Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

5. szám - Borbély József: Optikai feszültségmérő eljárás bevezetése a hazai vízépítési gyakorlatba

218 Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. Borbély J.: Optikai feszültségmérő eljárás gek — ha az önsúly hatását elhanyagoljuk — az (5) képletben leírt összefüggésben vannak egy­mással 7 1 /e\ fffokivitel = yo ( T»"" ie1 1 Ez az úgynevezett „nem szigorú" modelltörvény, mely lehetővé teszi, hogy az erőlépték szabad meg­választásával létrehozzuk a modellen a meg­felelően értékelhető optikai hatást. A gyakorlatban az eddig ismertetett elmélet alapján két különböző mérési lehetőség áll rendel­kezésünkre. Az egyszerűbb síkbeli vizsgálat során a modellt optikailag érzékeny átlátszó lemezből elkészítjük és terheljük. A mérési eredményeket értékeljük és átszámoljuk a főkiviteli szerkezetre Hibalehetőségek ebben az esetben alig fordulhat­nak elő. A mérés hibája 5% körül mozog. A másik, szintén optikai módszer térbeli feszültségállapot mérését teszi lehetővé. 2. Befagyasztásos feszültségoptikai vizsgálat Végrehajtás szempontjából lényegesen bonyolul­tabb a térbeli vizsgálat. Itt a modellt a terhelés fenntartásával hőkezelni kell. A terheléssel arányos alakváltozások, feszültségek — ezzel arányosan az optikai hatások is — melyek a felmelegített mo­dellben létrejöttek a szobahőmérsékletre hűtés során mintegy „belefagynak" a modellbe. (Mint látjuk jelen esetben a befagyasztás szó nem a szo­kásos értelmezéssel szerepel.) Az általunk leggyakrabban használt modell­anyag az Araldit B műgyanta számunkra érdekes anyagi jellemzőit H. Wolf mérései alapján a 7. ábrán adott diagrammokban foglaltuk össze. Innen leolvasható, hogy a befagyasztás hőmérsék­letén a gyanta rugalmassági modulusa 100—200 kp/cm 2 közötti érték. Ezen a hőmérsékleten ugyan­is csak a gyanta rugalmas komponense teherviselő, és az előálló kettőstörés — melynek mértékére az S feszültségoptikai állandó jellemző — ugyancsak ennek a komponensnek tudható be. Ez jól kiolvas­ható a két görbe hasonló viselkedéséből is. A plasz­tikus komponensnek tehát csupán megkötő, be­fagyasztó szerepe van. Az e—a és n—a grafikonok 7. ábra. Araldit ,,B" anyagi jellemzői (Hellmuth Wolf nyomán) Fig. 7. Material constants of Araldite " B" (after Helmuth Wolf) az előzőkben említett alaptörvényünket hivatottak igazolni. Az első két görbe menete azonban még egy igen fontos dologra hívja fel figyelmünket, éspedig arra, hogy a befagyasztásnak elegendően magas, kb. 130—140°C hőmérsékleten kell végbe­mennie, mivel a görbék könyökeihez tartozó hő­mérsékletek alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy a befagyasztó tér legkisebb mértékű in­homogén hőmérséklet eloszlása is az anyagi állan­dók meghatározásába igen nagy hibát vihet. A fe­szültségek befagyaszthatósága lehetővé teszi azt, hogy a terhelés eltávolítása és teljes lehűlés után a modellt felszeleteljük, a szeleteket mint önálló részeket vizsgáljuk. Uymódon képet kaphatunk a feszültségeloszlásról a modell belsejében is. Térbeli feszültségeloszlást csak a modell két — merőleges irányú —• szeletelése útján kaphatunk a két szelet metszésvonalában. Az ilyen jellegű mérés értékelési módszereként az ún. „Nyíró­feszültségkülönbség módszer" látszik célravezető­nek. Ebben az esetben egyensúlyi differenciál­egyenletek integrálását kell elvégezni derékszögű koordinátarendszerben. 3. Alkalmazási példák A) Optikai sík feszültség-vizsgálat hajó­zsilipszelvényen A hajózsilipszelvény modelljét arra a terhelési esetre vizsgáltuk, amikor a zsilipkamrában nincs víz, így a hajózsilipet egyik oldalán kívülről a víz, másik oldalán a föld nyomása terheli. A vizsgálat célkitűzése elsősorban az optikai feszültségmérés módszerének megismerése volt. Ezen belül három feladat megoldását tűztük ki célul: 1. Megállapítani erre a terhelési esetre a hajó­zsilipszelvény feszültséggyűjtő helyét; 2. a feszültségállapotot leírni a teljes szelvényre; 3. megállapítani a vasalás legkedvezőbb elhe­lyezésének irányát és relatív sűrűségét. A terhelés számolásánál nem végeztünk bonyo­lult talajmechanikai számításokat, így egyszerűen a földnyomást úgy számoltuk, mintha a zsilipet a „földfelőli" oldalán 1,6 kp/cm 3 fajsúlyú folyadék terhelné, a „vízfelőli" oldalon víz nyomását mo­delleztük. A szerkezet önsúlyát a falak két oldalán koncentrált erőkkel helyettesítettük. Az üregeket és egyéb gyengítéseket elhanyagoltuk, bár ezek modellezése sem ütközött volna nehézségbe. A vizsgálathoz két 1: 100 méretarányú modellt készítettünk. Celluloidból az izoklinák vizsgálatá­hoz, Araldit B-ből öntött modellt pedig izokroma­ták vizsgálatához. A terhelőkeretet úgy kellett ki­alakítani, hogy az egységnyi felületekre számolt nyomóerők a megfelelő szög alatt hassanak a mo­dellre. A terhelést celluloid terhelőelemekkel, csi­gákon átvetett zsinórra ható súlyerők segítségével modelleztük. A terhelőkeret tervezésénél biztosí­tottuk az erőt átadó zsinórok közelítően súrlódás­mentes mozgását és megfelelő irányát. Olajozással biztosítottuk, hogy a csigákon fellépő erőveszteség minimális legyen. Az izoklina ábrák fényképezése és összerajzolása után a trajektóriákat mint másodfokú parabolákat ARALDIT„B" anyagi jellemzői (ARALDIT: Hörter 901=10:3) 100 no M 160 ISO 700 no[c] n « a [kp/cm 2] 4 5 6 7 a [kp/cm]

Next

/
Oldalképek
Tartalom