Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: A rendszeres hajózás hatása a Keleti-főcsatorna öntözővízelosztó üzemére

Dr. Szigyártó Z.: A rendszeres hajózás hatása Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 197 l v / \ / n !v. vizki vetet i 101. ttt 'pit mu ei 0 Nyitás [c] lárás[d\ 1 1 1 1 Nyitás [c] lárás[d\ 1 1 1 1 11 13 14 15 16 fí 18 19 Idő, [óra] [a] 3. ábra. A nyomómagasság változása a K. IV. vízkivételnél a félig kész balmazújvárosi zsilip nyitásának és zárásának hatására Puc. 3. H3MeMHue ebicombi nanopa y eodo3aőopa K. IV. nod ejiURiiueM omicpbimuü u 3aKpumun ui/iw3a, nocmpoennozo y z. BaAMa3yüeapoui (a) epeMfi, iac, (b) ebicoma Hanopa, CM, (c) omicpbimue, (d) 3aKpumue Fig. 3. Variations of head at the K. IV diversion, under the influence of opening and closing the half-completed lock at Balmazújváros (a) time, hours, (b) head, cm, (c) opening, (d) clusure felé levő K. IV. vízkivételnél is még mindig 16 cm volt, ami ott 17 cm-es nyomómagasság csökkenést eredményezett annak ellenére, hogy — kísérletekről lévén szó — a vízszint csökkenésre felkészültek, s a zsilip sűrű utánaállításával törekedtek arra, hogy fel víz süllyedése ellenére a K. IV. vízkivételen átbocsátott vízhozam, s így az al víz magasság is a lehetőség határain belül változatlan maradjon. Meg kell azt is említeni, hogy a hajók átbocsátásakor előálló zavaró hatás itt természetesen elsősorban a tartott vízlépcső nagyságnak a függvénye. Következésképpen éppen fordítva jelentkezik, mint azt a tiszavasvári zsilipnél láttuk: csúcsidőszakban lesz a kisebb, s a legnagyobb zavaró hatás — mint ahogy azt az 1967. szeptember 15-i kísérlet is mutatta — zérus vízszállításnál, illetve annak környezetében áll elő. Az elmondottakat mégegyszer átgondolva megállapítható tehát, hogy a félig kész balmazújvárosi zsilipen történő hajó átbocsátás során a tiszavasvári zsilip hasonló üzeme kapcsán is észlelhető, s az öntözés üzemét zavaró hatások jellegükben némileg módosulva, de egyúttal megsokszorozódva jelentkezhetnek. Értékelés Az előzőekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy mind a tiszavasvári, mind pedig a csak félig kész balmazújvárosi zsilipen keresztüli hajó átzsilipelés, (illetve hajó átbocsátás) kedvezőtlen esetben az öntözővízelosztás üzemével kapcsolatban igen hárányos következményekkel járhat. Magától értetődő azonban, hogy abban az esetben, ha csak egy-egy hajó esetenkénti átzsilipeléséről van szó, s így ezek a kedvezőtlen hatások csak ritkán jelentkeznek, s emellett még az átzsilipelés időpontjának a célszerű megválasztásával mértékük is csökkenthető, kiküszöbölésük érdekében nem látszik célravezetőnek költséges beavatkozásokat tenni. A rendszeres hajózásra azonban éppen az a jellemző, hogy a hajók egyik bögéből a másikba történő átzsilipelése nem esetenkénti feladat, s ezek időpontját az öntözővízelosztás üzemétől független szempontok határozzák meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendszeres hajózás a jelenlegi adottságok mellett , s kedvezőtlen körülmények találkozásakor a tervszerű öntözővízelosztás alapjait ingathatja meg. Ennek következtében a Keleti Főcsatorna vagy az egyes fürt csatornák vízhozama tartósan és jelentős mértékben csökkenhet, ami az öntözővíz iránti igény kielégíthetetlenségét, s így jelentős népgazdasági károkat vonhat maga után. Ezért a rendszeres hajózás bevezetése előtt a főcsatorna, mint víziút felszerelésével, rendbehozatalával, karbantartásának megoldásával egyidőben részletes elemzéssel felül kell vizsgálni annak az öntözővízelosztás üzemére gyakorolt hatását is. Maguk a tennivalók aztán elsősorban a rendszeres hajózás következtében szükséges átzsilipelések gyakoriságától függnek. Amíg csak napi egy-két hajó halad át a tiszavasvári zsilipen, addig ez — mint ahogy az az (1) egyenletből kitűnik — még gyakorlatilag semmi hatást sem gyakorol a Keleti Főcsatorna vízszállítóképességére. Ilyen körülmények között tehát az egyedüli követelmény az, hogy a Keleti Főcsatornából kiágazó, s a nyomómagasság változására érzékeny gravitációs vízkivételek felvizének a sülylyedése ne borítsa fel azok üzemét. A fürtfővízkivételénél így előírásként az adható, hogy azok nyomómagassága még a legkedvezőtlenebb esetben se süllyedjen 10—12 cm alá, hogy így ne váljék lehetetlenné a vízhozamok szükségszerinti, megbízható utánaszabályozása. Már lényegesen enyhébb feltételek szabhatók a tározókba vizet szállító zsilipeknél, ahol a vízhozam csökkenés hatását későbbi, utólagos vízhozamnöveléssel is semlegesíteni lehet; vagyis ahol csak az a lényeges, hogy a felvíz még időszakosan se süllyedjen az alvíz (a tározó) színe alá. Az így megállapítható minimális nyomómagasságok szem előtt tartásával tehát, a rendszeres hajózás megindulása előtt felül kell vizsgálni az összes gravitációs vízkivétel üzemi feltételeit, s szükség szerint, a lehetőségek szem előtt tartásával (vagy a Keleti Főcsatornában tartott szintek megemelésével, vagy az alvízszintek süllyesztésével) új vízszinteket kell meghatározni. Más oldalról azonban természetesen az is előfordulhat, hogy a vizsgálatok eredményeként, a zavaró hatások csökkentése érdekében elengedhetetlenül szükségessé válik a balmazújvárosi zsilip alsó főjének megépítése is. Mindezzel egyidőben azonban, magától értetődő módon gondoskodni kell arról is, hogy azokhoz a gravitációs vízkivételekhez, amelyek nem tározókba, hanem öntözőcsatornákba adagolják a vizet s amellett a felvíz süllyedése következtében előálló vízhozamcsökkenés a 10%-ot meghaladhatja, a vízszint süllyedését idejében előre lehessen jelezni, hogy a zsilipőrök felkészülhessenek a zsiliptáblák utánaállítására. A hajóforgalom további növekedése kétfajta hatást von maga után. Egyrészt csökken a Keleti Főcsatornába adagolható napi vízmennyiség (a