Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Papp Szilárd: A felszíni vizek szennyezettségére utaló egyes jellemzők közötti összefüggések

Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 368 VÍZKÉMIA A felszíni vizek szennyezettségére utaló egyes jellemzők közötti összefüggések Dr. PAPP SZILAHD* Az ország 124 felszíni vizének 15 esztendőn keresztül (1951—1966), több mint 10 000 vízmintájából meghatározott 22 vízalkatrész, illetve jellemző érték térbeli és időbeli változásainak és ingadozásainak a feldolgozása számos tanulságos megállapítás és következtetés levonását tette lehetővé, amelyek közül a jelentősebbeket az alábbiakban ismertetem. A koliszám és a baktériumszám közötti összeíiiggés Az elvégzett nagyszámú vizsgálat adatokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy felszíni vizeinkben a 37 °C-on növő és agaron kitenyészett baktériumok száma miképpen változik a különböző mértékben szennyezett vizekben. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a különböző felszíni vizek egyes mintavételi helyein vett vízmintáiból kitenyésztett összes baktériumok száma 200 és 420 000 között ' ingadozik ml-enként. Összevetve, a coliszennyezettséget és az egyes osztályokba sorolt vizekben az összes baktériumszám ingadozásait, a coliszám és a baktériumszám között a következő laza kapcsolat látszik (1. táblázat). Az I. osztályba sorolt 1. táblázat A coliszám és baktériumszám közötti összefüggés felszíni vizekben TÜ6A. 1. B3AUM0CEN3B Mexcdy IUCAOM KOAU U SaKmepuü e noeepxHOcmubix eodax Tabelle 1. Zusammenhang zwischen der Coli-Zahl und der Bakterienzahl in Oberflaclienwasser Osztály Coliszám 1 ml-ben Baktériumszám 37 °C-on 1 ml-ben I 0—10 0—5000 II 11—100 5001—20 000 III 101—1000 20 001—50 000 IV 1000 fölött 50 000 fölött vizekben (coliszám 0 és 10 között) egy-két kiugró értéktől eltekintve, az összes baktériumszám nem haladja meg az 5000-et ml-enként. A II. osztályba sorolt vizekben (coliszám 10—100 között) szintén az egy-két kiugró értéktől eltekintve, az összes baktériumszám zömmel 20 000 alatt marad, de sokszor még az 5000-et sem éri el. A III. osztályba sorolható felszíni vizekben (coliszám 100—1000 között) az erősebb bakteriális szennyeződés következtében a baktériumszámok az egyes mintavételi helyeken már nagyobb ingadozást mutatnak, de átlagértékük az 50 000-et ml-enként ritkán ha* Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztálya, Budapest ladja meg. A IV. osztályba sorolt vizekben (coliszám 1000 felett) a baktériumszámok egyes esetekben a 100 000-et is meghaladják, de átlagértékben nem sokkal 50 000 felett mozognak. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a coliszám és az összes baktériumszám között bár laza kapcsolat kimutatható, egészen szoros összefüggés azonban nem állapítható meg. Ezen az alapon a 37 °C-on növő és agaron kitenyésztett összes baktériumszámból, illetve átlagértékükből a vizek bakteriális szennyezettségére mégis nyerhető bizonyos mértékű támpont, amit az egyes folyóvizek egyedi elbírálásakor figyelembe vehetünk. Ilyen esetekben nem is annyira a baktériumszám nagysága az irányadó, hanem inkább annak nagyobb mértékű hirtelen változása a figyelemre méltó. Biokémiai oxigénigény A felszíni vizek nagyszámú vizsgálata azt mutatja, hogy a biokémiai oxigénigény értéke, a körülményes és számos külső tényező által befolyásolt meghatározása miatt csak nehezen reprodukálható, és ennek következtében, különösen erősen szennyezett vizekben, igen eltérő eredményeket szolgáltat. Ezért nem lehet minden esetben figyelembe venni. Sokszor nem követhetők vele a víz organikus szennyeződéseinek még durvább változásai sem. Különösen vonatkozik ez azokra a felszíni vizekre, amelyekbe nehézfémet, vagy ipari mérget, esetleg antibiotikumokat tartalmazó ipari szennyvíz került. De ezek hiányában is a meghatározáskor alkalmazott hígítás mértéke, illetve a feleslegben maradó oldott oxigén mennyisége tág lehetőségeket nyújt az eltérésekre. A vizsgálatokból azonban nagy általánosságban megállapítható, hogy a felszíni vizek esetében a biokémiai oxigénigény az oxigénfogyasztásnak hozzávetőlegesen 2/3—3/4 része (2. táblázat). Tehát az oxigénfogyasztás alapján támpontot kaphatunk szennyezetlenebb vizek esetében a biokémiai oxigénigény várható nagyságára is. Éppen ezért, mert az elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az oxigénfogyasztás sokkal megbízhatóbb és egyértelműbb kifejezője a víz szervesanyag-tartalmának, a biokémiai oxigénigény meghatározását nem tartom okvetlenül szükségesnek minden esetben elvégezni. Megerősíti még ezt a megállapításomat az is, hogy a nagy pontossággal meghatározható oldottoxigén-hiány a kevésbé szennyezett felszíni vizekben a legtöbb esetben megközelíti a biokémiai oxigénigény értékét. (3. táblázat). Ennek magyarázatát abban látom, hogy a vizekből az oxidációs