Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (Ankét Pécsett 1968. november 27–29.) II. rész - Orlóczi István: A vízgazdálkodás gyakorlati igényei a hidrológiával szemben

Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 356 HIDROLÓGIA Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (Ankét Pécsett, 1968. november 27—29) (II. rész) A VÍZGAZDÁLKODÁSI GYAKORLAT IGÉNYÉI A HIDROLÓGIÁVAL SZEMBEN ORLŐCZI ISTVÁN Vízgazdálkodási gyakorlatunkban mind a fejlesztést, mind a napi feladatokat érintő döntéseknél nélkülözhetetlen a természeti viszonyok, a vízjárás, a vízháztartás jellemzőinek ismerete. Esetenkénti, helyhez és időhöz kötött feladatainknál ezeket, vagy az ismert hidrológiai számításokkal, vagy a tudomány elvi eredményeire és helyi tapasztalatokra támaszkodva becsléssel, sok esetben „jó érzékkel" szerezzük be. Ilyen konkrét feladatok és ezekből származó módszertani, vagy számítástechnikai igények felsorolása helyett megkísérlem feladatainkat csoportosítani és a hidrológiával szembeni igényeket általános rendszerbe foglalni. A vízgazdálkodási" gyakorlat vonatkozásában a hidrológiai tudomány feladata, a vízzel kapcsolatos emberi igények természeti feltételeinek meghatározása. Ez jelenti egyrészt a vízjárás emberi létet és munkafeltételt befolyásoló, vagy beavatkozást igénylő jelenségeinek megállapítását, másrészt a vízigények kielégíthetőségét illető lehetőségek feltárását. Míg az első a passzív, addig a második az aktív vízgazdálkodási ágazatok tevékenységéhez szolgáltat alapvető ismereteket. Nem célom kitérni a hidrológia és a vízgazdálkodási gyakorlat — kölcsönhatásban jelentkező — fejlődésére. Ha érintem is ezt a témát csak azért teszem, hogy a kapcsolatot érintő, napjainkban megindult változásra felhívjam a figyelmet. Korábban a vízgazdálkodási gyakorlat hidrológiai feladatai — a határozott ágazati szétválasztottság következtében — rész-eseményekre vonatkoztak, és elsősorban a víz egy-egy állapotát jellemző érték meghatározására, illetve rész jelenségek kauzális törvényszerűségeinek feltárására irányultak. Ma emellett új igény, illetve az igénynek új jellege alakul ki. A vízgazdálkodás gyakorlata egyre jobban integráló tevékenységgé válik. Elmosódnak az ágazatok közötti határok és a hidrológiától a vízjárás viselkedésének, a tényezők, a jelenségek kölcsönhatásának komplex szemléletű feltárását várjuk. A társadalom, a gazdasági tevékenységek fejlődése arra mutat, hogy a vízigények mennyiségi növekedése hamarosan — általános érvénnyel — eléri azt az ütemet és színvonalat, amelynél jellegében változik mind az igény, mind pedig a kielégítés. Ez a változás nemcsak mennyiségileg, hanem elsősorban minőségileg jelent új helyzetet. Jellemzője egyrészről azt, hogy a vízigények meghaladják a természetes hidrológiai lehetőségeket; másrészről — a kielégítést illetően — pedig az, hogy a korábbi egycélú, egyedi vízépítési műveket fokozatosan felváltják a több érdekeltségű vízgazdálkodási rendszerek. E minőségi változásnak megfelelően egyre sürgetőbb tehát a feladatok vizsgálatára, ezen belül a természeti adottságok feltárására és a megoldás módszereire vonatkozó szemléletünk fejlesztése. Gyakorlati munkánk sikerének többnyire már ma is feltétele, hogy az adottságokat és az igényeket ne egy-egy többé-kevésbé szüb• jektíven kiválasztott helyzetben -— metafizikusán — hanem a tényezők változásának a történések kölcsönhatásának feltárásával — dialektikusan — vizsgáljuk. A szemlélet fejlesztési irányát meghatározó követelményt a vízgazdálkodás fejlődési tendenciája — saját törvényei — szabják meg. A szemlélet alakítás igényének a hidrológia felé történő közvetítéséhez szükséges meghatározni feladataink változását, és a korszerű szemléletnek megfelelően rendszerezni mind a vízgazdálkodási tevékenységünket, mind pedig az ezekhez tartozó hidrológiai feladatainkat. A vízgazdálkodási tevékenységeket a szokásos ágazati csoportosítás helyett indokoltabb és célszerűbb tartalmi jellegüknek megfelelően összefoglalni, s az alábbi főfeladatkörökre szétválasztani: — a vízgazdálkodási feladatok, melyek közül az információ szerzését, a vízgazdálkodási (technológiai és fejlesztési) tervezést és a vízkészletgazdálkodást (vízmérleg készítés, ágazati szakigazgatási döntések) említem. — a vízépítési tervezés és kivitelezés, amelyek lényegében ismert eszközöket és módszereket felhasználva a meghatározott igényt optimálisan kielégítő művek megteremtésével valósítják meg a vízgazdálkodási döntéseket. — a vízgazdálkodási rendszerek és létesítmények üzemelési feladatai. Ezek sorában a vízbeszerzést, a vízszolgáltatást, a vízkárelhárítás; (ár- és belvízvédekezést) és a művek karbantartását, fenntartását említem. A teljesség érdekében utalok a negyedik főfeladatköri csoportra, amelybe — a kutatási és szakoktatási feladatokat soroljuk. Területi vízgazdálkodási tevékenységeink döntő többsége az első három csoportba tartozó feladatok megoldására vonatkozik. Ezekhez különböző mélységű hidrológiai ismeretekre van szükség, amelyek a természeti események, illetőleg a vízigények va-