Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Dr.Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 399 mezte és 1620 eset közül 23%-ban az „elégtelen túlfolyó" okot adta meg. Hazánkban elsősorban földből lehet völgyzáró­gátat építeni. Ezért különösen érdekes Mailet és Pacquant alapvető kézikönyvének az a megálla­pítása, hogy 82 fontosabb földgát katasztrófájá­nak 32 esetben az „elégtelenül méretezett túlfolyó" volt az oka. Az ,,elégtelen" kifejezés félreérthetet­lenül utal arra, hogy a tönkremenetel a gát koro­náján átbukó víz következménye: a földgátak ez­zel a veszéllyel szemben gyakorlatilag védtelenek. A túlfolyó műtárgy méretezése összetett fel­adat. A vízgyűjtőre hullott nagy csapadékból ke­letkező árhullám vizsgálata a hidrológia tárgy­körébe tartozik. A tározón áthaladó árhullám transzformációja pedig olyan hidraulikai jelenség, mely függ mind a belépő árhullám alakjától és a tározótó geometriai méreteitől, mind a túlfolyó műtárgy típusától, vízemésztési adottságaitól. Az elmúlt két évtizedben számos kisvízfolyá­sunkon is elkezdték a rendszeres vízhozam észle­léseket. Egészen ritka kivételtől eltekintve az egyes mérőállomásokon naponta csak egy leolva­sást tesznek. Ily módon adatsorainkat csak a tá­rozók teljesítőképességének meghatározásához használhatjuk; alkalmatlanok viszont az árvizek­kel kapcsolatos vizsgálatokhoz. Lauterbach és Glos kimutatta, hogy például a 100—300 km 2 közötti vízgyűjtő esetén és 0,15—0,05 közötti terepeséstől függően 2—4 óra közötti leolvasási időkre lenne szükség. Ez az időtartam egyben meghatározza az árhullám követési számítási időközök (At) hosz­szát is. 2. Az árhullámok kialakulása Vizsgáljuk a tározóhoz érkező, a túlfolyó méretezés­hez mértékadónak tekintett árhullám időbeni lefutását. Általában nem rendelkezünk elegendő részletességű ész­lelési adattal. Ezért a vizsgált árhullám alakjára csak tájékoztató jellegű következtetésekre juthatunk. Ezek az adatok azonban alkalmasak arra, hogy megfelelően vizsgáljuk az árhullámok transzformációját. Az összegyülekezési folyamattal szerkesztett egységnyi árhullámkép Adott dombvidéki vízgyűjtőn az összegyiileke­zési izokrónok megszerkesztése általánosan is­mert. Az izokrónok közötti területek mérőszámát az 7. ábra jobb oldalán tüntettük fel. Az izo­krónokat kellően sűrítve, a lépcsős diagram folya­.— F / _\is M n/—f "A" 30­X / /\ ol I I I I I I ^^ 5Í0J 0 4 8 12 16 20 2i 28 \ T [óra] 1. ábra. Az össze gyülekezési folyamattal szerkesztett egységnyi árhullámkép A T [óra] 2. ábra. A pillanatnyi egységnyi árhullámkép átalakítása véges tartósságú csőhöz matos vonallal helyettesíthető (Lászlóffy). Ezt a diagramot úgy értelmezhetjük, mint egy — a vizs­gált vízgyűjtő kifolyási szelvényénél elhelyezkedő — képzetes tározóhoz érkező árhullám lefutási áb­ráját. Fizikai értelmezésben megfelel a t—0 óra ideig tartó esőből származó árhullámképnek, ezért elnevezése „pillanatnyi egységnyi árhullámkép". A pillanatnyi egységi árhullámkép egyszerűen át­alakítható tetszőleges (t) ideig tartó eső egységnyi árhullámképévé (2. ábra). Eljárás hátránya éppen a részletek jó követési lehetőségében rejlik. Még kellő részletességű és kiváló minőségű rétegvonalas térkép birtokában is csak erősen tájékoztató jelleg­gel lehet meghatározni a lefolyó víz haladási se­bességét. Az összegyülekezési folyamat árnyalt követését segítik elő azok az úgynevezett koaxiális csapadék­lefolyás grafikonok, amelyek differenciált össze­függéseket állapítanak meg, az évszaktól és az előzetes csapadékindextől függően. A magyar szakirodalomban Szesztay foglalkozott ezzel a kér­déssel. A külföldi irodalomból példaként idézzük Becker dolgozatát. A végeredményként közölt ábra egyértelműen igazolja, hogy a hazai, 24 órán­kénti egyszeri leolvasáson alapuló adatsoraink eh­hez a módszerhez is alkalmatlanok. Mindaddig te­tehát, míg nem rendelkezünk szükséges részletes­ségű adatokkal, kerülő útra kényszerülünk. A vízgyűjtő mint képzetes tározó A vízgyűjtő a csapadékból származó lefolyást a tározótavak árhullámtranszformációs hatásához hasonló módon alakítja át a kifolyási szelvénynél eltávozó árhullámmá. A tározó hatás következté­ben kimutatható az input és az output között az időbeli eltolódás és ellapulás. Az így felépített modell lényeges előrehaladást jelent a korábbi vizsgálati eljárásokhoz képest. Jobban kezelhető és árnyaltabban írja le a jelenségeket. Mindamel­lett továbbra is fel kell tételezni az idő invarian­ciát és kényszerűen koncentrált paramétereket al­kalmazunk. A modell tehát alkalmas a tendenciák felismerésére, de felépítése — előrejelzési szempont­ból — korlátozásokat hordoz magában: hosszabb távon a paraméterek időszakos felülvizsgálatát igényli. Prasad vizsgálatainál koncentrált paraméterű időinvariáns, nemlineáris képzetes tározót vett

Next

/
Oldalképek
Tartalom