Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

2. szám - Dr. Takács Sándor–dr. Schiefner Kálmán–Fázold Ádám–dr. Bíró Zsigmond: Oxidációs árok higiénés vizsgálata

8>2 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. Takács S.—Schiefner K.—Fázold A.—Bíró Zs.: Oxidációs árok Oxifóciásirok utón Utóülepítő utón IIIMIIIII Rendeltetésszerű üzem TMr Üzemszünet IIIÍIIIIWWflAMAAAAAAAfWmAAA/'IIIIIIIMIIIlllllllllllMIIIIIIIIIINIIIlIWAnJIIIIIIIIIII m K9. v.ti mo. IX.7B. Mi 1.26. U.8. 11.11. /KI 19 6 5 19 66 2. ábra. Oxigénfogyasztás és oldott oxigén változás a vizsgálat során Puc. 2. PÍ3MeneHue Kucjiopoda u pacmeopenHoeo KucAopoija e xode uccAedoeaHuü Abb. 2. Veránderung des Sauerstoffverbrauchs und des yelösten Sauerstoffs wahrend der Untersuchung Értékelés Kémiai vizsgálatok értékelése: Oxidációs árokban nitrifikáció és denitrifikáció egyaránt lezajlik, tehát a nitrát és nitrit tovább bomlik széndioxidra és nitrogénre. Azt, hogy e két folyamat közül melyik dominál az oxigén bevitel mértéke szabja meg. Pasveer ezt kísérleteivel bizonyította. Tökéletes oxigén ellátottság esetén nitrifikáció megy végbe, erős nitrifikáló flóra van jelen. Az oxigénbevitel csökkentése esetén a baktériumflóra több nitrátoxigént használ, így a denitrifikáció kerül előtérbe és lecsökken ,jvagv eltűnik az árokból elfolyó szennyvíz nitrát tartalma. Mindezt gyakorlatban is igazolták egy olyan telepen, ahol az üzemzavar miatt az árkot újra be kellett dolgoztatni. Az általunk vizsgált telepen denitrifikáció folyamata dominált, mely egyben jelezte az oxidációs árokba bevitt oxigén elégtelenségét. A vízvirágzás időszakában az oldott oxigén tartalom jelentős mennyisége a szervezetek asszimilációs tevékenységével volt összefüggésben. Az oxigénfogyasztás változása az üzemeltetéssel szorosan összefüggött. Kefeállás esetén az oxigénfogyasztás értéke kisebb volt. Kefeműködés alkalmával az oxigénfogyasztás megnövekedett. Az oldott oxigén értékei szintén összefüggést mutatnak az üzemeltetéssel (2. ábra). A téli időszakban a hatásfok ellenőrzésére 10 órás vizsgálatot végeztünk. E vizsgálat alkalmával a berendezés rendeltetésszerűen üzemelt, ennek megfelelően a vizsgálati értékek a legjobbak voltak. A folyamatos üzem tehát megjavította az oxigén háztartást és a tisztítást a nitrifikáció felé tolta. A 10 órás vizsgálat idején levegő és szennyvíz hőmérsékleti értékeket is vizsgáltuk. A hőmérsékleti paraméterek tisztítási folyamatban játszott szerepét Baller J. [7] adataira támaszkodva külön nem értékeltük, figyelembevéve, hogy a bratislavai telepen végzett kísérlet során hőmérséklet változás nem befolyásolta a tisztítási hatásfokot. Saját vizsgálataink szerint sem volt összefüggés a hőmérséklet változása és a tisztítási hatásfok között. Az utóülepítőből távozó szennyvízben az oxigénfogyasztás mind a nyers, mind az árok utáni szennyvízhez viszonyítva kevesebb volt. A legjelentősebb csökkenést 91%-osnak mértük. Bakteriológiai vizsgálatok értékelése: Vizsgálataink szerint a tisztítótelepet elhagyó szennyvíz coli és baktériumszáma igen alacsony volt. Az oxidációs árok után a coli és baktériumszám csökkenése elérte a 99,9%-ot is. Minimum érték 51%-os csökkenés volt. Az utóülepítő-fertőtlenítő után a bakteriológiai állapot tovább javult, s a coli szám minden vizsgálatkor alacsonyabb, a nyers és az árok után vett minták értékeinél. A 10 órás vizsgálat szerint a coli és a baktériumszám jellegzetes déli csúcsot mutatott. Az anaerob spórások száma is jelentősen csökkent (30—70%). Tífusz, paratífusz és dizentéria kórokozót egyszer sem sikerült kimutatni, egy ízben tenyészett ki Staphylococcu* aureus. A parazitológiai vizsgálatok során egy alkalommal az iszapból kimutattunk Ascaris féreg petét. Biológiai vizsgálat értékelése: Megállapítottuk, hogy a nyers szennyvíz szervesanyag tartalmának mikrobiológiai lebontása már az oxidációs árokba ömlés előtt megkezdődött. Ezt az előfordult baktérium telepek és alcsonyrendű állati szervezetek jelenléte és szaprobiológiai jellege is bizonyította. Az oxidációs árokban kialakult mikrobiológiai folyamat nem volt jellemző az eleveniszapos szennyvíztisztításra. Az öntisztulás előre haladását jelző Protozoa szervezetek minden időszakban változatos faj és egyedszámban voltak jelen. Az árok biocönozisára legjellemzőbbek a vízvirágzás szerűen előforduló alacsonyrendű növényi szervezetek voltak, melyek jelenléte a szenny víztisztítás szempontjából megfelelő öntisztulást és megfelelő szaprobiológiai állapotot mutatott, de azt is bizonyította, hogy az oxidációs árokban nem a rendeltetésének megfelelő eleveniszapos szennyvíztisztítás folyamata ment végbe, hanem a viszonylag alacsony szervesanyag koncentráció, és a nem megfelelő üzemeltetés miatt oxidációstóban lezajló mikrobiológiai lebontás, melyhez az oldott oxigén szükségletet a néha tömegesen jelenlevő, növényi szervezetek asszimilációs tevékenysége biztosította. Az oxidációs árokból elfolyó tisztított szennyvíz és az utóülepítő vizsgálata lényeges különbséget nem mutatott. Az utóülepítőben anaerob folyamatot nem észleltünk. A nyers szennyvíz lebontásának mikrobiológiai folyamatát a recirkuláció elősegítette, de meg kell jegyezni, hogy az eleveniszapra jellemző baktériumfelhők, Zoogloea formák csak ritkán, nem megfelelő számban és nagyságban voltak jelen. Eredményeinkből megállapítottuk, hogy a vizsgált oxidációs árok megfelelő üzemeltetés esetében, alkalmas volt kis terhelés esetében a házi szennyvizek kémiai, bakteriológiai és biológiai tisztítására. A vizsgált oxidációs árokban igen jó bakteriológiai tisztítást tapasztaltunk. Megállapítottuk, hogy a berendezés működése során, a már kezdődő bomlásban levő nyers szennyvíz