Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Dr.Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata
Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 401 Az állandók meghat ározásának pontossága fokozható megfelelő' számú ismétléssel, majd más nagycsapadékból származó árhullámok elemzésével. Az eddigi vizsgálatok számunkra is igazolták Prasad azon megfigyelését, hogy N rendszer-invariánsnak tekinthető. Helytállónak bizonyult Jacoby azon megfigyelése is, hogy K 1 első közelítésben ugyancsak rendszer-invariáns. K 2 viszont erősen függ a csapadék hevességétől, továbbá időtartamától, ezért várható, hogy értéke egy adott vízgyűjtőnél is széles határok között ingadozik. A vízgyűjtő összegvülekezési tulajdonságait leíró képzetes tározó paramétereinek ismereteiben, minden tetszőleges csapadékból levezethető a megfelelő árhullámkép. A méretezéshez szükséges csapadék kiválasztásához a hazai irodalomban legújabban Szigyártó dolgozata adott útmutatást. A képzetes tározó modellje egyelőre csak biztató kezdetnek fogható fel. A differenciálegyenlet ugyanis nem ad teljes értéktartományában a fizikai modellel megegyező eredményeket. Az eredeti közleményben N, illetve Kj bizonyos értékeinél a kifolyási görbe a vízszintes tengely alá metsz. Ez nyilvánvalóan helytelen, hiszen az adott modellben nem lehetséges visszafolyás, legkevésbé az árhullám leszálló ágán. Részben talán ennek tulajdonítható, hogy az adott árhullámok vizsgálatánál K x, illetve K„ nem bizonyult állandónak. Nem kizárt, hogy különböző paramétereket kell alkalmazni az árhullámkép felszálló, illetve leszálló ágára. A vizsgálatok számának növelésével azonban ezek a bizonytalanságok feltehetően csökkennek ós a szükséges javítótényezőket meghatározhatjuk, illetve esetleg K, és K., mint időfüggvény vizsgálandó. Helyettesítő árhullámképek bevezetése A fizikai paraméterek figyelembevétele mindaddig nehézségekbe ütközik, míg észlelőhálózatunk fejlettsége nem éri el a kívánt szintet. Arhullámtranszformációs vizsgálatainknál tehát nagyszámú, egyszerűsített, úgynevezett helyettesítő árhullámkép hidraulikai viselkedését elemeztük, miután véleményünk szerint ilymódon lehet pillanatnyilag előbbre vinni az aktuális, gyakorlati feladatok megoldását. Az árhullámképeket általában két, jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk (6. ábra). A túlfolyó méretezése, illetőleg az árhullám ellapulása szempontjából különösen fontos ismerni a felszálló (áradási) ág emelkedésének meredekségét, továbbá a tetőzésnél a vízhozam értékét. Jóval kisebb a jelentősége a leszálló (apadási) ág meredekségének: ez utóbbi elsősorban a már kialakult árhullám transzformációs hatást időben nyújtja el. * A folytonos változó görbület ű, íves vonallal határolt árhullámképet a gyakorlatban elterjedten poligonnal közelítik (Salamin). A tetőző vízhozamot (QM) a hazai gyakorlatban bevált, magyar, vagy külföldi kutatók által levezetett tapasztalati képletek felhasználásával állapítjuk meg. Csermák képletén kívül Kollár eljárását említjük meg. A tetőzés időpontját (TM) az árhullám felfutási sebességének közelítő megállapításával határozhatjuk meg, akár a pillanatnyi egységnyi árhullámkép, akár a képzetes tározó módszerével. Fentiek előrebocsátása után javaslatot teszünk úgynevezett „helyettesítő árhullámképek" bevezetésére. Ezek olyan egyenesekkel határolt árhullámképek, amelyek — vizsgálataink keretében — háromféle emelkedési sebességgel (de minden esetben azonos süllyedési sebességgel), és négyféle tetőző vízhozammal kerültek kidolgozásra. Az 1. táblázatban bemutatott helyettesítő árhullámképek gyakorlatilag felölelik a vizsgált tartomány összes szóbajöhető árvizét. ]. táblázat. Helyettesítő árhullámképek Jel A QM TM T 1 0 1 5,00 30 fi 42 2 5,00 50 10 70 3 5,00 70 14 98 4 5,00 90 18 126 5 2,50 30 12 48 6 2,50 50 20 80 7 2,50 70 28 112 8 2,50 90 36 144 9 1,25 30 24 60 10 1,25 50 40 100 11 1,25 70 56 140 12 1,25 90 72 180 \ Jelölések a 6. ábra szerint! 3. Az árhullámok transzformációja Túlfolyó rendszerek Árhulláin transzformáció szempontjából a túlfolyókat két csoportba osztjuk — a korlátozatlan vízemésztésű túlfolyó — a tározóban ésszerű határokig kialakuló legmaga-