Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
12. szám - Dr. Bendefy László: Debrecen városi belsősége süllyedésének hidrogeológiai vonatkozásai
550 Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. Bendefy L.: Debrecen városi belsőség [m] o500• 1000' 1500mENY H/ummoRMw KISMARJA 2 1 DK BIHAR fa] rO -1500 10 [hm] / nr ni E2J fY7 \? dK E35 CS7 I I.9 r ms u^\io 1. ábra. Az Alföld medencealjzatának földtani szelvénye Debrecenen át (Körössy L. 1956) 1. kristályospala; 2. felsőkréta; 3. paleogén; 4. alsómiocén; 5. középső- és felsőmiocén vulkáni képződmények; 6. felsőmiocén tengeri képződmények; 7. alsópannrtniai-, 8. felsőpannóniai; 9. levantei és pleisztocén üledékek; 10. vetődés Abb. 1. Geologisches Prof il der Beckensohle der Tiefebene über Debrecen (Körössy, L. 1956) 1. kristallisine Schiefer, 2. obere Kreide, 3. Palaogen, 4. unteres Miozán. 5. mittleres und oberes Mioziin; vulkanische Formationen, 6. obere Miozan-Seeformationen, 7. untere pannonische-, 8. obere pannonische, 9. levantinische und Pleistozan-Sedimente, 10. Verwerfung Fig. 1. Geological profilé through Debrecen showing the basement of the Alföld Basin (after Körössy, L., 1956) 1. Crystalline sliale; 2. TJpper Cretaceous; 3. Paleogeneous; 4. Lower Miocéné; 5. Middle- and Upper Miocéné volcanic formations; 6. Upper Miocéné marine formations; 7. Lower Pannonian sediments; 8. üpper Pannonian sediments; 9. Levantine and Pleistocenesediments; 10. Fault — Debrecen környékén -— eolikus származásúnak bizonyult, s benne Molnár tíz löszképződési, legalább hat talaj képződési szakaszt és öt futóhomok közbetelepülést mutatott ki. Ugyancsak Molnár B. vizsgálatai [24] tisztázták a Hajdúságban (de az Alföldön több helyütt is) előforduló „vörös agyag"-szintek keletkezésének kérdését. Részletes anyagvizsgálattal kimutatta, hogy a korábban makroszkóposán „vörös agyag"nak tartott képződmények agyagos frakciót csak NYIREGYHAZA •m fírís, o pleisztocén tastogsógo m-ben . A -A •• a S. ábra szelvényének vonala •214 Kebo 2. ábra. A negyedkori üledékek vastagsági térképe (Erdélyi M. 1966) Abb. 2. Máchtigkeits-Kartc der quartaren Sedimente (Erdélyi, M. 1966) Fig. 2. Thickness of Quaternary sediments (after Erdélyi, M., 1966) elenyésző mértékben tartalmaznak; valójában löszön kialakult idősebb pleisztocén talajféleségnek minősíthetők. Ez a megállapítás esetünkben különösen fontos, mert ez a képződmény valóban szintjelző határfelület a felső-pannón és az ópleisztocén között. (A levantei alemelet Debrecen környékén hiányzik.) E képződmény szintjelző és ősföldrajzi jelentőségére elsőnek Szabó József, majd Schmidt E. R. mutatott rá [38]. Ferenczi I. [13] a pleisztocén klímaváltozások hatásával hozta kapcsolatba; Erdélyi M. [10] már felismerte eolikus eredetét, de feltételezte, hogy esetleg régebbi lösz maradványa. Ugyanő azt is megállapította, hogy ez a vörös színű „agyag" mindig az idősebb pleisztocén rétegsor alsó szintjében található. Erdélyi M., Molnár B. és Schmidt E. R. a felső-pannón és pleisztocén határt Debrecen tágabb térségében (a macsi földtani kutató fúrás magmintái alapján legmagasabban) 48—50 méterre teszik. Erdélyi Mihály már 1962-ben megszerkesztette Észak-Tiszántúl negyedkori üledékeinek vastagsági térképét [11]. Mi ennek a térképnek a legújabb fúrási adatok figyelembevételével készült újabb feldolgozását mutatjuk be (2. ábra).Feltűnő, hogy a Hajdúböszörmény és Kaba közötti Hajdúháton a negyedkori képződmények elvékonyodnak. Vastagságuk helyenként a 20 métert alig haladja meg. Az izometrikus görbék Debrecentől nyugatra összesűrűsödnek. Itt a negyedkori képződmények hirtelen kivastagszanak és vastagságuk a várostól keletre a 240 métert is eléri. Nyilvánvaló, hogy Debrecen belvárosa és a Látókép csárda között, az Űjfehértó és Ebes jelölte csapásban, egy ÉÉK—DDNv-i csapású vető húzódik. Ezt Erdélyi M. már egy 1962. évi tanulmányában is feltünteti [11]. A várostól nyugatra levő, morfológiailag is kissé kiemelkedő, az 50 m-es üledékvastagsági görbe által határolt, ma is lösz borította Macsi háton (3. ábra) a pleisztocénban folyó nem járt, tehát szigetként kimaradt még az ősi folyóhálózat feltöltő 1 A kéziratos térkép szíves rendelkezésre bocsátásáért Erdélyi Mihály dr.-nak e helyütt is baráti köszönetet mond a szerző.
