezebb feladatot jelent.