Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Bartha I.: Üzemi olaj- és pakurafogó berendezések Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 467 OÖOpyflOBaHHH AJ1H OqHCTKH CTOMHblX BOA, 3arp>I3HeHHbIX np0M3B0ACTBeHHbIMH, npOMblUIJieHHblMH, MaCJlHHHblMH H M33yTH bIMH BemeCTBaMH Bapma, H. Autopom n3JiaraioTCH coBpeMeinibie Bonpocu omhctkh CTOHHblX BOA, a MM6HH0 BOHpOCbl OHHCTKH BOA, 3aip>13HeH­HIJX np0H3B0ACTBeHHbI.MlI H npOMblUIJieHHblMH M330MHbIMH h oxjia>KAaroinHMH .wacjijiMH n Ma3YTaMH, c tomkh 3penn>i HH»<eHepa-npoeKTHpoBmHKa. Yi<a3aHHíi ii npaBHJia, npH.weHsieMbie b OTeiecTBeH­hhx ycjiOBHHx npoTHBocTaiijijnoTOi peayjibTaTa.viH, nojiy­HCHHblMH pa3HHMH rip0H3B0ACTBeHHbI\lII TeXHOJlOrHHMH. B CTaTbe H3iiaraioTCíi MeCTa B03HHKH0BeHHH ctom­Hbix BOA, BCAeACTBIie paÖOTbl K0TJ10B, pafíOTaiOIHHX Ha Macujix h i\ia3yTe, h MecTa boshiikhobchuh 3arpM3HeHiifi y MauiHHocTpoHTeJibHbix ii pe.MOHTHbix nexoB, y pacnpe­AejIHTeJlbHMX yCTaiIOBOK AJlfl 6eH3IlH0BbIX KOJIOHOK II TaiOKe MeCTa B03HHKHOBeHII>l Hei])TJIHbIX npOMblIUAeHHMX h AO>KACBbix boa b öojibuiHx rapa>Kax. B AajibHeííuieM ii3Jiarai0TCíi KOJiimecrBa N KanecTBa ne(|)TMHbix h Ma3yTHbix ctohhhx boa BbimenepewHCJieH­Hbix OŐ-beKTOB, HMeBUIHX MeCTO B FipaKTIIKe FIpoeKTHoro MHCTHTyTa no HHweHepHOMy h rjiyŐHHHOMy CTpoi-iTejib­CTBy, n ii3 othx AaHHbix MO/KHO onpeAeJinrb, mto HaiiSojiee MacTO HMeeT MeCTO pacxoA ctomhhx boa 1—10 Ji/cei< — npn necfjTHHMX 3arpíi3HeHHHX — h 200—300 n/ceK pac­X0A OCaAKOBblX CTOMHblX BOA, B KOTOpbIX THK>Ke MOPyT ŐblTb He({)TílHbie 3arpH3HeHHH. HacejieiiHbie nyHKTbi Ha Taicnx Mecrax aoji>i<hi>i iiMeib pa3AeJibHyio Kanajni3auiiOHnyio CHCTeMy. Ha He­(j)THHoe 3arpH3neHiie ?iBJi>ieTCH xapaKTepHoií Towa sawep­3aHHíi TpaHcnopTiipoBaHHoii necJ)Tii, a TaK>Ke TeMnepa­Typa CTOiHofi. BOAbi n HapywHoro BOSAvxa. KaHajiH3aumo hy>kho peuiHTi, B.viecTe OTorijieHiie.vi. ABTOpOM H3Jiarai0TCM 3aTeM B03MO>KHOCTII omhctkh npoMwuijieHHbix ii ocaAKOBbix ctoihmx boa BbimeyKa3an­HblX He([)T>lHbIX npOMblLUJieiIHblX OÖ-beKTOB, C yTOTO.M T0P0, mto TaKiie 3aAa<iii hyjkho fíbijto peuniTb MexammecKHMii rpyöbiMH hjih BTopHHHbiMH HeifiTejiOBKaMii. K pacMery pe­uienHil AaioTCM npiiMepbi, ii3JiaraeTCH paöora ycTaHOBOK, paciiOAO>KeHiie nx b ruiaHe h yKa3anii>i no npoTHBono­/KapHon 3amiiTe. Einrichtungen l'iir Industrie-, Betriebs-, Maschincn­und Heizöl, sowie Pakurafang Bartha, I. Der Verfasser besprieht in seiner Abhandlung ein áusserst zeitgemásses Abwasserreinigungsthema unserer Industrialisierung, d.h. die Reinigung der durch Be­triebs-, Industrie-, Masehinen-, Heizöl, sowie Pakura verursachten Verunreinigungen, aus dem Gesichtspunk­te der projéktierenden Ingenieure. Er stellt die Anforderungen der diesbezügliehen ungarischen Verordnungen und Vorschriften dem durch die Reinigungstechnologien zu sicherdem Resultat ge­genüber. Er gibt die Entstehungsorte der aus den mit Öl und Pakura geheizten Kesseln stammenden Abwasser sowie auch die Entstehungsorte der aus Maschinenreparatur­Betrieben, aus den Verteilungsanlagen des ÁFOR und aus grossen Garagen stammenden öligen Industrie- und Niedei'sehlagwásser. Die Abhandlung befasst sich weiters auch mit der Qualitát und Quantitát der öl- und pakurahaltigen Abwasser der obenangeführten Indust rieanlagen, die in der Praxis des Entwurfsbüros für Tiefbau (Mélyépterv) vorgekommen sind, woraus festgestellt werden kann, dass die Abwassermenge von 1—10 l/s bei der aus der Olindustrie stammenden Verunreinigung am