Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Lászlóffy W.: Magyar hidrológusok közreműködése Hidrológiai Közlöny 1968. 11. sz. 501 A Koordináló Tanács III. ülésének határozatai értelmében növekvő energiát kell fordítanunk a következő problémákra: — a hidrológiai előrejelzések (7. sz. határozat), — a sós és szikes vizek hasznosításának hidrológiai kérdései (10. sz. határozat), — a vízminőség-változások hidrológiai kérdései (9. sz. határozat), — vízgazdálkodási létesítmények tervezésének hidrológiai megalapozása közvetlen észlelések hiányában (5. sz. határozat), — hidrológiai adatgyűjtő, -közlő és -feldolgozó rendszerek (8. sz. határozat), — az emberi tevékenységek hatása a hidrológiai viszonyokra (6. sz. határozat), — a hidrológiai kísérleti területeken gyűjtött adatok és a kutatási eredmények közreadása (3. sz. határozat) és — a hidrológiai kutatás történeti emlékei (tekintettel az 1974-ben ,,A tudományos hidrológia 300 éve" címen rendezendő szimpozionra, 13. sz. határozat). Hazai szempontból nagy figyelmet kell szentelnünk a Koordináló Tanács III. üléséről készült jegyzőkönyv alábbi pontjaira: — Európa készülő hidrogeológiai térképe (4.2.2. pont), — terminológiai szótár és útmutató a karszthidrológiai vizsgálatokhoz (4.2.5. pont) és — az NHD tevékenységének összehangolása a Nemzetközi Biológiai Programmal a vízi növényzet transzpirációjának vizsgálata tekintetében (11. határozat). A felsorolt kérdések figyelemmel kísérésére és gondozására a Nemzeti bizottság témafelelősöket kért fel. VIII. KÖVETKEZTETÉSEK Összefoglaló tájékoztatónkból kitűnik, hogy Magyarország lakosságának számarányát erősen meghaladó mértékben vesz részt az NHD programjának megvalósításában, és ezzel a hidrológia területén nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy nemzeti munkatervünk kutatói bázisa még mindig elég szűk: különösen egyetemi tanszékeink és intézeteink Űj eredmények a víztisztítás vonalán A Fővárosi Vízművek Vegyészeti Osztálya tovább folytatta a korábbi években megkezdett kísérleti munkáit a víztisztítás technológiájának javítására. Külső munkatársakkal együttműködve olyan szabadalomjogiig is védett víztisztítási eljárás került kidolgozásra, amely számottevő műszaki és gazdasági előnyei miatt a külföld nagy érdeklődését váltotta ki. Az új eljárás zárt zagykörfolyam és iszapregenerálás alkalmazásával, valamint szilárd ásványi anyag és polielektrolitok adagolásával igen stabil üzemeltetési feltételeket teremt és a deritőberendezés nagy terhelését teszi lehetővé. A négy éven keresztül folytatott nagyüzemi kísérletek során az új derítőeljárásnak a következő előnyeit tapasztaltuk: 1. A derítő berendezésben a vízfelszínen mért áramlási sebesség a kísérleti berendezés eredeti 0,56 mm/sec. értékéről 2,4 mm/sec.-ra emelkedett. 2. Az állandó zagykörfolyam és iszapregenerálás kiküszöbölte a zagyeltávolítás bizonytalanságait ós autorészéről csekély az NHD ügye iránti érdeklődés. Még számos olyan intézménynek is, amely bekapcsolódott a munkába, kutatási programjában csak másodlagos szerepet játszik a hidrológia. A szorosan vett hidrológiai munkásság is elsősorban a vízgazdálkodás gyakorlati céljait szolgálja. A tudományos eredmények többnyire melléktermékként születnek meg. A nemzetközi vonatkozásban és a decennium célkitűzése szempontjából elsőrendű fontosságú elméleti és módszertani kutatásra még az erre hajlamos kutatónak sem marad — gyakorlati vonatkozású feladatainak ellátása mellett — ideje. A IV. fejezetben ismertetett beszámolókból kitűnik, hogy a hidrológiában érdekelt szervek munkájának összehangolása terén még igen sok a tennivaló. Jelentékeny eredményeket csak az erők egyesítésétől, közös célok művelésére alakított munkaközösségektői várhatunk. A nemzeti bizottság hat szakbizottságának vezetőin: kezdeményező és szervező erejükön sok múlik. Kétségtelenül nyelvi nehézségeknek is része van abban, hogv a külföldi szakirodalomban erősödő elméleti kutatási iránynak alig fedezhető fel a visszhangja a hazai közleményekben. Fiatal kutatóinknak nagyon fontos feladata lenne a referáló irodalom művelése, aminek nyelvtudásuk és gondolkodásmódjuk fejlődése szempontjából is felmérhetetlen a jelentősége. Sokat kell még tennünk az észlelőhálózatok fejlesztése, egyrészt racionalizálása, másrészt műszerezettsége terén. De épp így lényeges finomításra vár az adatok statisztikai feldolgozása is — pl. a többváltozós összefüggések figyelembevételével a napi vízhozamok számításában — és a vízgyűjtők egészére kiterjedő mérleg-ellenőrzés általános bevezetése. A tervgazdálkodás rendszerével elvi ellentétben áll hutatómunkánknak az a jellegzetes vonása, hogy sok kitűnő gondolatnak az első eredmények elérése után nincs folytatása. Munkatervünkben nem csak sok a „súlypont", hanem ezek még folytonosan el is tolódnak. Mindez a hidrológusok csekély számával függ össze: úgy látszik, mintha tudományos kutatásunkban nem tulajdonítanánk a hidrológiának olyan jelentőséget, mint amekkorát az ésszerű vízgazdálkodás alapja megérdemelne. matikusan állandósítja a legoptimálisabb derítési viszonyokat. A zagv regenerálás során a biológiai ós egyób szennyező anyagok a berendezésből folyamatosan eltávolításra kerülnek, s a berendezésbe aktivált iszapanyag kerül vissza. 3. A tisztítandó víz gyors változásainak a derítésre gyakorolt rendkívül előnytelen hatását sikerült kiküszöbölni azáltal, hogy a körbejártatott aktivált zagy menynyisóge a derítőtórben kg/m

3 nagyrágrendű zagykoncentrációt biztosít, míg a nyersvíz lebegőanyagtartalmának változása g/m

3-es nagyságrendű, tehát elhanyagolhatóvá válik. 4. Az újszerű műszaki megoldások a derítési folyamatnak rendkívüli stabilitást kölcsönöznek azáltal, hogy a körbejáratott aktív zagyanyag igen nagy fajsúlya és fizikai-kémiai aktivitása következtében intenzív ós gyors ülepedést biztosít. Az új eljárás a vízminőség javítása mellett a derítőberendezés kapacitásának nagymértékű növelését teszi lehetővé, amely számottevő gazdasági előnyökkel jár. l)r. Bozzay József né