Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
4. szám - Dr. Mueller O.: Vízépítési robbantások
162 Hidrológiai Közlöny 1969. 4. sz. Dr. Mueller O.: Vízépítési robbantások munkák, az autóműveletek (pl. esetleges károk helyreállítása, kézi-, gépi rézsűzés robbantás után stb.) tételeit. 3.4. A robbantási munkák tervezése során olyan töltetméretezési képleteket kell felhasználni, melyekben a robbantóanyagokra (pl. brizaneia), a környezetre (pl. biztonsági távolság) és a robbantandó közegre (talaj, kőzet, falazat stb. szilárdsága stb.) vonatkozó tényezők szerepelnek. A robbantóanyagokra vonatkozó értékek általában adottak, a környezetre vonatkozók viszonylag egyszerűen felderíthetők (pl. a legközelebbi védendő műtárgy távolsága, állaga), a robbantandó talajra, kőzetre vonatkozó tényezők meghatározását azonban a vízépítési műtárgy talajmechanikaigeológiai adataiból, vagy külön szükséges meghatározni. Az utóbbi vizsgálatok összefüggéseit az 1. táblázat tárja fel, ami arra is rávilágít, hogy a töltetméretezés és a talajmechanikai-geológiai felderítések és vizsgálatok között szoros összefüggés van, ezért ezeket a vizsgálatokat a helyes robbantástechnikai kialakítás érdekében sem szabad elhanyagolni. 4. A szeizmikus határolás problémái a vízépítési robbantásoknál Hazánkban az átdolgozás előtt álló Altalános Robbantási Biztonsági Szabályzat (továbbiakban ÁRBSz.) VI. melléklete szabályozza a szeizmikus határolás számítását. A korszerű vízépítési munkáknál megfelelően fojtott tölteteket és szükség esetén repeszvédelmet készítenek; ezért a nemzetközi szakirodalomban is bőven vitatott szeizmikus kérdésekkel kell főként foglalkoznunk, annál is inkább, mivel a víz, a vizes talajok a rezgések továbbításában fokozott szerepet játszanak. Az ÁRBSz. szerint a szeizmikus szempontból szükséges biztonsági hatások megállapítására két lehetőségünk van. 4.1. A képlettel .számítható biztonsági határ (r s) K, f/- 1 r s = - V q [m], )Tn ahol K s=talaj tényező, a 3. ÁRBSz. táblázat szerint gránittól tőzegig 1,5—20 között változik. Nagyvíz tartalmú talajokban 1,5— 2 szorzót kell alkalmazni. / r r w=robbantasi hatásmutató=—, ahol w r= a várható tölcsér sugara a felszínen m-ben, w=a legkisebb ellenállás vonala, az előtét m-ben. A képlet alkalmazása a vízépítésben meglehetősen problematikus. Egyrészt a vízzel, mint közeggel nem foglalkozik, másrészt a számítás szerint pl. normál tölteteknél, ahol r=w, tehát n= 1; egy 1000 kg-s töltetet feltételezve, a teljes biztonság távolságára gránitban 15, mészkőben 50, homokban 80, termőföldben, ami a különböző szeizmikus mérési és károsodási adatok szerint nyilvánvalóan túl kevés, helytelen. 4.2. Az ÁRBSz. VI. melléklete 5. és 6. pontja szerint a speciális (?) műtárgyak közelében szakértők meghallgatásával kell a határolást kialakítani. Kérdés, hogy a szakértők milyen módon, ill. szempontok szerint alakítsák ki véleményüket, hiszen, több, esetenként ellentmondásos módszer és eljárás ismeretes? 4.3. Kétségtelen, hogy próbarobbantások segítségével — és ezek mérésével és kiértékelésével a határolás megfelelő pontossággal kialakítható. Kívánatos azonban — bár hazánkban még eléggé költségesek —, hogy a műveleti robbantások hatását legalább két (függőleges és a veszélyes irányban, az épületek felé mutató vízszintes komponensű méréssel rögzítsék. Ezzel az előzetes számítás ellenőrizhető, másrészt adatok nyerhetők a további hasonló munkákhoz. 4.4. A környező épületek, műtárgyak állapotának felmérése feltétlenül szükséges, mert az esetleges kártérítési igények megalapozottsága, a robbantótöltet méretezése egyszerűen elbírálható. 4.5. Az utóbbi időben Langefors, Dvorak és Genschel egyszerű határolásokat állítottak fel a (termett sziklatalajoktól a vízzel erősen átitatott agyagokig terjedő talaj-kőzet skálában) végzett kísérletek alapján a megfelelően fojtott töltetek szeizmikus hatására a szokványos építésmódú, átlagos állagú épületeknél. Eszerint: •— ha károsodást nem engedélyezünk, a biztonsági táv: D>1-N 2U [m], — ha kisebb károk megengedettek, a biztosági táv: D<á-N 2'3 [m], — nagy (szerkezeti) károk lépnek fel, ha D<,2 N"l3 [m], ahol D=& töltet súlya kg-ban. A 4.1. alatti példa adatait felhasználva — a fent megadott talajokban — D= 700 m (a teljes biztonság határa), ami reális értéknek tekinthető. A képlet hiányossága, hogy a hazai, sűrűn előforduló löszre, homokra (és a vízre) nem ad még többszörösen ellenőrzött értékeket, ezek kimunkálása még várat magára. 4.6. Figyelemreméltó újabban Medvegyev táblázatokból viszonylag egyszerűen összeállítható, képleten alapuló határolása. Az összefüggés szerint az adott robbantás veszélyes sugara (r, [m]): 3 r=K z.K,.K B-Rred\ c, ahol C=a töltet súlya kg-ban, /f 2=épületállapotjelző (ha a védendő épület jó állapotú, K z= l,s az állagtól függően 2,5-ig romlik), K s=robbantási jelzőszám (pillanatgyújtás felszínen=l, föld alatt=0,91, késleltetéssel = 0,80—0,83), KB—talaj tényező: 0,8—1,8 között (tömör szikla 0,8, száraz homoktalaj 10 m mélységű talajvízzel 1,0, mocsárban 1,8),
