Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Hankó Z.: A Nagymarosi Vízlépcső Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. 63 dance and rearrangement of tows (downstrearn of the Nagymaros gage, respectively upstream of R. St. 1697 + + 500 km). Entrance and departure to and from the navigation loek presents no diffieulties upstream, whereas on the downstrearn side these maneouvres call for increased attention and eare. The objeetives of the study ineluded the effects of eurrents before the filling-emptying ports. Both filling and emptying was found to create a surge wave in the neighbourhood, the effects of which decrease with increasing stages. The conveyance of ice through the structure was studied at a low discharge of 1248 cu. m/sec and at the high discharge of 5096 cu. m/sec. Tests were run with ice floes of two different sizes. The thickness of the prototype floes was about 20—30 cm in both cases, while their diameters corresponded to about 10 and 5 m, respectively. In the tests performed an ice pack consisting of 5 m diameter floes could only be discharged through the open weir. At low and médium discharges it was concluded that ice cannot be discharged, unless the full streamflow is passed through the weir. Adhering to the generál arrangement of the barrage the modifications suggested are shown in Fig. 1 with a dotted line. Remarks concerning the operation of the barrage may be summarized as follows: For waiting vessels and for the arrangement of tows areas should be designated upstream of river station 1697 + 500 km, and downstrearn of the Nagymaros gage, respectively. The turbines of the power station should be started preferably in the following sequence: first units VII—X, then units III, IV followed by units V, VI, with units I, II last. Concerning operation of the weir: when the power station operates at full capacity and excess water is discharged over the weir, optimum flow conditions in the headwater result from diseharging water through the central openings, while in the tailwater optimum conditions result from uniform discharge at times of high water flow conditions can be improved by modifying the right-hand bankline in the headwater, the shape of the island along the navigation lock and the upper pier, and the upstream end of the separation piers. In the tailwater the right-hand bank must be protected against the increased effects of high water. Considering the generál arrangement of the barrage it is suggested to investigate the possibility of turning the piers of the navigation lock towards the left hand bank and of shifting the navigation lock about 150 m in the downstrearn direction. Consideration should further be given to an arrangement with the power station located centrally, as well as to one with the axis of the power station following a broken line (őabelka). Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: D r. VÁGÁS ISTVÁN A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportja 1952. novemberében alakult meg. Ismeretes, hogy az elmúlt 20 év alatt Baranya megye és Pécs város ipara nagy mértékben fejlődött. Az ipar fellendülése és a mezőgazdaság átszervezése egyúttal a népesség átrétegződésével is járt. A lakosság mind nagyobb arányban a városokba tömörült, aminek természetesen fontos vízügyi vonatkozásai is adódtak. Az eredetileg 3500 lakosú bányászfalu, Komló pl. 20 év alatt 25000 lakosú várossá fejlődött, és Pécs lakossága is több mint 50%-kal növekedett ez alatt. Az egyébként is vízszegény Pécs városában az ipari- és ivóvíz hiánya 1952-re már katasztrofális méreteket öltött. Ezen túlmenően a felszíni vizek elszennyeződése is súlyos problémákat okozott. 1952. szeptemberében Társaságunk Pécsett ankétot rendezett, amelyben számbavette Baranya megye és Pécs vízgazdálkodási feladatait. A helyi szakemberek szívesen vállalták a társadalmi munkát, ós így adva volt a Pécsi Csoport megalakításának lehetősége. Az első vezetőség kettős munkatervet készített, részint az azonnali, részint pedig a távlati feladatokra. A munkaterv magában foglalta az egész megye vízviszonyainak és vízgazdálkodási lehetőségeinek feltárását és további javaslattételt, különös tekintettel Pécs és Komló város vízellátására. Az első év sikeres munkáját a Csoport 126 oldalas beszámolóban tette közé. A közölt 14 tanulmány közül 7 Pécs városával, 3 pedig Komló városával foglalkozott, a továbbiak pedig Baranya megye vízgazdálkodási kérdéseivel. Az akkor közölt tanulmányok gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy az azokban megtett javaslatok közül azóta már számos megvalósult, és az ottani megállapításokat, adatokat a tervező szervek és a tudományos intézmények alapvető forrásként használják. Az 1954. óv befejezésekónt kiadott összefoglaló „Pécs ivóvízellátása" címmel jelent meg. Ez fontos javaslatokat tartalmazott Pécs város vízgazdálkodásának meg j a vitására. A Pécsi Csoport első két évi munkája alapvető jelen tőségű volt, munkarendje és munkastílusa a 23 intézményt képviselő tagság munkabizottságokba tömörítése helyesnek ós eredményesnek bizonyult. Amikor a későbbiek során a Csoport erről a működési elvről letért, a tagok érdeklődése is megcsappant. Amikor a társasági élet a későbbiekben az előadások számának növelésére és a nagy rendezvények szervezésére irányult, a tagság már nem tudta az egyesületi életet tartalommal megtölteni, ós jóllehet, hogy a rendezvények önmagukban sikerültek, a klubélet visszaszorult, és a helyi kérdések megoldatlanul maradtak. 1961. novemberében a Csoport újjá szerveződött ós új vezetőséget választott. A munkabizottsági tevékenység felelevenítésével ismét erősödött az egyesületi élet, és számos új összefoglaló jelentés, tanulmány és terv készült. A tagság az 1965. január 1-én megindított Pécsi Műszaki Szemle tanulmányainak írásában fontos részt vállalt, az ott megjelent tanulmányok 20%-a a Hidrológiai Társaság tagjaitól származott, holott a pécsi MTESZ tagoknak csak alig 4%-a hidrológus. Természetesen, a pécsi tagtársak a Hidrológiai Közlöny, Vízügyi Közlemények és a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain is sok cikket közöltek. A pécsi szerzők közül meg kell emlékeznünk elsősorban az azóta elhúnyt dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet egykori igazgatójának munkásságáról, akinek a karszt-téma szívügye volt. Útmutatásai, tudómányos megállapításai alapján számos aktivista tevékenykedett. Vass Béla és munkatársai a Villányi-hegység karsztvizeinek felhasználására vonatkozó tanulmányt állítottak össze. Többen foglalkoztak a feszített tükrű vízkincs felmérésével, utánpótlódási és vízháztartási viszonyaival. Közülük Dulánszky Nándor, Németh László és Rónaky László tevékenysége kiemelkedő. A felszíni víznyerés és a regionális vízellátás tekintetében Gombás Lukács ós Fekete Károly tevékenysége (Folytatás a 82. oldalon)