Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Csoma János: Vízfolyások kisvizeinek vizsgálata

364 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. kéljen saját céljainak megfelelően javítsa az adatokat. Sajnos ezek a javítások nem minden esetben történtek szubjektív hibáktól mentes, szabatos módszerekkel. Ebből következett aztán, hogy azonos hidrológiai folyamatokat más ós más számértékekkel, összefüggésekkel jellemeztek attól függően, hogy a feldolgozást ki és milyen célból végezte. Ilyen feltételek mellett igen nehéz volt a feladatok megoldásához meghatározott mennyiségek reális értékelése nemcsak műszaki, hanem gazdasági vonatkozásban is. A tanulmány főcélja, hogy rámutasson az alapadatokban, adatsorokban rejlő bizonytalanságokra, felhívja a figyelmet azok ellenőrzésének és javításának lehetőségeire ós szükségességére, végül bemutasson egy, a különböző valószínűséggel várható kisvízállások, kisvízhozamok meghatározásához alkalmazható módszert. 1. Az alapadatokkal és adatsorokkal szemben támasztott követelmények Tekintettel arra, hogy a hidrológiai körfolyamatban résztvevő elemek adott időpontban rögzített értéke — az alapadat — a feldolgozás során mint paraméter kerül alkalmazásra, rendkívül fontos, hogy mérésére, illetve meghatározására szabatos előírás, mérési utasítás álljon rendelkezésre. Ugyanilyen fontos az adatok ellenőrzése, ami nem más, mint a mérési utasításokban levő előírások — rögzített feltételek -— betartásának felülvizsgálata szubjektív hibáktól mentes szabatos módszerekkel. Az alapadatokkal szemben támasztott első követelmény statisztikai szemponból tulajdonképpen a mérési utasítások betartására vonatkozó metodikai követelmény. Alapvetően fontos és a metodikai ellenőrzés kiegészítője az adatok fizikai — hidrológiai — ellenőrzése. Nyilvánvaló, hogy minden hidrológiai folyamat meghatározott fizikai határfeltételek között kell lejátszódjék. A metodikai ellenőrzés ugyan előírja a mérések és észlelések pontosságát, ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a fizikai határfeltételeknek ellentmondó adatok kerülnek rögzítésre. Az adatokkal szemben támasztott követelmények tehát — függetlenül attól, hogy az adatok miiven módszerrel kerülnek feldolozásra, — végső soron így foglahatók essze: elégítsék ki a mérési utasítás előírásait és illeszkedjenek be a hidrológia által előírt fizikai határfeltételek közé. Ez egyúttal az adatsorok reprezentativitásának első feltétele is. Ezeknek a feltételeknek a kielégítése azonban még nem jelenti azt, hogy homogén egyöntetű adatsorok állnak rendelkezésre. Az adatsorokkal kapcsolatosan ugyanis alapvető követelmény, hogv azoknak egyes elemeit —a mérési eredményeket — csakis a véletlen jellegű ingadozásnál kisebb és azonos jellegű eltérések terheljék, vagyis az adatsor egyöntetű legyen. Nem egyöntetű —inhomogén — adatsor sem statisztikai, sem más feldolgozásra közvetlenül nem alkalmas. Éppen ezért, ha az adatsor nem egyöntetű, meg kell keresni az egyöntetűséget megbontó fizikai okot, annak hatását le kell fejteni az aiatsorról és újra ellenőrizni, hogv az valóban egyöntetűvé vált-e. Az egyöntetűség az adatsor reprezentativitásának második feltétele. Az eddig elmondottak matematikai statisztikai megfogalmazásban tehát az adatsorok — minták — reprezentativitásával foglalkoztak. A reprezentativitásekét feltételének kielégítése azonban szükséges, de nem elégséges. További feltétel, hogv az adatsorok egyes tagjai —a minta elemei —függetlenek legyenek egymástól. Csak a reprezentativitás és függetlenség feltételeinek egyidejű kielégülése esetén alkalmas az adatsor szabatos matematikai statisztikai feldolgozására. 2. Az adatok ellenőrzése és javítása Ismeretes, hogy a Vízrajzi Szolgálat megalakítása óta a vízállások észlelésére vonatkozó utasítás előírja a vízállások cm pontossággal történő rögzítését. Vizsgáljuk meg, hogy észlelőink betartották-e a mérési utasításban levő előírást, vagyis a cm pontosságú észlelést. A vizsgálathoz a Vízrajzi Évkönyvekből vettük ki a nagymarosi 2 cm beosztású lapvízmérce vízállásadatait. Megállapítottuk, hogy 50 év alatt 18 263 észlelést végeztek. Az összes észlelések 20,5%-a páratlan, 79,5%-a páros. Annak a valószínűsége, hogy egy vízmércén páros vagy páratlan számot olvasnak ie, 50%. Ennél 29,5%-kal több tehát a páros leolvasás, ami azt jelenti, hogy az összes adat csaknem 30%-át +1 cm-es hiba terheli. A páros leolvasások közül az összes leolvasás 20%-a kerek dm-es érték, holott annak a valószínűsége, hogy egy vízmércén dm-es vízállás legyen, kereken 10%. Nyilvánvaló, hogv az észlelők a méVIZALLASIDOSOROK 1961. 0KT0BER HÓBAN TIS7ALÖK-ALSÚ 52b,3 fkm -JOU § -350 a-m -250 -250 -300-150 Js, -m-250 -150-200* -250TISZADOB 504,

2 fkm -— LÚDVÁR 194,6 fkm V • — AL0Y0 190,4 fkm / 1 ? a 5 J 0 K T 0 B £ R Ai 1961. október n-i móllások alapjón meghatározott fetszingörbe 500 [fkm] 1. ábra. Vízállúsidősorok 1961. október hóban a Tiszán. Az 1961. okt. I"!-i felszíngörbe