Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Kollár Ferenc–Pachner Csaba: Dombvidéki vízgyűjtők hidrológiai vizsgálata

360 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. E példában a vízfolyás kiépítését gazdasági körülmények már meghatározták, a természetes tározódásban pedig már létező olyan művek játszanak közre, amelyek megváltoztatása épp úgy, mint a beavatkozások összes mértéke szintén gazdasági lehetőségeink keretei szerint tervezhetők. Amint ebből is látszik, a megoldási kör leszűkítésével nem jár együtt a hidrológiai munka felelősségének csökkenése, sőt ha ezt lehet mondani, még növekszik. Itt igen lényeges a szerepe a hidrológiának, hogy felhívja arra a figyelmet, milyen esetekben lesz elégtelen a védelem és ekkor milyen károk várhatók. Működési területünk hidrológiai problémakörét továbbiakban négy szakágazati igénycsoport szerint szeretnénk vázlatosan bemutatni. 1. Amint a bevezetőből kitűnt, vízrendszereink területén az elsősorban mezőgazdasági igények kielégítésére szolgáló vízrendezés kiterjedt feladatot képez. A nagy tömegben épülő földmunkák költségeire a mértékadó vízhozamok megállapítása meghatározó jellegű. Hosszú évekig e témakörben az volt a gyakorlatunk, hogy nagyobb területekre megállapított kerettervben is rögzített fajlagos kiépítési vízhozam értékeket alkalmaztunk. Az 1964-ben igazgatósági munkák keretében megindult hidrológiai tevékenység azonban hamarosan rámutatott arra, hogy az egyes vízrendszerek lefolyási viszonyai között igen lényeges különbség van. Ez a különbség csak részben származik a talaj adottságok és a növényzet hatásából, sokkal lényegesebb befolyással rendelkeznek a természetes tározási viszonyok és a terület jellemző csapadék eloszlási viszonyai. E két tényező következtében a földrajzilag egymáshoz közel eső vízgyűjtők is egymástól eltérő tulajdonságúak (pl. a Felső-Válicka—Sárvíz, Principális — Kerka, Jáki-Sorok—Gyöngyös műcsatorna). A nagyobb egységekre megállapított fajlagos kiépítési vízhozam értéke így egy másik 100 km

2-es egységnél is különböző lehet. Az egyedi vízgyűjtőkre való lebontás érdekében a lefolyási viszonyokat hidrometeorológiai észlelő-hálózat adatai alapján elemezzük. 28 csapadékírónk szolgáltatja a csapadék időbeni és térbeni eloszlásának leírását, a mennyiségi adatok pontosabbá tételérc pedig a Meteorológiai Intézettel közösen 67 db csapadékmérő működik. 25 hidrológiai egységünk megfelelő szelvényeiben telepített vízállás és vízhozam észlelő állomásaink a csapadékadatokkal együtt lehetségessé teszik számunkra, hogy egyedi árhullámokat vizsgáljunk meg. A Zala vízgyűjtőjében 100, 400, 600, 1000, 1500 km

2-es, a Rába vízgyűjtőjében 300, 400, 800, 4000 km

2-es egységeket vizsgáltunk eddig meg és folyamatban van a Kerka vízrendszer elemzése is. Az elemzések azt mutatják, hogy az összegyülckezési idő és a lefolyási tényező döntő módon a csapadék intenzitásának függvénye az egyes vízgyűjtőkön. Nem vitatható, hogy a talajállapot és az évszak szintén lényeges tényező, azonban a fagyott talajtól eltekintve korántsem olyan meghatározó jellegű, mint azt korábban gondoltuk. Az egyedi különbségek igen nagyok: A Zala és a Rába vízrendszer azonos nagyságú területeihez azonos intenzitások mellett tartozó lefolyási tényező értéke 100%-ban is különbözik egymástól. (Rába esetén 60%, Zala esetén 30%. Meglepő, bogv ezek az adatok a Kenessey által számított értékekkel teljesen egyeznek.) Az elemzéseket előreláthatólag 1969-ben a 100 km

2-en felüli vízgazdálkodási egységeinken be fogjuk fejezni és utána rátérünk az eddigi észlelési adatainknak a kisebb egységeken való értékelésére. Nemcsak területünknek, hanem az osztrák vízgyűjtő területeinknek is hosszú idejű csapadék észlelési anyagával rendelkezünk. Dr. Péczeli György által ajánlott módszerrel elkészítettük különböző valószínűségű, különböző időtartamú területi csapadék értékek számítási rendszerét és ennek alapján rövid idejű hidrológiai adatainkból mód nyílik arra, hogy a különböző valószínűségű csapadékterheléseket az egyedi lefolyási viszonyok figyelembevételével mértékadó vízhozamok megállapítására is felhasználjuk. Kétségtelen, hogy a vázolt megoldás segédletekre való lebontásáig még igen sok munka van hátra, azonban minden reményünk megvan arra, hogy viszonylag rövi idő alatt (1964-től kb. 1970ig) az úgyszólván teljes hidrológiai adathiánnyal jellemezhető területünk az ország legjobban feltárt területei közi tartozzon. A vízrendezés területén ilyen módon jelentkező gazdasági megtakarításokat egyelőre megbecsülni nem tudjuk. Bizonyos azonban, hogy a vízrendezési feladatokat néhány éven belül a hidrológia sokkal jobban ki fogja tudni szolgálni, mint ezt eddig tette. E módszertől várjuk, hogy a sokszor felesleges kiépítéseket (árokméret, csatornasűrűség stb.) elkerüljük. Ha meggondoljuk, bogy területünkön évente 80 km állami, 200 km társulati, 400 km üzemi hálózat épül mintegy 80 millió Ft értékben, akkor a hidrológiai vizsgálatok eredményeként jelentkező esetleges 10%-os megtakarítás évente mintegy 8 millió Ft-ot jelentene. Ennek gazdasági jelentősége óriási. 2. Kis vízgyűjtőterületeinken az emberi beavatkozások (pl. vízrendezési munkák, kiemelt utak, vasutak, építése stb.) a lefolyási viszonyokat alapjában változtatják meg. Ezek a beavatkozások elsősorban az általunk természetes tározódásnak nevezett tényezőn keresztül hatnak és a vízgyűjtők egyedi összefüggésein számszerűsíthetők. Nagyobb területen végrehajtott talajvédelmi gazdálkodás, drénezés ugyanebbe a kategóriába tartozik. Ezek az ulóbbi beavatkozások elsősorban a talaj nedvességtartalmát, a talaj vízgazdálkodását Változtatják meg. így sokkal inkább, mint a többi emberi beavatkozás (növényzet struktúrájának megváltoztatását kivéve ) nemcsak az árvíz-kialakulás, csapadék terhelés hatására megnyilatkozó lefolyási-viszonyok tekintetében lényegesek, hanem a kisvízi készlet alakulására is kihathatnak. Területünkön a talajvédelmi gazdálkodás, drénezés, az utóbbi években nagyarányú munkálatok keretében kezdődött meg. Kihatásaik ma még beláthatatlanok, tehát foglalkoznunk kell velük. A gazdasági tényezők kényszerítő ereje itt is érvényesül, ha nem is egyelőre a legkedvezőbb módon, mert a feladat végrehajtását olyan időpontban kel-