Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

Dávid L.: Légbuborékos vízhozamviérés Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. 541 [ 0] CiborowskiJ.: Inzynieria chemiezna (Kémiai technológia). I. rész. Warsawa. 1952. 181. old. [7] Hantra ./. K.—Nicolas W. B.: Oxigenation from Diffused Air in Aeration Tanké. (Oxidálás diffúz levegővel levegőztető medencében.) Jurnal Water P. G. Fod. Rut. Washington. 1964. 10. sz. 1195— 1224 old. (8| Horváth Imre: Légbefúvásos szellőztetőmedence hidraulikai kismintavizsgálata. Hidrológiai Közlöny. Budapest, 1965. 3. sz. 134—142. old. [9] Hanisch B.: Die wirtschaftliche Anwendung der Flotation mit sehr kleinen Luftblasen zur Reinigung von Abwasser. H. 8. der Stuttgartéi- Beriehte zur Siedlungswasserwirtschaft. Verlag Oldenbourg, München (1960). S. 110. [10] Baines IV. D.—Hamilton G. F.: On the flow of water induced by a rising column of air bubbles. (Légbuborókok emelkedő oszlopával megindított vízáramlásról.) IAHR VIII/II. 7-D. 1959. [11J Pattantyús Á. Géza: Gyakorlati áramlástan. Tankönyvkiadó Budapest, 1951. 98. ós 101. füzet. [12] Haberman W. L.^—Morton R. K. An experimentál study of bubbles moving in liquids. (Folyadékban mozgó buborékok kísérleti vizsgálata) Proc. ASCE 80. k. 387. sz. 1954. [131 Hörl-er A.: Beitrag zur Steiggeschwindigkeit und zum Steigwiederstand von Luftblasen in reinem Wasser. (Adalék a légbuborókok tiszta vízben történő emelkedési sebességéhez és emelkedési ellenállásához.) Diis Gas- und Wasserfach 1964. 28. füzet 1964. VII. 10. [14] Levics V. G.: Fizikai-kémiai hidrodinamika. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1958. 256—277. old. [15] Horváth Imre: Felületaktív anyagok hatása a szennyvíztisztító berendezésekben végbemenő ülepedósi folyamatokra. Vízügyi Közlemények. 1963/ 1. 55—63. old. | I6] Ruszakov V. B.: Isszledovanie zsidkih poplavkovintegrátorov v recsnüh potokah. (Folyékony úszó integrátorok kutatása vízfolyásokban.) Meteorologija i Hidrologija. Moszkva. 1964. 7. sz. 44—48. old. [17] GergovI. G.: Öprogyeljánye na vodnoto kolicsesztvo po fotogramet ricsetiy nacain (A fotogrammetrikus vízmennyiségmórés). Hidrologij i Meteorologija. Szófia. 1965/2. Vízhozammérési utasítás mérőszárnyas, helyszíni mérésekhez [Anleitung für die Feldarbeiten bei der Wassermessung mit hydrometrischen Fiiigen (ohne Mehrflügelmessung). Bern, P.I67. Eidg. Amt. für Wasserwirtschaft. 21 x 30 cm. 154 o., 107 ábra, 17 melléklet.] A vízhozammérésben nagy hagyományokkal rendelkező Svájci Szövetségi Vízgazdálkodási Hivatal kiadta legújabb vízhozammérési utasítását Emil Walser, a Hidrográfiai Osztály vezetőjének előszavával. A könyv célja a vízhozammérés gyakorlati tudnivalóinak összefoglalása, a mérés egységesítése és a fiatal szakemberek oktatása érdekében. A célnak megfelelően a mérés elméleti kérdései nem szerepelnek a könyvben, viszont a szükséges gyakorlat i kérdéseket közérthetően és szabatosan, a lehető legrövidebben közli. A minden szükséges, gyakorlati részletre kiterjedő és mégis tömör, de világos tárgyalási mód az egyik legfőbb értéke ennek a munkának. Alaposságára jellemző pl., hogy igen szemléletes ábrán közli a csónak kikötéséhez és a szelvénykötél rögzítéséhez szükséges kötési módokat. Ugyancsak igen nagy gondot; fordít a mérési ós számítási jegyzőkönyvek egységesítésére és arra, hogy minden lehetséges esetet szabatosan és egyértelműen lehessen feljegyezni. Gondot fordított a mű arra is, hogy gépi adatfeldolgozáshoz alkalmas legyen a jegyzőkönyv. Az idézett műben követett mérési elv több szempontból eltér a