Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
12. szám - Dr. Bendefy László: Debrecen városi belsősége süllyedésének hidrogeológiai vonatkozásai
552 Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. Bendefy L.: Debrecen városi belsőség A medencealjzat nagyszerkezeti elemeit kialakító mozgások a leírtaknál jóval összetettebbek, de ezek részletezésére e helyütt nem térünk ki. (Leírásukat lásd a [8, 9, 34, 35] alatt id. munkákban.) Utalunk azonban arra a közismert tényre, hogy a Tisza és a tiszántúli folyók medrének bevágódása ma is tart. Ez a jelenség szintén a terület folyamatos és regionális emelkedésére mutat. Debrecen környékének általános szintváltozási viszonyai Tiszántúlnak a minket érdeklő: Püspökladány és Nyírbátor közötti térsége földrengésmentes terület [26]. Az évszázadok során mindössze két ízben kipattant gyenge föjdrengés epicentruma éppen a Debrecenen keresztülhaladó, fentebb említett ÉÉK—DDNy-i csapású vetősíkba esik. Ez az a szeizmikus tömb tehát — a fentiek szerint — regionálisan majdnem egyenletesen emelkedik. A ,,Látókép" alappontnak abszolút szintváltozása 10 éyes időegységben 4-17,6 mm. Ez jó átlagértéknek is tekinthető Debrecen tágabb térségében, amely az utolsó 90 év leforgása alatt, vagyis a Zicherman-féle 1876. évi városi szintezés [4] óta — kereken 150—160 mm-rel megemelkedett. 4. ábra. Debrecen környékének „Nadap"-ra vonatkoztatott szintváltozási viszonyai az 1927., illetőleg az 1954/55. évi újabb országos felsőrendű szintezések eredményei álapján ( Bendefy L. 1967) Abb. 1. Die auf „Nadap" bezogenen Niveauveránderungen der Umgebung von Debrecen aufgrund der Resultate der neueren Landes-Nivellierungen hörerer Ordnung in den Jahren 1927 bzw. 1954/55 (Bendefy, L. 1967) Fig. 4. Changes in élevation related to "Nadap" of the Debrecen region, according to the results of the national first-order surveys from 1927 and more recently in 1954—1955 (Bendefy, L., 1967) A szintváltozás mértéke 10 éves időegységben Püspökladánynál -f 13,0 mm, Nyírbátornál pedig + 20,0 mm. Az emelkedés ténye vitathatatlan bizonyosság: geológiailag, morfológiailag és geodéziailag többszörösen megállapított tény. A Hajdúböszörmény—Nyírbéltek—Piskolt vonal mentén kialakult mai vízválasztó csak az újpleisztocénben keletkezett. Élénk emelkedése ma is tart. Ebben a regionálisan erősen emelkedő környezetben a debreceni belsőség süllyedése csupán helyi, de nagyon figyelemre méltó jelenség. Az ország egész területét felölelő geokinetikai térképen Debrecen 10 évenkénti 8,5 mm-t kitevő relatív süllyedésével tűnik fel, ami 28 év alatt 23,8 mmnek felel meg. (Ugyanezt Miskolczi és ódor 24,5 mm-nek adja meg. Az egyezés tehát tökéletes.) A süllyedés Báránd és Mezőpeterd vonalától ÉK-i irányban húzódik, majd Debrecen belvárosa alatt a 10 évenkénti átlagos 12,5—15,0 mm értékből -f 10 mm-re csökken. A viszonylagos süllyedés tehát a város peremi részeihez viszonyítva: 10 évenként átlagosan 5 mm, de az egész depressziós tölcsérben előforduló maximális süllyedés sem több (a „Látóképhez" viszonyítva ós 1954-ig!) a 10 évenkénti 12—13 mm-nél (4. ábra). Ez a szintváltozási térkép feltűnően hasonlít a Debrecen környéki pleisztocén üledékek vastagsági térképéhez (2. ábra), ami annak bizonyítéka, hogy a jelenkori kéregmozgások a pannónvégi mozgásviszonyok [27—33] folytatásának, illetőleg felújulásának felelnek meg. (Ezt egyébként a Magyarmedencében általában tapasztaljuk.) A város környéki szerkezeti viszonyok ellenőrzéseképpen az 1882. évi bécsi katonai-, valamint az 1927. évi magyar országos felsőrendű szintezés eredményeiből geokinetikai térképet szerkesztettem. Evégből az Ujfehértó, Karcag és Mezőpeterd közé eső terület 1882. évi szintezési eredményeit a bécsi hálózat egészétől elkülönítve tettem vizsgálat tárgyává. Az összehasonlítás megkönnyítése végett a nyert szintváltozási értékeket Hajdúhadház és Látókép alappontokon a 4. ábra szerinti, hibátlannak tekintett értékeknek megfelelően, transzformáltam. 3 Az így nyert tájékoztató jellegű szintváltozási térkép (5. ábra) leglényegesebb eleme a — relatíve süllyedő vápa formájában mutatkozó, fentebb említett — ebesi törés. 3 A bécsi katonai szintezésnek furatos falitáblákkal jelölt vonalait vasutak mentén építették ki. A Háromszögelő Hivatal ugyanezekbe az épületekbe falicsapokat is helyeztetett. Feltételezve, hogy a vasúti töltések gyors konszolidációja 1927-ig, azaz 60—70 óv alatt befejeződött, a töltések tömörödésének mértéke'az újraszintezések során meghatározható. E konszolidációs érték ui. nem egyéb, mint a töltéseken levő épületekben elhelyezett, illetőleg azok közvetlen környezetében levő, de a vasúti alépítménytől független alappontok átlagos szintváltozásának különbsége. Ezek a különbségek (amelyeket egyébként minden egyes esetben figyelembe vettünk) négy csoportban, csoportonként alig-alig hullámzó értékeket mutatnak. Mégpedig: Ujfehértótól Apafáig 6,6 mm; Debrecentől Püspökladányig 11,2 mm; Bárándtól a Berettyó folyóig 4,2 mm; végül Berettyóújfalutól Mezőpeterdig 10,0 mm/10 óv.
