Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Déri József: Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 518 VÍZGAZDÁLKODÁS Franciaország vízgazdálkodásának időszerű kérdései

1 DÉRI JÓZSEF

2 1. Bevezetés A víz gazdasági jószággá válásának útját világszerte súlyos vízhiányok és elszennyezett vízfolyások jelzik. A víz, mint új áru, megjelenésével műszakigazdasági ós jogi problémák seregét veti fel. A gondok jellegét és méretét jól jellemzi a Francia Televízió által 1966 őszén sugárzott adás, melynek címe: Riadó vízügyben. A műsor keretében a víz problémáival foglalkozó vezetők az országot fenyegető vízhiányról, a máiklasszikus témáról: a vizek elszennyeződése elleni harc fontosságáról, valamint a víz áráról tájékoztatták a lakosságot. Ezt követően 1967. jan. 1-től Párisban 16%-kal emelkedett a víz ára (0,70 frank/m

3, ami m

3-ként 4,20 Ft-nak felel meg). A házi szennyvízbevezetések, ill. a szemét elszállításának a díját is 10— 10%-kal növelték. Franciaország mérsékelt éghajlatú, viszonylag csapadékos ország. Noha az átlagos évi csapadék jóval több mint 800 mm, az ország egyes területein viszonylagos szárazság uralkodik, a csapadék 500 milliméter alatt marad [2], Az ország vízfolyásainak együttes évi vízszállítása átlag 180 -1(P m

3. (Hazánké 120-10

9 m

3, de csaknem teljes egészében külföldről érkezik.) E vízkészletet jelenleg -30 • 10

9 ra

3, tehát a készlet hatodrészére rugó vízigény terheli [3]. (Nálunk : 4 • 10" m

3 a vízigény, az átlagos készletnek 3%-a). Szerény számítások mellett is igen jelentős vízigény-növekedés várható. A becslések szerint a 2. évezred elején Franciaország lakosságának a száma az 1967. évi 50 millióval ellentétben — a népszaporulat jelenlegi ütemét feltételezve — a 100 milliót is elérheti. Egy főre évi 1200 m

3 vízfogyasztást számítva ez kereken 120-10

9 m

3 vízigényt jelent, tehát az akkor várható vízigények már meghaladhatják az átlagos évi vízkészlet felét. A vízgazdálkodási szakemberek joggal aggodalmaskodnak tehát, hiszen a vízkészlet időben és térben egyenlőtlenül oszlik meg. A vízigények éven belüli maximuma a természetes vízkészlet minimumának idején lép fel, akkor, amikor viszonylag legkedvezőtlenebbek a vízkivételi, ill. a szennyvízbevezetési lehetőségek, amikor legszennyezettebbek a felszíni vizek. Komoly gondot jelentenek a sűrűn lakott területeken a koncentrált ipari vízkivételek is. Súlyosbítja a helyzetet, hogy számos, nagy vízigényű területen a felszínalatti vízkészletek kimerülésének jelei mutatkoznak, ami újabb vízhasználókat kényszerít a felszíni vizek igénybevételére. Az általánosságban vázolt gondok illusztrálására megemlíthető, hogy Párizsban az ivóvíz gyakran kifogásolt minősége miatt naponta 75 ezer palack tiszta forrásvizet osztanak ki az iskolásgvcrmekek közt. Metz városa 1963. júniusában, l'oulon 1965. júliusában szenvedett súlyos vízhiányt, vagy hogy szeptember vége 1 A Magyar Hidrológiai Társaságban 1967. okt. 19ón elhangzott előadás. 2 Mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. felé Dél-Franciaországban több baszk község szenved rendszeresen a vízhiánytól: a múlt évben például teherautókon szállították e területre a vizet [4]. A vízzel kapcsolatos gondokat az ország az utóbbi időben egységesen és példamutató gyorsasággal számolja fel. Emellett igen nagy beruházásokkal fejleszti a mezőgazdasági vízgazdálkodás [5, 6] a vízerőhasznosítás [7], továbbá a vízügyi kutatómunka [8] ügyét. A feladatokat megvalósító vízügyi szervezet — amely az utóbbi évtizedben alakult ki — számos, a magyar szakemberek számára sem idegen problémával foglalkozik, érdemes tehát munkásságával kissé közelebbről megismerkednünk. 2. Az ország vízigényei és vízellátása A vízigények és a vízkészlet nagyvonalú összemérése után tekintjük át a főbb vízhasználatok jelenlegi és várható értékeit, és a vízellátás fejlesztése terén elért eredményeket. 2.1 Az ivóvízellátás Az ország ivóvízigénye 1955-ben nem érte el az óvi 2 milliárd m

3-t, 1970-ben viszont 4 milliárd m

3-re lehet számítani. A 100%-os többlet egyrészt a lélekszám, másrészt a kulturális igény növekedésével magyarázható. Az igények és a szükséges beruházások felmérését a 2000 lakosnál nagyobb településekre vonatkozóan a belügyminiszter alá rendelt Helyi Közületek Főigazgatósága (Direction Générale des Collectivités locales) végzi. Eredményeit — amelyek egyegy tervidőszak fejlesztési célkitűzésének alapjául szolgálnak —a „Közegészségügy és Víz" Bizottság (Comité ,,Hygiene et Eau") teszi közzé. Az 1961-es felmérés szerint a városi lakosság 86-%át szolgálták ki ivóvízzel. A 20—100 ezer lakosú városokban a lakosság 93%-a, a 2—5 ezer lakosú településeken a 74%-a fogyaszt közművek által termelt ivóvizet [9], A 2000 lakosnál kisebb települések és általában a falusi lakosság vízellátásának fejlesztése a földművelésügyi minisztérium feladata. 1960. évi országos felmérés szerint a falusi lakosságnak csupán fele (50,38%) míg 1966-ban máitöbb mint kétharmada (67,7%) részesült a vízvezeték áldásaiban [10]. Az ellátottság átlagos évi 2,88%-os emelkedése évenként 615 ezer ember vízbeszerzési gondját oldotta meg és jelentősen csökkentette az egyes megyék közötti különbségeket. Érdemes megjegyezni, hogy a vízellátás szempontjából számbavett falusi lakosságnak csaknem 20%-a időszakos vízfogyasztó (nyaralók). Az ivóvízellátás fejlesztésének hátralevő feladatait a francia szakemberek három tervidőszak-