miénktől, ami a nagy mértékben különböző mérési feltételekkel magyarázható. Ugyanis a viszonylag nagy sebességek ós kis mélységek, de széles szelvények miatt elsősorban a függély-középsebessógek eloszlása egyenletlen. Ez szükségszerűvé teszi a sok fiiggélyben való mérést, és ezzel együtt az egyes fiiggélyekben mért pontok számának a csökkentésót. Ennek megfelelően a könyv szerint a maximális pontszám fiiggélyenként 5, míg nálunk 10, a függólyek száma pedig a könyv szerint 10 és 30 között változik, míg nálunk 5 és 15 között . A könyvben bemutatott esetekben 50 fordulatonként jelző műszerekkel mértek, és minden jelzésnél leolvasták az addig eltelt időt, hogy képet kaphassanak az áramló víz pulzációjáról. Az egyes pontokban a mérész ideje kb. 50 perc volt, de kis sebességeknél 3 — 4 percet is elért. Ezzel szemben nálunk a kis sebességek gyakorisága miatt inkább fordulatonként jelző műszereket igyekeznek alkalmazni, ós a mérési időt rendszerint pontosan 50 mp-ben szabják meg. Ezzel elérhető, hogy minden pontban azonos megbízhatóságúak lesznek a mérési adatok, a mérési idő nem húzódik el, és a számítások menynyisége ós időtartama is lényegesen megrövidíthető. A könyv hasznos segédletei, és számos, nálunk is értékesíthető részlete miatt megérdemli, hogy a vízhozamméróssel foglalkozó szakemberek elmélyülten foglalkozzanak vele. Muszkalay László Az öntözés kézikönyve (Szerk.: Kovács Gábor). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest- 1968. (367 old. 126 ábra. 121 tábl.) A könyv az üzemen belüli öntözéses gazdálkodás legfontosabb kérdéseit foglalja össze. Szerencsés ötvözetben tárja az olvasó elé a kutatómunka eredményeit ós a gyakorlati tapasztalatokat. E mfi elsősorban az öntözés üzemen belüli közvetlen irányítóinak lehet kézikönyve, de kellő tájékoztatást ós hasznos segítséget adhat az öntözés más területein dolgozó szakembereknek is. A könyv közel azonos terjedelmű két fő részre tagolódik: az „Általános rész"-re és „Az egyes kultúrák öntözése" című második részre. Az Általános rész I. fejezete öntözéses termesztésünk fejlesztésének legfontosabb kérdéseit vázolja. A II. fejezet a talaj és az öntözés kölcsönhatásával foglalkozik. Ezen belül ismerteti az öntözővíz minőségi jellemzőit ós a vízminőséget befolyásoló főbb talajtani tényezőket. A Hí. fejezet az öntözéses növénytermesztés alapvetően fontos agrotechnikai műveleteinek, a talajművelésnek és a trágyázásnak a szerepével és a végrehajtás módozataival foglalkozik. A / V. fejezet a növények vízigényének és az öntözés szükségességének tárgyalása után a felületi és esőszerű öntözési mód különböző megoldásait ismerteti ós gyakorlati tanácsokat ad az öntözés végrehajtására vonatkozóan. Az V. fejezetben a különböző öntözési módok, illetve eljárások kult űrtechnikai vonatkozásai (az öntözőelemek és a vízszótosztó hálózat műszaki jellemzői, az öntözőtelepek létesítése stb.) találhatók meg. A VI• fejezet az öntözés gépeinek sorában először a felületi öntözőtelepek építésének és fenntartásának gépeit, majd a vízemelés gépi berendezéseit, végül az esőztető berendezéseket ismerteti. A VII. fejezet az öntözés munkáinak szervezési kérdéseit (szervezeti felépítés, a díjazás rendszere, az öntözést előkészítő munkák, munkaerő-szükséglet stb.) foglalja össze. A könyv második részének I. fejezete a szántóföldi növények (rizs, kukorica, cukorrépa, lucerna stb.) öntözéses termesztését, a II. fejezet a legelő és rétgazdálkodás legfontosabb kérdéseit, a III—V. fejezet pedig a zöldségfélék, a gyümölcsök, illetve a szőlő öntözését tárgyalja. Pál fai I mre