Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 430 I NE S NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI DECENNIUM HÍREI Beszámoló az UNESCO leningrádi szimpozionjáról 1967. augusztus 14 és 23 között rendezték meg Leningrádban az UNESCO „Az árvizek és kifejlődésük" c. szimpozionját. A szimpozion rendezésében közreműködött a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (AIHS), a Meteorológiai Világszervezet (OMM), továbbá a Szovjetunió Szervezési Bizottsága. A szimpozion az árvizek keletkezésének, folyamatának és előrejelzésének kérdéseivel foglalkozott. A rendező Szovjetunió mellett még további 22 ország szakemberei küldtek összesen 102 tanulmányt a szimpozionra. A beküldött tanulmányok és a velük kapcsolatosan kialakult vita 4 fontosabb irányzat: az empirikus képletek, a matematikai statisztikai vizsgálatok, az egységhidrográf alkalmazás, továbbá a közvetlen hidraulikai kiindulás irányzatának útjai köré voltak csoportosíthatók. Magyar részről 6 szerző 5 tanulmányt küldött be. A magyar szerzők közül Gsoma János és dr. Zsuffa István a valószínűségi számítás korszerű hidrológiai alkalmazásáról, Wirth Péter és dr. Zsuffa István az árhullámok vizsgálatának újabb matematikai módszereiről, Hegedűs Miklós és dr. Szesztay Károly pedig a hótakaró víztartalmának grafikus kapcsolat vizsgálati becslés módjáról küldött tanulmányt a szimpozionra. A magyar résztvevők hozzászólásaikban a közvetlen hidraulikai kiindulás irányzatának fontosságát és módszertani szerepét domborították ki. A szimpozionnak egyébként 4 magyar résztvevője volt: dr. Lászlóffy Woldemár, dr. Salamin Pál, dr. Szesztay Károly és dr. Zsuffa István. V. I. Beszámoló a SIL Dunakutató Munkaközösségének Kijevben megrendezett XI. munkaértekezletéről 1967. szeptember 4 és 14 között a SIL Dunakutató Munkaközössége Kijevben értekezletet rendezett. A Dunakutató Munkaközösség megalakulása óta minden évben más-más Duna menti államban rendeznek munkaértekezletet, és az azokon résztvevő szakembereknek módjukban áll, hogy a Duna közös kutatáséban alkalmazott módszereket egy-egy szakterületen belül is megvitassák, tovább fejlesszék ós megszabják a további munka irányait. Az 1967. évi ülés különösen jelentős volt, mert a Munkaközösség fennállása óta eltelt első 10 év munkájának lezárása és nemzet közileg szerkesztett monográfiában való megjelentetése után ezen az ülésen került sor az elkövetkező 10 év kutatási programjának megvitatására. A munkaértekezletet az Ukrán Tudományos Akadémia Hidrobiológiái Kutató Intézetének vezetője, A. V. Topacsevszkij akadémikus és munkatársai szervezték, ós azon az összes Duna menti államból — ezenfelül Svájcból — mintegy 60 külföldi és 50 szovjet résztvevő jelent meg. A munkaértekezleten a résztvevők mintegy 60 előadásban számoltak be kutatásaikról. Kiemelkedő értékű előadás volt dr. Szemes Gábor előadása, aki a teljes Duna alga-problémáit és kutatási eredményeit foglalta össze. Ugyancsak nagy jelentőségű volt dr. H. Knöpp (NSZK) összefoglaló előadása, amelyben a Duna-víz kémiai viszonyainak a biológiai változásokkal kapcsolatos összefüggéseit tárgyalta. A munkaértekezlet előadásait kiadványban foglalta össze. A munkaértekezletet tanulmányút követte, amelyen a résztvevők Kijevből a Duna deltájába utaztak. A munkaértekezleten magyar részről két tagú küldöttség vett részt: dr. Szemes Gábor és dr. T. Dvihally Zsuzsa. V. I. Nemzetközi Szimpózium a vízjárás kiegyenlítésére vonatkozóan (Szófia, 1967. október 20—27) A Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Intézete, az Építőipari Egyetem, a Hidrológiai és Meteorológiai Tudományos Kutató Intézet, az „ENERGOPROJEKT" ós „WODPROJEKT", végül a Vízügyi Tudományos Egyesület Szófiában 1967. október 20. és 27. között Nemzetközi Szimpóziumot rendezett a hozzá- és elfolyás, azaz a vízjárás kiegyenlítéséről. A rendezőbizottság elnöke Prof. Dr. Dimo Velev akadémikus, a Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Intézetének igazgatója volt. A szimpozion négy tárgykörrel foglalkozott, amelyre összesen 21 dolgozat érkezett be: 1. A vízjárás változékonyságának hidrológiai törvényszerűségei. 2. A vízjárás kiegyenlítésének számítási módszerei, különös tekintettel az elektronikus számítógépek alkalmazására. 3. Víztározók méretezése különös tekintettel a többfeladatú tározó hasznos térfogatának meghatározására. 4. A biztonsági tényező megválasztása a különböző célú, vagy komplex víztározók méretezésénél, figyelembe véve a valószínűségszámítás lehetőségeit. A konferencián 12 külföldi résztvevő — köztük a Bolgár Tudományos Akadémia Vízügyi Intézetének vendégeként jelen sorok írója is — ós mintegy 100 bolgár szakember vett részt. A tanulmányok nemzetekközötti megoszlása a következő: bolgár, 9, szovjet 7, osztrák, román, német, csehszlovák és magyar 1—1. A bevezető előadást a rendezőbizottság elnöke Velev professzor tartotta. A benyújtott 21 tanulmányt a szerzők a szirnpózionon előadás formájában mind bemutatták. Magyar részről egy előadás hangzott el — Víztározók hidrológiai méretezése címmel. A konferencia tapasztalatait tekintve összefoglalóan megállapítható, hogy az ún. parametrikus hidrológia valószínűsógszámítás erőteljes felhasználásával fejlődik. A műszaki hidrológiában és különösképpen a víztározás kérdéseiben egyre inkább alkalmazzák az elektronikus számítógépeket, olyan bonyolult számítási feladatok megoldására, amelyekre munkaigényességük miatt eddig nem kerülhetett sor. Víztározók hidrológiai méretezésénél különös gondot fordítanak a valószínűségi alapon értelmezett biztonsági tényező fogalmára. A víztározók méretezésénél a valószínűségszámítás alapjául a Monté Carlo módszer terjedt el. A szimpózium ilyen értelmű állásfoglalására jelentősen elősegítette Krickij és Menkelj nagynevű szovjet hidrológusok jelenléte. A szimpóziumhoz 4 napos tanulmányút csatlakozott, amelyen a résztvevők meggyőződhettek a bolgár vízépítés fejlettségéről, elsősorban nagy völgyzárógátak vonatkozásában. Érdemes megemlíteni, hogy Bulgáriában jelenleg mintegy 3000 kis völgyzárógátas víztározó működik. Meglátogatták az Iskar, a Batak és a Georgi Dimitrov víztározó rendszerét, és a hozzá tartozó völgyzárógátakat és vízerőtelepeket. Starosolszky Ödön