Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Dr. Zsuff István: A stochasztikus folyamatok elméletének alkalmazása a hidrológiában, hidrológiai folyamatok elmélete

Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában I. Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. 313 színűsóget nem egyetlen számmal, hanem megbízható­sággal jellemzett intervallummal adja meg. Az inter­vallumok nagysága, a megbízhatóság mérőszáma, függ a választott minta nagyságától, reprezentativitásától [20], A hidrológiai statisztikát tehát elsősorban korláto­zott nagyságú (többnyire igen kicsi) és nem jeltétlenül reprezentatív, meg nem ismételhető statisztikai minta jellemzi. A vízgazdálkodási gyakorlat fejlődése során újabb és újabb hidrológiai mutatók bevezetésére került sor. Ma már a vízgazdálkodást nem csak a tetőző vízhozamok, a legkisebb vizek értékei ér­deklik, hanem a töltéseket áztató árhullámok hossza, a tározós árvízcsökkentés szempontjából mértékadó árhullám alapja, a hasznosítható víz­hozamok időtartama stb. is igen fontos tényező. Ezek, tehát a jelenség időbeni alakulását mutató idősorok, maguk is valószínűségi változóknak tekint­hetők. Tehát az alapjelenséget, valamely vízfolyás vízhozamait, teljes egészében, az időben végbe­menő „folyamat jellegével" együtt kell jellemezni. Végeredményben tehát rövid, egyetlen, meg nem is­mételhető észlelési adatsor áll rendelkezésünkre és en­nek az adatsornak időbeni változását leíró Q(t) függ­vénynek előfordulási valószínűségét is jellemezni kell. A kijelölt feladat megoldásával a valószínűség­elméletből kifejlődött, és a matematikai statiszti­kától már elkülönült és külön tudományágként kezelt, „stochasztikus folyamatok elmélete" foglal­kozik. Prékopa András: „Valószínűségelmélet" című könyve alapján a stochasztikus folyamatokat a következőképpen definiálhatjuk [14]: Stochasztikus folyamatokon bizonyos valószínű­ségi változók (például vízhozamok) egyparaméteres sokaságát értjük, ahol t paraméter a T — általában időpont — halmazon fut keresztül. Minden Q=Q(t) vízhozamidősor, egy függvény az elemi események, a vízhozamok halmazán. Ha a Q (t, C) lényegében kétváltozós (t és C) függvény í változóját rögzítjük, és t befutja a T időponthal­mazt, akkor egy valós függvényt kapunk, amelyet a stochasztikus folyamat egy megvalósulásának nevezünk. Egy megvalósulás a folyamat egy konk­rét lefutását, vízhozamidősort jellemez. Nézzük a vízhozamok alakulását, amelyet az észlelési időszak T időpont halmazán vizsgálunk. Az Q statisztikai sokaság mindazon függvények halmaza, amelyek előfordulhatnak e T időszakban. (Vízhozamok esetén tehát csak pozitív, folytonos függvények halmaza.) A Q (t) függvény egyik lehet­séges eseménye, (amelynek előfordulási valószínű­ségét vizsgáljuk), egy co függvényhalmaz, _Q-nak egy részhalmaza. (Egyetlen függvénynek mint le­hetséges eseménynek előfordulási valószínűsége nyilván 0, mint ahogy egyetlen, folytonos, skalár valószínűségi változó pl. egyetlen vízhozam értéké­nek bekövetkezési valószínűsége is 0.) E részhalmaz lehet azon függvények összessége, amelyek T idő­szak valamely t időpontjában a-nál nagyobb, de 6-nél kisebb értéket vesznek föl. Ehhez a halmaz­hoz rendelt valószínűség megadja annak a való­színűségét, hogy a folyamat lefutása a t időpont­ban a és b közötti értéken történjék. Megjegyezzük még, hogy a fent definiált függ­vényeket általában valószínűségi függvényeknek nevezik, és csak akkor beszélünk stochasztikus fo­lyamatokról, ha e függvények időben lejátszódó folyamatokat reprezentálnak. A vízhozam-idősorok vizsgálatánál a múltbeli időszakban észlelt egyetlen függvény le­futása alapján kell a jövő t 0 <7 időszakában értelmezett lehetséges függvény-események előfor­dulási valószínűségét becsülni. Ez fölveti az ergo­dicitás matematikai statisztikai fogalmának kér­dését, amelyet leegyszerűsítve úgy reprezentálha­tunk, hogy a múltban (vagy a múlt egy vagy több meghatározott időszakában) a lehetséges esemé­nyekhez tartozó statisztikai paraméterekből a jövő, vagy a jövő egyes részidőszakához tartozó lehet­séges események valószínűsége becsülhető. A többnyire egyetlen, múltban lezajlott esemény (észlelési idősor) tanulmányozására szükségszerűen korlátozódó hidrológiában a vízjárás folyamatát ergodikusnak kell, hogy tekintsük. Ez az ergodici­tás azonban a tapasztalat alapján közvetlenül is belátható. Gyakorlati nyelvre fordítva a hidrológiai sta­tisztika, akár a köznapi, akár a matematikai sta­tisztika eszközeivel az egyes paraméterek előfordu­lási valószínűségét az időtől függetlenül vizsgálja. Ha az időtényezőt bármilyen vonatkozásban figye­lembe kell venni, akkor a stochasztikus folyamatok elméletét kell igénybe venni. Az F M(x 1 x., t 2. . . x u t H) n-dimenziós valószínűségi eloszlást a sto­chasztikus függvény időbeni eloszlásfüggvényének nevezzük [5], 1.2. A vízjárás folyamatának, mint stochasztikus folyamatnak a leírása A Q (t) vízhozam-idősort jellemző stochasztikus folyamatot leírhatjuk a bevezetőben ismertetett cp[ £(í)jCi)] speciális valószínűségi függvénnyel, amely minden co lehetséges eseményhez, függvény­halmazhoz, valószínűségi értéket rendel. A sto­chasztikus folyamatok két legismertebb függvény­típusa, a Poisson folyamatok és a Markov folyama­tok egyaránt szerepelnek a hidrológiában. A valószínűségi „mező" fenti módon való rög­zítése mellett a Q(t) (vízhozamidősor) stochaszti­kus folyamat valószínűsége jellemzhető még egy­szerű függvénysorra való bontással úgy, hogy a függ­vénysor együtthatóit skalár valószínűségi változónak tekintjük: tehát Q (t)=a 1.f 1(t) + a 2.f 2(t)+ ... (1) ahol a v « 2> • • • sorra <p 2{a). . . valószínűségi eloszlásfüggvényekkel jellemezhető valószínűségi változó [10]. 2. A hidrológiának a stochasztikus folyamatok elméletével vizsgált gyakorlati feladatai 2.1. Hosszú-idejű előrejelzések A stochasztikus folyamatok elméletében a való­színűségi folyamatok leírására alkalmazott, az előző pontban bemutatott, két módszer közül a második a hidrológiában már régebben ismert. Az elmúlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom