Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Dr. Salamin Pál: Síkvidéki vízgyűjtők hidrológiai kérdései
406 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. Hydrograph Verfahrens. Wasserwirtschaft-Wassertechnik, 1965/2. p. 42. Linsley, R. K.—Foskett, L. W.—Kohler, M. A.: Electronic Device Speeds Flood Foreacasting. Engineering News Record, 1948. dec. 23. p. 64—66. Mailét, Ch.—Pacquant, J.: Les barrages en terre, Eyrolles, Paris, 1951. V. Nagy, I.: Hidrológia III. Egyetemi jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1967. V. Nagy, I.: Jelentés az „Árhullámok transzformációjának modellezése" e. kísérletek 1967. évben végzett munkájáról. BME Vízgazdálkodási Tanszék. Onate, V.: Temporary and Perinanent Provisions for the Control of Flows. — ICOLD 9th Congress, 1967. Question 33. General Report, Volume V. Prasad, R.: A Nonlinear Hydrologic System Response Model, Proe. ASGE HY 4. 1967. Sept, 5350. Salamin, P.: Vízlevezetés ós víztározás a síkvidéki vízgyűjtőterületek felszínén. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1959/3—4. p. 415. Sorensen, K. E.: Graphical Solution of Hydraulic Problems. Proe. ASCE. Separate 112, February 1952. Szepessy, J.: Völgyzárógátak építése alatti árvizek levezetése. Vízügyi Közlemények, 1962/4. p. 553. Szesztay, K.: Hidrológia II., Budapest, 1964. Szigyártó, Z.: Csapadék valószínűségi függvény. Hidr. Közi. 1967/6. p. 298—306. Wisnovszky, I.: Szélsőséges összegyülekezési folyamatok vizsgálata kis vízgyűjtőterületeken, Doktori értekezés, Budapest, 1965. Az Ankét II. ülésszakának második részében a síkvidéki vízgyűjtő területek hidrológiai kérdéseit tárgyalták. Vitavezetöi összefoglalót tartott űr. Salamin Pál egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. Ezt követően Kienitz Gábor (VITUKI) és Török László, a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum tanszékvezető tanára tartotta meg előadását. A vita során általánosságban szólt hozzá a tárgyhoz, és üdvözölte a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet nevében az Ankétot Dohnalik József, a VITUKI műszaki titkárságának vezetője. A II. ülésszakot követően Karászi Kálmán vízügyi igazgató, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője mondott zárszót. Az Ankét előadásainak befejezése után a megjelentek egynapos tanulmányúton vettek részt Pécs környékén. Ennek keretében megtekintették Komló város vízbeszerzési műveit, Abaliget és Orfű felszíni tározóit, és Kőlyuk felszíni és karsztvíz hasznosítását. SÍKVIDÉKI VÍZGYŰJTŐK HIDROLÓGIAI KÉRDÉSEI Dr. S A L A M I N PÁL a műszaki tudományok kandidátusa Bármilyen hidrológiai kérdés vizsgálatánál a legelső lépés a fizikai folyamatnak, a víz mozgásának, halmazállapot-változásának megismerése kell, hogy legyen. A fizikai jellemzők időbeni és térbeni változásának ismerete nélkül, vagy legalább is a változás jellegének felismerése nélkül egyetlen vizsgálat sem vezethet eredményre. Tehát ahhoz is, amikor a matematikai eljárások hidrológiai alkalmazási lehetőségeit vizsgáljuk, munkánk bevezetéseképpen gondosan fel kell tárnunk a hidrológiai folyamatok fizikai alapjait. S csak ezután, vagy éppen ennek a feltárásnak az érdekében párhuzamosan vezetjük be az adott vizsgálati esetben legmegfelelőbb matematikai eljárásokat. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy amikor a matematikai alkalmazásokat elemezzük, akkor is az ún. fizikai hidrológia elmélyült kiépítésére törekszünk. A fizikai hidrológia jelentőségére rámutatott az előző vitavezetői összefoglalóban Lászlóffy W. A fizikai folyamatok elsődlegességének figyelembevételén alapult az előző ülésszakban pl. Vágás I. előadása. Az önszabályozás elve a vízgazdálkodás területén számos folyamatnál érvényesül, s csak példaképp említjük meg a belvízrendszerek működésének megindulását adott vízterhelés hatására, a rothasztók terének beérését stb. A fizikai folyamat törvényeinek alkalmazását hangsúlyozta Bukovszky Gy. előadásában, amelyben az árhullámok differenciál egyenletére építi fel hidrológiai elemzését. A fizikai folyamatok megismerésének fontosságát hangsúlyozzák előadásukban Kollár F. és Pachner Cs. is, amikor javasolják a talajban lejátszódó folyamatok fokozott észlelését, az egyedi árhullámok vizsgálatát stb., és amikor műszaki beavatkozásaikat ezekre a közvetlen észlelésekre akarják alapozni. A fizikai folyamat egyszerű felismerése már jelentős módszertani eredményre vezethet. így például annak a felismerése, hogy valamely vízfolyás mentén kialakuló egységes hidraulikai rendszer vizsgálatát nem lehet csak egyes pontokon lefolytatott vizsgálatra egyszerűsíteni, a belvízi csatornarendszerek szelvénvenkénti méretezésétől a teljes csatornarendszer vízfelszínének egységes meghatározásához vezetett. Ez a gondolat jelentkezik Zsuffa I. előadásában is, amikor kiemeli, hogy a vízjárás vizsgálatánál az egyes értékek statisztikus feldolgozása helyett az egész víz járási folyamatot kell vizsgálni. A fizikai folyamat vizsgálata elősegítheti a matematikai módszerek helyes alkalmazását, a határfeltételek kifogástalan megállapítását. Például a rövid időtartamú nagy intenzitású csapadékok vizsgálatánál a mintavétel megszervezése, a valószínűségi függvény-alakok megválasztása, a rövid adatsorok meghosszabbítása stb. mind a csapadék keletkezésének gondos vizsgálatát igényli. Jelentős kérdés ezen a területen a felső korlát helyes felvétele (pl. fizikai szempontból a csapadék legnagyobb értéke nem lehet végtelen). A fizikai folyamatok matematikai jellemzése szempontjából az első jelentős kérdés az, hogy a vízgyűjtőterületek rendszervizsgálatának melyik alapmegoldását, a szintézist vagy az analízist (O'Don-