Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

142 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. Dr. Vitális S.: Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség gére, azok összetételére, elvezetésére és a szennyvíztisztító telepek kialakítására ós elhelyezésére. Az idegenforgalom tervezésénél nem lehet eléggé nagyra értékelni a vízellátási és szennyvíztisztítási kérdések megoldását. Szorosan összefügg ezzel a tavak vizeinek tisztántartási problémája, ezek ugyanis nemcsak mint'az idegenforgalom fő vonzási területei, hanem mint az ivóvízellátás tartalékai is jelentkeznek. Felhívta a figyelmet az előadó, hogy az életfeltételek és az életszínvonal megtartása érdekében a település ós ipari vízgazdálkodásnál nagyobb figyelmet kell szentelni a vízvédelem kérdésének Ausztriában, mint eddig tették. Rámutatott arra, hogy akkor, amikor a XX. században az emberiség elérkezett oda, hogy más égitestekre is eljusson, meg kell oldania azt, hogy tisztán tartsa az emberi lét egyik legfontosabb alapanyagát, a vizet mind a talajban, mind a felszíni folyó- ós tó-vizekben. Az előadások után október 16-án, majd 17-én a rendező ÖWWV tanulmányutakat tartott Klagenfurtban és kornyékén. Bemutatásra került a Duritwerke Kern és Co., Wietersdorf (Karintia) azbeszteementcső gyára, a klagenfurti vízművek déli telepe, a veldeni szennyvíz átemelő telep és a klagenfurti szennyvíztisztító telep. Ez utóbbi telep modern, és igen szépen kiképzett mű (1. 1—3. képeket), mely Klagenfurt város és a wörtlii tó üdülőtelepeinek szeimyvíztisztítását szolgálja. A szennyvíztisztító telep első kiépítésében 100 000 lakos egyenértékre készült 500 l/sec teljesítménnyel. A szennyvíztisztító telepre beérkező szennyvizeket, melyek a mély főgyűjtő csatornából kerülnek a tisztítótelepre, egy 150 l/sec, illetve 450 l/sec teljesítményű csigaszivattyúval emelik a nyíltfelszínű csatornába, ahonnan gravitációsan folyik végig a szennyvíz a szennyvíztisztító telepen. A szennyvíz a szennyvíztisztításnál a durva és finom rács után a szennyvíz homokfogóba kerül, mely függőleges kialakítású, ezután 500 m

3-es előlevegőztetőbe, 1800 m

3-es ülepítőbe, 2150 m

3-es biológiai tisztítóba, végül 2850 m

3-es utóülepítőbe kerül. Az ülepítő, biológiai tisztító és utóülepítő egybeépített köralakú vasbeton műtárgy, melynek átmérője 52 m és a körbeforgó acélszerkezetű kotróhíd biztosítja az ülepítőkben maradt iszapok zsompokba történő kotrását, valamint a hídon történik az eleven iszap megfelelő helyekre történő szállítása és a fölös iszap elvezetése. E műtárgy kiképzése modern és gazdaságos. Az iszap kezelésére a telepen felépített rothasztó berendezés szolgál, melyhez gázfejlesztő ós felhasználó állomás tartozik. Említést érdemel az, hogy az előlevegőztetőnél úszókra szerelt Lurgi-típusú függőleges levegőztetőt alkalmaznak, mely szintén gazdaságos üzemet biztosít. A telepen minimális kezelőszemélyzet dolgozik, mivel az egyes berendezések üzeme automatikus, illetve távirányítható a központi vezénylő teremből. A vezénylő terem kialakítása megfelel a legmodernebb követelményeknek ós rendelkezik az összes ellenőrző ós biztonsági berendezéssel, melyek a gépi üzem zavartalanságát biztosítják. A kapcsolótáblán helyet biztosítottak a szennyvíz jellemzőit mérő ós regisztráló berendezések bejelölésére is, melyeket a későbbiek során fognak beépíteni a telepbe. A szennyvíztisztító telep megtekintése után bemutatták a wörthi tó mellett épülő déli autópálya építését majd befejezésül a „Pvramidenkogel" Karintia legszebb kilátóhegyén épült 54 m magas kilátótoronyból gyönyörködtünk a remekszép kilátásban. Az ankét előadásai és a tanulmányutak tapasztalatai igen tanulságosak voltak a magyar résztvevők számára. Az osztrák testvéregyesület vezetői küldöttségünket szíves barátsággal és felejthetetlen vendégszeretettel fogadták, amiért ezúton is hálás köszönetet mondunk. Dr. Vitális Sándor A potenciális erózióról A Journal of Soil and Water Conservation 1967. évi 4. számában jelent meg Franlc K. Low cikke „A potenciális erózió becslése fejlődő országokban" címmel. A cikk szerzője olyan módszert dolgozott ki a potenciális erózió becslésére, melyhez elegendő a földrajzi helyzet (szélesség, hosszúság, tengerszint fölötti magasság), az éghajlatot jellemző Tűre féle index és a csapadék mennyiségi viszonyainak ismerete. Fölösleges azonban a csapadékintenzitási adatok ismerete. Egy ilyen módszer kidolgozását az tette szükségessó, hogy a rohamosan fejlődő Peru területének nagy része erózióra igen hajlamos. A mezőgazdaság fejlesztési terveihez szükséges a várható erózió ismerete. A meteorológiai szolgálat kezdetleges állapota miatt azonban nincs mód a hagyományos erózió-előrejelzési módszer alkalmazására. Low — módszerének kidolgozásakor — Foumier vizsgálataira támaszkodott. Foumier több, mint 140 európai, ázsiai és északamerikai folyó hordalékszállítási vizsgálata sorén szoros kapcsolatot talált a ,,D" fajlagos erózió („degradáció") {t/km- -év] és a ,,C" ún. esöeloszlási együthható között: Ű = a-C—b ahol p az év legnedvesebb hónapjának átlagos esapadékösszege [mm] P az átlagos évi csapadékösszef [mm] JJ2 a és b ... —_ orografikus koefficienstől függő S tényezők H ... a terület átlagos magassága az alapsík fölött S ... a terület vízszintes vetülete A kapcsolat előfeltétele összefüggő, vastag talajtakaró létezése. Foumier nem használt talajtónyezőt, arra a tényre hivatkozva, hogy mind a talaj, mind a természetes vegetáció főképpen az éghajlattól függ, s így ez utóbbi elég az erózió mértékének számításához. Low — kísérleti jelleggel — térképet szerkesztett Peru egész területére, amelyen a Fournier-féle D fajlagos eróziót ábrázolta, Peru kisszámú és hibás elhelyezésűk, rövid ideje észlelő csapadékmérő állomásai alapján. A számítási eredmények szerint Peruban az átlagos erózió 15000 tonna/km- - év. Ez több, mint kétszerese annak, amit Foumier Dél-Amerikára számított. A különbség oka I'eru változatos domborzata, s az, hogy ott az évi csapadék viszonylag rövid idő alatt hullik le. Az Andok keleti lejtőjén legnagyobb az erózió: itt szélső értékben > 5000, s nagy területre kiterjedően 2—3000 t/km - • év az erózió becsült értéke. Low eljárásának előnye egyszerűsége, és az, hogy olyan helyen is alkalmazható, ahol nincs fejlett hidrometeorológiai szolgálat. Cikkének hibája, hogy nem elég részletes ahhoz, hogy annak alapján meg lehessen kísérelni a módszer alkalmazását. Az ismertetett cikknek alakja az az előadás, amelyet Frank K. Low 1966 áprilisában Sao Pautóban az Első Pánamerikai Talajvédelmi Kongresszuson tartott. Gsobok Veronika