Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

3. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Vízföldtani megfigyelések Dunaújváros környékén

Dr. Karácsonyi S.—Dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. 121 8. ábra. Egyes rétegvizek torzított vízszintjei (a és b) Puc. 8. HacaMeHHbie eopmoHtnbi eodu omdenbHbix nAacmoebix eod (a u 6) Abb. 8. Verzerrte Wasserspiegel einiger Schichtenivásser (a und b) m 102 100 98 96 « 91 90 1H 2H 3H 4H 5H 6H 7H 9H tIH 10H 17H 25H © © A Duna középvízi medrében és attól K-re mindenütt feltárható volt a folyó homokos-kavicsos üledéke. A folyó változó vízállása a kavics 9. ábra. A rétegnyomás a mélység függvényében Puc. 9. JJaeAenue CAOH e cpywaiuu om eAyöuuu Abb. 9. Der Schichtendruck in Funktion der Tiefe 5 4 rétegvizek túlnyomása, Ap [ot] 1 2 3 4 5 s. V. 10. ábra. A túlnyomás a mélység függvényében 1 a magasparton, 2 a Dunaparton Puc. 10. CeepxdaeAenue e 0ymcifuu om zjiyöunbi 1 na euc0K0M óepeey u 2 na öepeey JlyiiaH Abb. 10 Der Schichtendruck in Funktion der Tiefe: 1 am Hoehufer, 2 am Donauufer vízszintjében minimális késleltetéssel és kiegyenlítéssel érvényesül, mert a homokos kavics közvetlenül a Duna medrét alkotja. 2.2 Rétegvizek A pannóniai összlet felső, vizsgált szintjében vízvezető és vízzáró üledékek vannak. E változatos rétegsorban több, az egész vizsgált területen észlelt vízvezető és vízzáró különíthető el, köztesen helyenként lencsék jelentkeztek. A regionális kifejlődésű rétegeket — a lefelé haladva, tehát feltárásuk sorrendjében — 1—6 számmal jelöltük (6. és 7. ábra), míg a /a jelölésű a réteg helyi kifejlődésére utal. A feltárt vízvezető rétegek vastagsága 2—5 méter, ennyi a vízzáró rétegeké is. Az egyes vízvezető rétegek nyomásviszonyai igen érdekesek, lényeges különbségek mutathatók ki, annak ellenére, hogy térbeli helyzetükből az egyébként nem következnék. A hidrogeológiai keresztszelvényeken jól látható, hogy az 1. sz-mal jelzett vízadóréteg általában csak a magaspart és a törmeléklejtő alatt fejlődött ki, ill. ebbe vágódott be a Duna. A kavics üledékkel és ezen keresztül a Duna változó vízszintjével való kapcsolat következtében az 1. sz. réteg vízszintje más a magasfal alatt, a törmeléklejtőben és a kavicsos feltöltés területén. A mélyebb (2—6. sz.) vízadó rétegek egyenletesebbek, vízszintjük ugyancsak más a magaspart alatt, a törmeléklejtőn és az ettől K-re eső területen. A magaspart alatt az 1. sz. vízadó réteg szintje a legmagasabb és itt a 2. sz. réteg vizének szintjét keresztezi a 3. sz. réteg vízszintje. A törmeléklejtőben és a magaspart élén az 1. sz. réteg előzőekben vázolt megcsapolása miatt a kép változik és átmeneti jellegű a vízszintek alakulása. A Duna-parton a réteg (kőzet) nyomás egyenletesen érvényesül és a feltárási mélységgel a rétegvizek nyomása egységesen növekedik. A nyomásviszonyokra vonatkozó megállapítások a hidrogeológiai szelvényeken is követhetők. A szemléletesség érdekében azonban az egyik keresztszelvényben észlelt, valamint a magaspar-