Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Dr. Hankó Zoltán: A Nagymarosi Vízlépcső kisvízmintakísérlete. III. A műtárgy ellenőrző vizsgálata
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 48. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96. oldal Budapest, 1968. február HIDRAULIKA A Nagymarosi Vízlépcső kismintakísérlete III. A műtárgy ellenőrző vizsgálata* Dr. H A N K Ó ZOLTÁF' Bevezetés A Vízügyi Tervező Iroda 1959. év elején kelt megbízólevelével megbízta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet, hogy a Vízépítési Laboratóriumban végezzen modellkísérletet a Nagymarosi Vízlépcső tervezésével kapcsolatosan. A vizsgálatok céljára készített modell előtanulmányi, tervezési és építési kérdéseiről, valamint a modell bearányosítási vizsgálatairól I. tanulmányunkban számoltunk be. A megbízás szerint a vizsgálat feladata két irányú. Ennek megfelelően külön vizsgálatsorozatot végeztünk az építési körülzárással kapcsolatos kérdések megoldására. E vizsgálatainkról a II. tanulmányunkban számoltunk be. A tervezett műtárgy ellenőrzésére vonatkozó vizsgálatainkat jelen — III. — tanulmányunk keretében ismertetjük. Folyami vízlépcső tervezésével kapcsolatos áramlástani modellkísérlet célja a tervezett műtárgy és a vízfolyás kölcsönhatásának vizsgálata. A műtárgy beépítésével ugyanis megváltoznak a hidrológiai és hidraulikai viszonyok. Ezért a vizsgálat feladata, hogy a kísérleti tapasztalatok alapján segítséget adjon a tervezőnek ahhoz, hogy a beavatkozás ne legyen káros a vízfolyás életére. A műtárgynak bele kell illeszkedni a vízfolyásba, úgy, hogy a tervezett cél minél maradéktalanabbul és minél gazdaságosabban betöltse. Ezért a vizsgálat másik feladata a műtárgy ellenőrzése. A vizsgálatok észlelési eredményeit természetesen különböző súllyal kell mérlegelni. A nagy tartósságú üzemi ál* A tanulmány I. része lapunk 1967. 5., a II. része az 1967. 9. számában jelent meg. (Szerk.) ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. Mottó: „Ha vízzel van dolgod, először kísérletezz, azután mérlegelj.** Leonardo da Vinci lapot vizsgálata alapján levonható következtetések nyilván súlyosabbak, mint a rendkívüli kisvízhez tartozó üzemi állapotra vonatkozó megállapítások és ismét másként kell értékelni a katasztrofális árvízre vonatkozó vizsgálatok eredményeit. A műtárgy modelljének, valamint a kapcsolódó partnak az elkészítéséhez a tervezés 1959. szeptemberi állapota szolgált kiindulásul. A tervezett állapotot az 1. ábrán teljes vonallal ábrázoltuk. A balpart mellett van a kettős hajóvonat zsilip, melynek tengelye nem merőleges a műtárgy tengelyére, hanem az óramutató járásával egyező értelemben kismértékben el van forgatva. A hajózsilip és az osztott vízerőtelep I.—VI. gépei között van a töltő-ürítő blokk. A vízerőtelep VII.—X. gépei a jobbpartra támaszkodnak, s közbül van a duzzasztómű 1.—9. nyílása. A modell távlati képe a 2. ábrán látható. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatok időpontjában a műtárgy tervezett kialakítása kisebb-nagyobb mértékben eltért a modellben megépített kialakítástól, ezért a vizsgálat feladata csak az ellenőrzés volt és nem kerestük kísérlet útján a legkedvezőbb vonalozást, kialakítást. A vizsgálatok négy fő csoportra oszthatók: 1. A műtárgy ellenállásának és a műtárgyrészek vízemésztésének vizsgálata, 2. A műtárgy áramlási viszonyainak ellenőrző vizsgálata, 3. A hajózsilip töltés, ürítés hatásának vizsgálata és 4. A jégleeresztés vizsgálata.