Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
4. szám - Pusztay Gyula: A Fővárosi Vízművek víznyerő területeinek általános hidrológiája
Puszlay Gy.: A víznyerő területek i Hidrológiai Közlöny 1968. 4. sz. 157 2/J. ábra. Csőkútsor liosz-szelvény PUC. 2/(p. npoÖO/lbHblÜ Üpo(py/lb p.iöa mpyÖ3aMbix KoAodifee Abb. 2/f. Lángenprofil durch eine Rohrbrunnenreine csapadékvíz a kutak felé áramlik. A Duna jobb és bal partján a talajvíz a Duna irányába áramlik. A kútsorok szívása az áramlás irányát — sokszor 1,5 km távolságig — szabja meg. Megfigyelhető, hogy a két főirányból, tehát egyrészt a part (meder) felől; másrészt a szigeteken a sziget belseje és a meder felől áramló víz kémizmusa eltérő, ez az eltérés azonban nem rontja a kútvíz különben kifogástalan minőségét. Csupán a kútvíz keménysége változik kissé, mert összes keménysége — ellentétben a Duna felöl áramló víz keménységével — 11 n. k. f. helvett maximum 21 n. k. f. A két főirányból érkező talajvíz hőmérséklete is más. Amikor pl. a Dunavíz hőmérséklete +4°C, akkor a Duna felől a medertől mintegy 50 m-re a talajvíz hőmérséklete +6°C körüli, míg a sziget belseje felől áramló talajvízé + 14°C. Tapasztalataink szerint a partiszűrésű kutakba kis vízállás esetén az egész mennyiség sokszor 50%-a a háttér felől áramlik, nagv vízkor csak kb. 30%. IV. A kutak és kútsorok víztermelő képességét meghatározó tényezők A kutak és kútsorok átlagos vízhozama területileg is eltérő, de megállapítható, hogy a partiszűrésű kutak egy fkm-re eső partszakaszából átlagban kitermelhető vízmennyiség 25 000 m 3/nap. Egy kútsor vízhozama is eltérő, pl. a palotai szigeti kútsor, termelése minimálisan 17 000, maximálisan 19 000 m'/nap. A legnagyobb vízhozamú pócsmegyeri kútsorok hozamának minimuma 30 000 max. a 35 000 m 3/nap. A maximum és minimum közti különbség a víz viszkozitásából ós a beszivárgó víz mennyiségéből adódik, tehát téli és nyári víztermelésről beszélhetünk. E hatásokat részleteiben nehéz értékelni, ez csak akkor volna egyszerű, ha az összes kút csak az élő Duna beszűrődő vizéből táplálkozna. Ez azonban nem így van, mert legtöbb a háttérből is (mint már említettük) jelentős utánpótlást kap. Pl. a +1 m körüli és téli + 4°C hőmérsékletű beszivárgó dunavíz mindössze 70%-kal járul a kútsorok vízhozamához, a fennmaradó 30% viszont a háttér felől pótlódik. (2/f. ábra) Ez különösen érvényes a szentendrei sziget kútjaira, mert a 2 km széles szigeten mint vízgyűjtő területen, sok csapadékvíz gyűlik össze, erről a sziget belsején levő vízdombról lassan a sziget szélei felé áramlik a víz. Sebességét és esését a széleken a kútsorok depressziója még növeli. Télen tehát, amikor a meder filtrációs képessége csökken, a sziget belsejéből áramló 14°C-os talajvíz nagyrészt ellensúlyozza a Duna felől szivárgó vízmennyiség csökkenését. Vannak olyan területek is, melyek vize csak a Duna felől pótlódik, ilyen pl. a szentendrei sziget D-i csúcsa, a palotai sziget és a Margitsziget. Ezek kútsorainál tapasztalható téli hozamcsökkenés mintegy 10% körüli. A Duna felőli a szokásostól eltérő csökkenés akkor következik be, mikor a Dunavíz vízállás átlag 2 m-rel süllyed. Azt tapasztaltuk, hogy 2 m vízszintcsökkenés hatására a kútsorok hozama már jelentősebben csökken. A vízszintcsökkenést általában 3—5 nap múlva kezdik érzékelni a termelőkutak. Tartós alacsony vízálláskor, több régi kútsornál a megengedett belépési sebesség határain belül még mindig nagyobb vízmennyiség lenne kitermelhető mélyebb leszívással, ezt azonban a stabil függőleges tengelyű szivattyúk emelő magassága korlátozza. A víztermelőképesség függ még a kútsorok helyétől is. Azok a kútsorok ugyanis melyek előtt lapos a part, a dunai vízszint csökkenésre érzéknyebben reagálnak, mivel a kutak előtt a part sokszor 20%-osan is szárazzá válik. A meredek partszakaszokon a vízszint csökkenésekor is hosszabb időn át nagyobb felületet borít a víz, ezért a kút sorokban a vízszint változása és a hozam csökkenése később jelentkezik. A gazdaságos kúttelepítés során a szűrők körüli hidraulikai jelenségekre mint közvetett termelésre hatótényezőkre is kell gondolni. Hasznos ezért itt a jelenlegi vizsgálatok részeredményeit ismertetni. Vizsgálatainkat a II. sz. kísérleti törpecsáposkúton végeztük, ennek közelében árnyékoló hatású kútsor nincs, legalább is olyan távolságra, ami e kút termelését mértékadóan befolyásolná (3. ábra). A kút körüli figyelőkutak vízszintjeit ábrázoló liidroizohipszák is mutatják a kút különböző irányú hatásait (4. ábra). Alkalmatlan azonban arra, hogy a dunavíz szintváltozásának gyorsan lezajló hatásait rögzítse. Az optimális kúttávolság keresésére célszerűnek mutatkozott egy olyan ábrázolási mód, melyhez csak néhány figyelőkút eredménye szükséges. A kapott mérési adatokat tükörképre rajzolt féllogaritmusos kordinátán ábrázoltuk (5. ábra). C e/hoz Síitoncá csatorna Hom. kavics Horn.kavics r'i'j'.jij'j.
