Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
3. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Vízföldtani megfigyelések Dunaújváros környékén
Dr. Karácsonyi S.—Dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. 117 Magas part Duna part Meder 5H 13 H 25H K 3 22H 3. ábra. Jellemző fúrások egyszerűsített földtani szelvényei Jelmagyarázat : 1. talaj, 2. fakósárga lösz, 3. barna talaj, 4. finom homok, 5. konkréciós lösz, (i. löszös homok, 7. vörös fossilis talaj,8. sárga löszös finom homok, 9. szürke agyag, 10. limonitfoltos tömött lösz, 11. agyagos konkréciós lösz, 12. tömött lösz, 13. szürkészöld vasborsős agyagos lösz, 14. szürke homok, 15. sárgásszürke agyag és homok, réteges iszap, 16. sárga homok, 17. sárga iszap, 18 szürke agyag, 19. sárga foltos szürke agyag, 20. iszapréteges homok, 21. iszapcsíkos agyag, 22. homokos kavics, 23. homokkőpados iszap, 24. lignitcsíkos szürke agyag. Puc. 3. ynpoufeHHbte noneetume ceneuux xapaKmepnbix öypenuü^ ycjiOBiibie oGo3HanenMíi: 1. rpyKT, 2. cjra6o->t<ejrrbiil jiecc, 3. KapniHeBa» rrowna, 4. juejiKHÜ necoK, 5. KOHKpeuHOHHbifl jiecc, 6. jieccoBHflHbift necoK, 7. KpacHan noiBa, 8. wenTaH jieccoBafl, nec^atiHaíi noMBa, 9. cepan rjiHHa, 10. nnoTHbiii jiecc, JIHMOHHTOBMMH jiHH3aMH, 11. rjiHHHHbiií KOHKpei^HOHHbiíí jiecc, 12. ll.'iOTin.iH jiecc, 13. cepo-3eneHbifi Jiecc ,>K('.:ie:»iCTb:Mn nHTHaMH, 14. cepbift necoK, 15. >KejiTO-cepa« r:]HHa h necoK, cepucTbiíl un, 16. >KejiTbift necoK, 17. >KCJITHIÍÍ HJT, 18. cepaíi rjiHHa, 19. cepan vnuua wejiTbiMH n«THaMH, 20. necoK MJIHCTL>IMM CJIOHMH, 21. rnHHa HJIHCTBIMH nonocaMH, 22. necjaHbifl rpaBHii, 23. HJI Ha neciaHHHKOBOM Me.™, 24. cepaíi rjiHHa nojiocai™ jiHrHKra. Abb. 3. Vereinfachte geologische Profilé von charakteristischen Bolirungen Zeichenerklarung: 1. Boden, 2. blassgelber Löss, 3. brauner Boden, 4. Feinsand, Konkretionslöss, 0. lössiger Sand, 7. roter fossiler Boden, 8. gelber lössiger Feinsand, 9. grauer Ton, 10. limonitfleckiger dichter Löss, 11. toniger Konkretionslöss, 12. dichter Löss, 13. graugrüner eisenerbsenhaltiger Löss, 14. grauer Sand, 15. gelblichgrauer Ton und Sand, schichtiger Schlamm, 16. gelber Sand, 17. gelber Schlamm, 18. grauer Ton, 19. gelbgefleckter graue Ton, 20. schlammschichtiger Sand, 21. schlammstreifiger Ton, 22. sandiger Kies, 23. Ton mit Sandsteinbanken, 24. lignitstreifiger grauer Ton Az üledékföldtani vizsgálatok kiegészítésére a 3 H jelű fúrás anyagáról részletes talaj kémiai, DTA és reológiai vizsgálatok készültek. A kémiai vizsgálati eredmények szerint a kőzet összetétele az egyes rétegek keletkezési körülményeivel szorosan összefügg. A fosszilis talajszinteknél pl. a CaCO a-tartalom kevés, sőt az alsó vasborsos agyagos lösz és a pleisztocén vörösagyag teljesen mésztelen (1. táblázat). A DTA és reológiai vizsgálatok szerint (4. ábra) a legfelső löszben főleg a kvarc és kalcit az uralkodó és több-kevesebb dolomit is kimutatható. Helyenként agyagásvány (illit) jelentkezett. A 3 H fúrásban 40—47 m között feltárt zöldesszürke vasborsos agyagban és a vörösagyagban az illit mellett montmorillonit is volt. A pannóniai összletben 62, 69 és 96 m-ekben jelentkező agyagrétegekben volt még montmorillonit. A vasborsók két teljes elemzés alapján túlnyomó részben Si0 2-t tartalmaznak. Az Fe 20 3 22,1%, a MnO 7,2% és a MgO mennyisége 6,05%, a CaO csak nyomokban jelentkezett. A fúrási mintavételek hiányosságaiból a lösz tagolását és korbeosztását nem láttuk lehetségesnek és indokoltnak, mert az igen változatos üledékképződés és lepusztulás miatt nem követhetők a finom részletek. 1.2 Felsőpannóniai képződmények A helyszíni megfigyelések és fúrások mindenre kiterjedő üledékföldtani vizsgálata alapján a pleisztocén képződmények mindenütt felsőpannóniai rétegre települnek. A feltáró fúrások általában a pannóniai rétegösszlet felső 30—50 m-es szakaszát is feltárták. A mélyebb rétegeket csak a 3 H; 10 H; 46 H fúrások érték el. A feltárt felsőpannóniai rétegösszletben két eltérő szakasz különíthető el. a) Az alsó egyenletes kifejlődésű, szürke, kékesszürke színű kevésbé változó üledéksor 10—20 centiméteres lignit csíkokkal (35—25 mAf-nél mélyebben). b) Erre igen változatos üledék képződést mutató rétegek következnek. Erős oxidáltság, finom
