Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Papp Szilárd: A felszíni vizek szennyezettségére utaló egyes jellemzők közötti összefüggések

Dr. Papp Sz.: A felszíni vizek szennyezettsége Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 371 Tisza tiszta vizének az országhatáron mért pHértéke 7,83-ról kisebb ingadozásokkal Szeged alatt 7,54-re csökken le. Nagy általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a 8 körüli pH-érték szervesanyag-tartalomtól mentesebb, míg a 7,6, és még inkább az ez alatti pH-érték már szerves szennyeződésekkel terheltebb vízre utal. Felszíni vizekben talált többnyire csekély menynyiségű szabad szénsav arra utal, hogy a felszín alatti vizek túlnyomó részében meglevő mészszénsav egyensúly a felszíni vizekben nagyrészt hiányzik és ezért felmerül a kérdés, hogy az egyes nagyobb karbonátkeménységű felszíni vizekben a kalcium-hidrogén-karbonát oldatban maradását mi biztosítja. Erre magyarázatul szolgálhat a felszíni vizeknek a felszínalatti vizekhez képest gyakran nagyobb szervesanyag-tartalmúk, amelyeknek védő peptizáló hatása folytán a kalcium hidrogénkarbonát nem bomlik el egyensúlyi szénsav hiányában sem, hanem mintegy túltelített oldata keletkezik. Ennek oka lehet, hogy a nagyobb mennyiségű szerves anyagot tartalmazó vizekben az egyensúlyi szénsav kiszámítására szolgáló Tillmans Heublein [1] egyenletében szereplő K egyensúlyi állandó értéke változik, illetve — mivel K a nevezőben fordul elő — nő meg és ennek következtében kisebb szénsav értékek felelnek meg az egyensúlyi szénsavnak. Ez a megállapításom alátámasztható azokkal a vizsgálati eredményekkel, amelyek azt mutatják, hogy a nagy szervesanyag tartalmú vizek többnyire kemények, ezen belül karbonát keménységük is nagy, ami a szennyezett vizekben fellépő nagyobb, de azért a tiszta vizek egyensúlyi szénsav mennyiségét el nem érő szabadszénsav-koncentrációnak a következménye (6. táblázat). Így pl. az Ikva vizének keménysége és ezen belül a karbonátkeménysége is megnő a soproni szennyvíz betorkolása alatt. Ilyen még a Kaszárnva-patak Komló alatt a Toco Mikepércsnél, a Szárazér Makónál, a Tarján Salgótarjánnál, a Szilas-patak Újpesten, a Hangony Centernél, a 6. táblázat Kemény felszíni vizek oxigénfogyasztása TaőA. 6. nompeőAeHue e tcucAopode djin iicecmKUX noeepxHOcmHbix eod Tabetle 6. Sauerstoffverbrauch harter Oberflachenwásser A vízminta származása Ikva, Sopron alatt Szárazér, Makó Dinnyés—Kajtori-csatorna, Dinynyés Pécsi víz, Pécs Zsidódi-patak, Dorog Sós-tó, Székesfehérvár Tocó, Mikepórcs Szilas-patak, Újpest' Kaszárnya-patak, Komló alatt . . . Hangony, Center Tarján, Salgótarján Velencei-tó, Velence Összes keménység n.k.f. á. ó. Oxigénfogyasztás Omg/1 á. é. 24,5 39,3 25,5 11,9 25,9 15,4 26,1 25,7 26,9 106,0 27,7 16,7 27,8 18,7 28,1 19,0 29,5 18,9 32,2 32,3 37,1 20,0 40,7 14,7 7. táblázat Kalcium-magnézium hányados értéke felszíni vizekben TU6A. 7. CoomnouieHue KaAbifun-MazHiia e noeepxHOcmnbix eodax Tabelle 7. Wert des Kalzium-Magnesium Quotients in Oberflachenwassern A vízminta származása Duna, Dunaremetótől Mohácsig Tisza, Tiszabecstől Szegedig Dráva, Barcstól Drávaszabolcsig .... Rába, Sárvártól Rábapatonáig Hernád, Hidasnémetitől Kesznyétenig Zagyva, Nagybátonytól Szolnokig . . . Sajó, Bánrévétől Kesznyétenig Hévízi-tó Sós-tó, Székesfehérvár Nagy-tó Csörge-tó Fertő-tó Balaton Fehér-tó Hámori-tó Velencei-tó Ca Mg hányados 2,6—3,4 3,6—7,7 3.6—4,1 4,5—5,0 2.7—3,6 1,5—1,7 2,3—4,0 1,6 1,2 1,1 0,86 0,82 0,80 0,71 0,64 0,31 Zsidódi patak Dorognál, a Velencei-tó Velencén, a Sós-tó Székesfehérváron, a Dinnyés—Kajtori csatorna Dinnyésen, a Pécsi víz Pécsen. Itt mutatok még rá a víztömegükhöz képest viszonylag nagy felületű tavaink vizére, amelyeknek a folyóvizekénél még csekélyebb szabadszénsavtartalmuk folytán pH-értékük jóval 8,0 fölé emelkedik. Így a Balaton vizének pH-értéke 8,20-nak, a Velencei tóé 8,47-nek stb. bizonyult. Ezekben az esetekben a majdnem teljes mértékű szénsavhiány, ami a jobb fényhatásnak megfelelően a nagyobb asszimiláció idejében áll elő, a mész-szénsav egyensúly teljes megbomlásához vezet. Ennek következményeként a tavainkban a kálciumionkoncentráció lényeges csökkenését észlelhetjük, ami a kálcium-magnézium hányados nagyságával fejezhető ki. Míg a folyóvizeinkben ez a hányados túlnyomórészt 1,5—7,7 között ingadozik (7. táblázat), addig valamennyi vizsgált állóvizünkben 1 közelébe, illetve legnagyobb részükben jóval 1 alá csökken. Pl. a Hévízi-tó 1,6, a Sós-tó Székesfehérváron 1,2, a Nagy-tó 1,1, a Csörge-tó 0,86, a Fertő-tó 0,82, a Balaton 0,80, a Fehér-tó 0,71, a Hámori-tó 0,64, a Velencei-tó 0,31, kalcium-magnézium aránnyal tűnik ki, jeléül annak, hogy a nagyobbmértékű egyensúlyi szénsavhiánvban szenvedő vizekben a magnéziumionok vannak túlsúlyban, amelyeknek hidrogénkarbonátjai egyensúlyi szénsavat gyakorlatilag alig igényelnek. Tehát a kalcium-magnézium hányados nagyságából a víz álló, vagy folyó jellegére következtethetünk. A szennyeződést jelző vízalkatrészek, illetve jellemzők időszakos ingadozása Ismeretes, hogy a felszíni vizek sókoncentrációja és ezen belül keménysége a vízállás, illetve vízhozam növekedésével, vagy csökkenésével ellentétesen változik, összehasonlítva a vízállás és vízhozam változásait a szennyeződésre jellemző coli-