haufigsten zu verzeichnen ist, wáhrend mit 200—300 l/s Nie­(lerschlagsabwásser gerechnet werden muss, in denen ebenfalls Öl-Verunreinigungen vorkommen können. Solche Siedlunge-n können im Trennsystem kanali­siert werden. Für die Verunreinigung durch Öl ist sowohl der Stockpunkt des gelieferten Öls als auch das Abwas­ser, bzw. die aussere Temperatur kennzeichnend. Die Kanalisierung muss im allgemeinen mit der Heizung zusammen gelöst werden. Der Verfasser besprieht die Reinigungsmöglich­keiten der öligen Industrie- und Niederschlagsabwásser obiger Industrieanlagen, mit Rücksicht darauf, dass solche Aufgaben möglichst mit mechanisch funktionie­renden groben, beziehungsweise sekundáren Ölfang — Einrichtungen gelöst werden müssen. Für die Bemes­sung dieser Lösungen zeigt er einige Beispiele und be­sprieht gleichzeitig ihren Betrieb, Anordnung und die durch die Einrichtungen erwünschten Brandordnungen. Könyvismertetés J Yizkészletgazdálkodási Évkönyv, 1960. (Közzétette: az O VF— VIT UKI Vízgazdálkodási Főosztálya, Budapest, 7967; 707. o., 28 ábra, 19 kép, 16 tábl., 77 írod.) A második ötéves terv utolsó évéről szóló, 19(35. évi Vízkészletgazdálkodási Évkönyv kiemelkedő terje­delmét követően, 1966-tól ismét vékonyabb, ezúttal kizárólag a tárgyév ~-víz készletgazdálkodásával foglal­kozó kötet jelent meg. A szöveg gördülókenvségének, érthetőségének fokozásával, a táblázatok számának és terjedelmének csökkentésével, ugyanakkor az ábrák számarányának növelésével az Évkönyv szerkesztői az olvasmányosság emelésére törekedtek. A már bevált gyakorlatnak megfelelően az Év­könyv ezúttal is helyet bi'/.tosított a vízkészlet gazdálkodás­sal foglalkozó tanulmányoknak. A hasznosítható vízkész­let területi felosztásáról dr. Kovács György, a vízhaszno­sítás hidrológiai vonatkozásairól dr. Lászlóffy Woldemár ós Csermák Béla; az emberi tevékenység vízháztartási mérleg elemeire gyakorolt hatásáról dr. Goda László; az öntözővíznorma távlat i tervezésének alapjairól dr. Oroszlány István; végül a borsodi vízellátó rendszer vízkószletgazdálkodásáról Ali Lajos és Jakab Zoltán írt értekezést. Az Évkönyv összeállításában egyébként a már meg­szokott formákat követi: a vízkószletgazdálkodás fel­adatainak és szervezetének ismertetése után az 1966. óv meteorológiai ós hidrológiai jellemzése következik, majd a felszíni vízkészlet, a felszín alatti vízkészlet ós a fő víz­használatok szakágazatok szerinti elemzésével áttekinti az 1966. évi vízmérleg országos ós vízkészletgazdálkodási egységenkénti alakulását. Beszámol még.az Évkönyv a vízkészletgazdálkodás hazai eseményeiről, a szomszéd országokkal törtónt tárgyalásokról ős megegyezésekről, valamint a nemzetközi értekezletekről. A vízkószletgaz­dálkodás főbb hazai irodalmát annotált bibliográfia fog­lalja össze a kötet végén. Szokatlan, hogy a bibliográfia a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv előző kötetében meg­jelent tanulmányokat is ismerteti; viszont — ha már a sorozatában megjelent tanulmányokat szükségesnek tartotta idézni -— kevéssé érthető, hogy a tárgyévi ta­nulmányok nem szerepelnek benne. Érdekesség még az is, hogy nemcsak a szorosan vett vízvédelemmel, ha­nem egyes vízminőség vizsgáló módszereket tárgyaló tanulmányokkal is a vízkószletgazdálkodási bibliográfia foglalkozik, ami által tárgykörének egységét e tekin­tetben kétségtelenül bővítette, de ugyanakor talán lazította is. Dr. Vágás István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom