Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

10. szám - Domokos Miklós–dr. Szász Domokos: Eloszlás függvények alkalmazása a vízkészletgazdálkodásban

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 48. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 433—480. oldal Budapest, 1968. október VÍZGAZDÁLKODÁS Eloszlásfüggvények alkalmazása a vízkészletgazdálkodásban DOMOKOS MIKLÓS 1— Dr. SZÁSZ DOMOKOS 2 1. Bevezetés 1.1 A természetes vízkészlet, mint a vízgazdálkodási mérleg egyik eleme A vízgazdálkodási mérlegbea (vízmérlegben) két kar, a hasznosítható vízkészlet ós a vízigények meghatáro­zása ós összemérése történik [1], [2], [3]. A hasznosítható vízkészlet egyik fontos összetevője a szóban forgó víz­gazdálkodási egység természetes vízkészlete. Az ennek mennyiségére és minőségére vonatkozó adatok a víz­mérleg — és vele együtt a vízkészletgazdálkodási tevé­kenység — kiindulási alapjai. A vízmérleg mennyiségi oldalának összeállításához — azaz a vízmérleg-karok mennyiségi jellemzőinek meg­határozásához és összeméréséhez — értelemszerűen a természetes vízkészlet mennyiségére vonatkozó adatokat kell ismernünk. A magyarországi vízkészletgazdálkodásban kialakult gyakorlat a természetes felszíni vízkész­letet — pontosabban: a vízmérleg természetes fel­színi vízkészlet nevű elemét — a következőképpen értelmezi: Valamely vízgazdálkodási egység (azaz terület- vagy térrész) Q(í) természetes felszíni víz­készlete az egység határain kilépő és az oda belépő vízfolyások egyidejű természetes vízhozamai ösz­szegének különbsége, azaz: n n (i) QW^^QiW-^W' i = 1 j = 1 ahol Q a vízgazdálkodási egység természetes víz­készlete, t az idő, Qi az i-edik kilépő vízfolyás, Q, a ^-edik belépő vízfolyás természetes vízkészlete (vízhozama), végül n a kilépő, m pedig a belépő vízfolyások száma. 1 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Valószínűség­számítási tanszék, Budapest 1.2 A tanulmány célja Tanulmányunkban a természetes felszíni víz­készlet mennyiségi eloszlásának jellemzésére szolgáló módszerekkel foglalkozunk. Mivel a vízkészletgaz­dálkodás tárgya általában az összidőtartam na­gyobb részében rendelkezésre álló vízkészlet — azaz a vízkészletnek az összidőtartam nagyobb részében elért vagy meghaladott értékei —, vizsgálatainkat gyakorlati szempontból elég lenne a vízkészlet­ingadozás intervallumának alsó részére, az ún. kisvízi készletre korlátoznunk. Ezt a lehetőséget azonban az elvi jellegű vizsgálódások során — mi­vel itt nem jár érdemi munkamegtakarítással — nem használjuk ki. Ha a vízgazdálkodási egység zárt vízgyűjtő­terület, azaz határát egyetlen vízfolyás metszi — amire a vízmérlegek készítésekor törekszünk is — akkor az (1) egyenletben n= 1 és m — 0 lévén, az egység vízkészlete a területéről kilépő egyetlen vízfolyás vízhozama. A vízgazdálkodási egység azonban bonyolultabb esetekben is előállítható zárt vízgyűjtőterületek, mint elemek egyesítéséből, illetve különbségeiből. Ezért tanulmányunkban az általánosabban értelmezett vízgazdálkodási egységek helyett zárt vízgyűjtőterületek vízkész­lete, azaz egyes vízfolyásszelvények vízhozama el­oszlásának vizsgálatával is beérhetjük. Az előbb elmondottakból ugyanis következik, hogy ha egy általános vízgazdálkodási egység vízkészlet-elosz­lásának jellemzése a feladatunk, akkor ezt a fel­adatot az egységet előállító zárt vízgyűjtőkre vo­natkozó készletjellemzőkből kiindulva is megold­hatjuk. A feladat természetesen általában nem olyan egy­szerű, hogy az egység vízkészletének jellemző értékeit az őt összetevő zárt egységek megfelelő értékeinek egy­szerű algebrai összegeként számíthatnánk. Ekkor ugyanis

Next

/
Oldalképek
Tartalom