Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Dr. Hankó Zoltán: A Nagymarosi Vízlépcső kisvízmintakísérlete. III. A műtárgy ellenőrző vizsgálata
52 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. Hankó Z.: A Nagymarosi Vízlépcső 102 m 106 108 110 Vízállás a Nagymarosi vízmércén, H[mA.f.] („0"-100,08mA.f.) 4. ábra. A felnyitott duzzasztómű ellenállási tényezője, valamint a vízhozam változása a nagymarosi vízállás függvényében Abb. I. Widerstandsbeiwert des geöffneten Stauwehrs, sowie die Abflussmengenveranderung in Funlction des Wasserstands bei Nagymaros Fig. 4 Resistance coefficient of the open weir and changes of discharge in terms of stages at Nagymaros nem áramlik át a teljes vízhozam a felnyitott műtárgyrészeken, hanem a vízhozam egy része a műtárgyat megkerüli, oldalt elfolyik a parti feltöltések fölött. A rendelkezésünkre álló néhány adat alapján szerkesztettük az 5. ábrán látható két görbét, melyek segítségével közelítően megállapítható, hogy adott üzemállapot és adott nagymarosi vízállás esetén, tetőző vízmozgás feltételezésével a vízhozam hány százaléka kerüli meg a műtárgyat, folyik el oldalt. A maradék vízhozam áramlik át a felnyitott műtárgyrészeken. A nyitott hajózsilip és a felnyitott duzzasztómű közötti vízhozameloszlást az 1697 fkm szelvényre vonatkozó vizsgálattal határoztuk meg. Az 1697 fkm szelvény — mint az 1. ábrán látható — a hajózsilip felső mólófalának felvízi csúcsától van néhány méterre alvíz felé. A felső móló mint valami vízosztómű osztólemeze nyúlik be ebbe a keresztszelvénybe. A vízhozam arány meghatározásánál abból a közelítő feltevésből indulhatunk ki, hogy az egységsúlyú víztest energiatartalma a keresztszelvény minden pontjában (a mólófal mindkét oldalán) azonos. A keresztszelvény több pontjában észleltük a vízállást, tehát felírható, hogy 2 v B H h + ^ = H d + V ZD 2g 2g ahol HH — a piezometrikus energiatartalom a hajózsilip felőli oldalon, VE — a hajózsilip felőli szelvényrész középHa — a piezometrikus energiatartalom a keresztszelvény duzzasztómű felőli részén és VB — a duzzasztómű felőli szelvényrész középsebessége. Az összefüggésben vh és vi> ismeretlen. Az egész szelvényen átfolyó vízhozam azonban ismert, tehát felírható még egy összefüggés, hogy vhFH+VDFD = Q, ahol FH — a hajózsilip felőli szelvényrész nedvesített területe és FD — a duzzasztómű felőli szelvényrész nedvesített területe. A két egyenletből az ismeretlenek meghatározhatók. A megvizsgált esetekre vonatkozóan a számítást elvégeztük és arra a következtetésre jutottunk, hogy a nyitott hajózsilip és a felnyitott duzzasztómű vízemésztésének aránya Qh-QD=31:69 és a vízállástól függetlennek tekinthető. Az adatok egy-két kivételetői eltekintve, 5% szóráson belül vannak. A nyitott hajózsilip és a felnyitott duzzasztómű közötti vízhozamarány meghatározásához hasonló módon megvizsgáltuk, hogy a felnyitott duzzasztómű egyes nyílási miként vesznek részt a vízemésztésben. Ha Qn-vel jelöljük a duzzasztómű vízemésztését, akkor egy nyílás víznyelése átlagosan 0,1111 QD, mert kilenc nyílás van. A nyílások vízemésztése azonban függ a kérdéses nyílás helyétől és a vízállástól. Az átlagostól való eltérés #/%y tű 15• ti A. ^ te' fe fi 10• § s § § sí 11 <» fcl 11 • A sghatároz olt adatok a ) s c zárt ha/ Nyitott h ózsilip o/ázsilip I V zárt ha/ Nyitott h ózsilip o/ázsilip • A 5 3 0 107,5 108,0 WSfi 109,0 109,5 vízállás a Nagymarosi vízmércén, H [mA.f] („0"-100,06mA.f.) 5. ábra. A műtárgyat megkerülő, oldalt elfolyó vízhozam Abb. 5 Die das Objekt umgehende, seitlich fortfliessende Abflussmenge Fig. 5. Lateral discharge around the structure
