Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Az agrai, wazirabadi és okhlai víztározók növényi mikroszervezetei

482 Hidrológiai Közlöny 1968. 11. s-s. Hortobágyi T.: Növényi mikroszervezetek A vizsgálatokat. Zeiss NPK mikroszkóppal, 16-os és 28-as ocularokkal, 40-es és 90-es immersiós objektívoki kai hagyományos módon ós phasiscontrast berendezéssel végeztem. Valamennyi preparátumot mozgatható tárgyasztallal teljes egészében átvizsgáltam. A nyálkaburkokat tuspreparatumban állapítottam meg. B) Eredmények Results Altalá nos megállapiiások General statements A Flanc

tomye.es genus morphotypusai A Schizomycophyta Caulobacteriales ordojába tartozó Planctomyces genusnak jelenleg 5 faja ismeretes, ebből kettő az anyagban megtalálható. A Gimesi professzor által Magyarországból leírt 1*. Békefii a víztározókban 3 egymástól jól megkülönböztethető morfotypusban mutatkozik. A rövidebb, de vastagabb karú és a hosszabb, vékonyabb karú alakok már ismertek. Ezekhez járult most a hosszú, de hajlott-hullámos karú morphotypus megjelenése. Lehet, hogy a mnrphotypufiként felfogott alakok taxonoknak felelnek meg. A hajlott-hullámos spóratartójú alakokról az irodalom eddig nem emlékezett meg. Együttes jelenlétük feltűnő. A gázvacuolumok értékelése Több tanulmányomban közöltem már, hogy a Cvanophyceae rendszerezésében a gázyaeuolumok jelenlétét, illetve hiányát bizonyos genusokban, fajokban nem lehet rendszertani bélyegként kezelni. Ali ez elsősorban a Microeystis, Anabaena, Anabaenopsis genusokra. Eddigi megfigyeléseimet magyarországi anyagon végeztem, most az agrai víztározóban ugyanezt találtam az Anabaenopsis Nadsonii Woronichin algán, amelynél a sejtekben gázvacuolumok is lehetnek, de a sejttartalom igen gyakran homogén, vagy éppen átmeneti állapotú a homogén és a gázvacuolumos állapot között. A Spirulina trichomák rendeződése Nagyon feltűnő jelenséget tapasztaltam a Cyanophyceákhoz tartozó Spirulina laxissima G. S. West f. major Desik. algán, amely már Indiából ismert, onnan is került közlésre. A Spirulina trichomák általában egyenként fordulnak elő, míg ennél az alaknál nagyon gyakori, hogy két, ritkábban több trichoma szorosan és szabályosan egymás mellé simul, mintha conjugatio történne. Részletesebb megfigyelésre a őonservált anyag nem nyú jtott lehetőséget. Convergens tulajdonságok Az élők világában közismertek a convergentia névvel jelzett sajátságok, vagyis a hasonló mnrphologiai megnyilvánulások. Ezek látszatra az ilyen jellegekkel rendelkező szervezetek rokonságát igazolják, azonban közvetlenül nem kapcsolják össze azokat, mert valójában a környezeti tényezők kiváltotta párhuzamos differenciálódások eredményei. A növényvilágban egyik legszembeötlőbb convergens tulajdonság a szabadszirmú pártából fejlődött forrtszirmú párta, amely a virágos növényeknél számos fejlődési sorozatban jelenik meg. Az algák között ilyen konvergens tulajdonság a különböző algatörzsekben megmutatkozó egysejtű szervezetek laza coloniás társulása, a különböző lebegtető berendezések stb. A párhuzamos fejlődési tendenciák egy genus több faján jelentkezhetnek. így pl. a virágos növények között a Campanula genus több faján belül találunk szőrös és kopasz taxonokat. Ilyet találhatunk a Veronica, Thymus, Galium és még sok más genusban is. Az utóbbi években magyarországi halastavi vizsgálataim során elsősorban a Scenedesmus genusban (Chlorophyta, Chlorophyceae, Chlorococcales) találtam több párhuzamos morphosist, vagyis olyan jellegzetességeket, amelyek a genus több speciesén azonos módon mutatkoztak. Convergens tulajdonságokat tapasztaltain — bár kisebb számban — a Chlorococcales ordo Chodatella, Lagerheimia és Diacanthos genusainál is. Az említett genusoknál a convergens tulajdonságok egy része teratologikus alakulásokként is felfoghatók. Különösen jó példák erre a tüskevariatiók. A négytüskés Scenedesmus, Chodatella, Lagerheimia coenobiumoktól, ill. sejtektől a tüskétlenekig teljes sorozat állítható össze: a diagonálisan megegyező hosszú tüskés (heterocaudatus), háromtüskés (tricaudatus), egyik oldalon tüskés (semicaudatus), csupán az egvik átló irányában tüskés (bicaudatus), egyetlen tüskés (monocaudatus) és tüskétlen (acaudatus). Öröklődőkké csupán az átlósan azonos tüskebosszú (heterocaudatus), az egyik átló irányában tüskés (bicaudatus) és a tüskétlen (acaudatus) alakok válnak; a többiek teratomák, amelyek kiszelektálódnak. A közös morphosisok a teratologikus alakoknál éppúgy megtalálhatók, mint az átmeneti és normális alakoknál, ami egyrészt a Scenedesmus, Chodatella, Lagerheimia, Diacanthos genusoknál az azonos környezeti hatásokon túlmenően közeli rokonságukra utal, másrészt mivel a morphosisok csupán hasonlóak a nemzetségekben, de mindig magukon viselik a- generikus jellegzetességeket. így igazolják a fenti genusok különállóságát is. A fajok s különösen a fajon felüli rendszertani kategóriák általános nézet szerint ugrásszerű változásokkal, mutációkkal keletkeznek. Ez a macroevolutio. A fajon belüli egységek, mint a varietasok, formák, elsősorban a mikroevolutio útján jönnek létre. A darwini mikroevolutio értelmében a szervezetek a változó környezet hatására variabilitásuk révén állandóan változnak, közöttük folytonos átmenetek tapasztalhatók; a természet fejlődése állandó folyamat. Ez a microevolutio különösen jól érvényesül bizonyos környezetben, mint a halastavakban és úgy látszik a jamunai víztározókban is. E biotópokban kitűnő példákat szolgáltattak a Scenedesmus fajok, a Chodatellák és a Lagerheimiák, amelyeknél pl. a négytüskés alakok teljes átmenettel kapcsolódtak a tüskétlenekig: Az átmeneteket az abnormitások jelzik, míg a taxonná vált alakok érvényességét nagyszámú, azonos megjelenésű alakok bizonyítják. A Scenedesmusoknál, Chodatelláknál, Lagerheimiáknál és a Diacantho-