Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Dr. V. Nagy Imre: A hidrológia helyzete a műszaki tudományos forradalom korszakában

302 Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában I. Ügy véljük, hogy a tudományos eredmények megismeréséhez, azok gyakorlati alkalmazásba vételéhez nélkülözhetetlen a tudományág művelői és a gyakorlati élet szakemberei közti személyes kapcsolat. Célunk, hogy e baráti, szakmai találkozó keretében, a hazai hidrológiai gyakorlat fejlesztése érdekében áttekintsük a hidrológiai ismeretek megszerzését szolgáló korszerű elméleteket és módszereket. Ennek során tájékozódni fogunk a hidrológiai tudomány, kutatás elméleti módszereinek általános fejlődési irányairól és különösen a folyamatok vizsgálatával kapcsolatos eredményekró'l. Ankétunk alkalmat ad a tudományág művelői számára, hogy a korszerű módszereknek a hidrológia egy-egy konkrét részterületére vonatkozó alkalmazását, többnyire még egészen új számítási eljárásokat bemutassanak — ugyanakkor, mint hallgatók élni fogunk a lehetőséggel, hogy e módszereket átvegyük munkánk eredményesebbé tétele érdekében. Várjuk, hogy minderről: az elméletekről, alkalmazásukról és a továbblépés irányáról gyümölcsöző vita bontakozzon ki. Mielőtt átadnám a szót az előadóknak, köszönetet mondok mindazoknak, akik az ankét előkészítésében közreműködtek, külön kiemelve Elek Zoltán főtitkár igen jelentős segítőkészségét. Megköszönöm dr. V. Nagy Imre egyetemi tanárnak, dr. Kertai Ede főosztályvezetőnek, dr. Lászlóffy Woldemár főosztályvezetőnek, dr. Szesztay Károlynak, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnökének, dr. Salamin Pál egyetemi tanárnak ós Karászi Kálmán vízügyi igazgatónak, hogy vállalták az ankét szakmai irányítását. Elismerés illeti az előadókat fáradtságos munkájukért, amellyel az igen érdekesnek Ígérkező előadásokra felkészültek ! Bízom abban, hogy az előadások és a hozzájuk kapcsolódó vita, a nézetek cseréje jelentős segítséget fog adni a területen dolgozó szakemberek napi munkájához. Az Ankét I. ülésszakának — amely a hidrológia korszerű elméleti irányainak megtárgyalását tűzte napirendjére — elnöki bevezetőjét dr. V. Nagy Imre egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője tartotta. A HIDROLÓGIA HELYZETE A MŰSZAKI TUDOMÁNYOS FORRADALOM KORSZAKÁBAN Dr. V. NAGY IMRE a műszaki tudományok doktora A hidrológiai körfolyamat egészét, valamint annak egyes összetevőit tanulmányozó kutatók szemléletében s alkalmazott módszereiben az utóbbi években jelentős fejlődés mutatható ki. Közismert, hogy a hidrológiai kezdeti fejlődési szakaszát a leíró jelleg, a nyers szabályok s fogalmak megalkotására, valamint sokszor lényegtelen hipotézisek megmagyarázására irányuló törekvés jellemezte. Az egyes kvantitatív értékekre vonatkozó döntések ekkor még lényegében csak a hosszú tapasztalattal rendelkező szakemberek ítéletére támaszkodtak s ezért a hidrológiát is nehezen lehetett tudománynak nevezni. A fizikai és közgazdasági tudományok sikerei, különösképpen pedig a gépi számítással kapcsolatos matematikai módszerek jelentős fejlődése azonban szükségképpen elvezetett a determinisztikus 'szemlélet és módszerek elhagyásához, s ezzel párhuzamosan a valószínűségi szemlélet kialakulásához, s a kibernetikus működésű (időben viselkedést mutató) rendszerek tanulmányozásához. A valószínűségi szemléletmód elveti az előre megállapítottság túlhaladott egyedüli hipotézisét s ehelyett a valóság tényeivel összhangban abból indul ki, hogy a vizsgált tényező a jövőben többféle lehetséges értéket vehet fel, tehát több lehetséges állapot bekövetkezésének valószínűségére tehetünk megállapítást. Az újabban kifejlődött hidrológiai kutatási, vizsgálati és számítási módszerek változásának gyorsasága azonban a gyakorlati szakemberek többségének egyszerűen nem hagyott időt arra, hogy az újabb eljárásokhoz alkalmazkodjanak. Az is nyilvánvaló, hogy az alkalmazkodáshoz vezető út igen fáradságos lesz s nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen állomásokon kell áthaladni, jóllehet az már világos, hogy az előttünk álló út elsősorban a szemléletváltozás igényével lép fel. A hidrológia területén ma is léteznek bizonyos jól körülhatárolt tapasztalati területre érvényes megoldások, jóllehet azok megalkotásuk idején sem terjedtek túl az akkor ismert fogalmakon s azok kérdésfeltevésein. Tapasztaljuk ugyanakkor, hogy az újabban feltárt hidrológiai összefüggések a korábbi fogalmakkal történő elemzés számára már nem hozzáférhetőek; az új összefüggések s területek kutatása új fogalmi rendszer kialakulásához vezetett. A hidrológiai jelenségek elemzése ma már elvezetett bennünket ahhoz a megállapításhoz, amely szerint a természetben érzékelhető események azáltal jönnek létre, hogy sok, kicsiny szabálytalan egyedi esemény történik; tehát a csapadék, lefolyás, beszivárgás stb. törvényszerűségeit statisztikus törvényszerűségeknek tekinthetjük, (bár statisztikus törvényszerűségek is vezethetnek olyan megállapításokra, amelyek valószínűségi mértéke olyan magas, hogy azok már a bizonysággal határosak). A hidrológiai rendszerek viselkedésének tanulmányozására kialakított statisztikai vizsgálati módszerek (amelyek létjogosultságát elsősorban a kérdéses fizikai rendszer ismeretének elégtelen volta igazolja) azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megértsók (értelmezzék) a hidrológiai megfigyeléseket, a megismert összefüggéseket. Ez a célkitűzés a következőket jelenti: matematikailag s fizikailag meg kell fogalmazni a megfigyelt jelenségek alapjául szolgáló törvényeket, majd ki kell mutatni, hogy a pontosan megfogalmazott törvényekből valóban következik mindaz, amit tapasztalunk. Mindebből máris következik az egyik fő probléma, a mérnökök s a matematikusok közötti kapcsolat, azaz közelebbről az a veszély, hogy a matematikus gyakran nem érti meg a mérnöki problémákat, ill. a mérnök sem érti a kérdés matematikai megoldását. A kiút nyilván csak az lehet, hogy a mérnököknek törekedni kell arra, hogy minél többet elsajátítsanak a statisztikai analízis módszereiből. Ezáltal saját problémáinkat is jobban meg