Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

9. szám - Fazekas Zoltán–Hörcher Ferenc–Dr. Szigyártó Zoltán: Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 408 Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán FAZEKAS ZOLTÁN, HÖECHER FERENC, Dr. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN a műszaki tudományok kandidátusa Előzmények A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a K. IV. öntözőfürt területén az öntözőfürt üzemének fej­lesztése érdekében már több éve folyó vizsgálatok [1] témakörét, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján, 1966-ban kiterjesztette az öntözővízelosztó rendszerek üzemével ós tervezésével kapcsolatos egyes általános kérdések tisztázására. Ennek kapcsán vált szükségessé, hogy a vízszolgáltató rendszer földcsator­náira vonatkozó korábbi mederérdességi vizsgálatok be­fejezéseként az eddig kapott eredményeket [2, 3] kiegé­szítsük a rendszer legnagyobb földcsatornájának, a Ke­leti Főcsatornának a mederérdességi viszonyaira vonat­kozó adatokkal. A kísérleti körülmények A Keleti Főcsatorna mederérdességének tájé­koztató jellegű megállapítására már korábban is folytak vizsgálatok [4, 5]. így ennek az újabb vizs­gálatnak csupán az esetben lehet létjogosultsága, ha az újabb eredmények megbízhatósága a meg­1. ábra. A Keleti Főcsatornán végzett mederérdesség vizsgálatok helyszínrajza Puc. 7. TIJIQH c yKa3ünueM npoeedeHHbix uccAedoeaHuü no mepoxoeamocmu pycAa Bocmoimeo MazucmpaAbmzo Ka­HÜAÜ (a) BocTOHHbifi MarHCTpajibHbiíí KaHa^, (b) 3ananHbifl MaracTpa.nb­Hbrfl KaHaji, (c) Haia.no HCC/ieflyeMoro yMacTKa, (d) KOHeu nccjieflye­Moro yqacTKa, (e) 1. yqacTOK, (1) 2. yqacTOK Abb. 1. Lageplan der am Hauptkanal Keleti durchgeführ­ten Bettrauhigkeitsuntersuchun jjen (a) Hauptkanal Keleti, fb) Hauptkanal Nyugati, (c) Anfang der un­tersuchten Strecke, (d) Ende der untersuchten Streeke, (e) 1. Ábschnitt, ff) 2. Ábschnitt előzőeket felülmúlja. Ezért a kísérletek megszer­vezésénél a legnagyobb körültekintéssel kellett eljárni. Igen lényeges volt az a szempont, hogy a vizs­gált szakaszból lehetőleg csak minél kisebb vízkivé­telek ágazzanak ki, s emellett azok vízszállítását lehetőleg minél megbízhatóbban lehessen megálla­pítani. Tekintettel kellett lenni ezenkívül még arra is, hogy a vizsgált szakaszon belül a part kialakí­tása többfajta módon legyen megoldva, hogy ez lehetőséget nyújtson annak a becslésére is, hogy a partvédelem megoldása milyen hatást gyakorol a mederérdességi viszonyok alakulására. Ilyen megfontolásokkal esett aztán a választás a Keleti Főcsatorna 10 + 000 és 20 + 000 szelvénye közötti 10 km-es szakaszára (1. ábra). A kiválasz­tott szakasz mederanyag viszonyai meglehetősen változatosak. A csatorna itt általában homokos iszapos, iszapos agyag talajban halad, míg vannak erősen kötött agyag talajban haladó szakaszai is. A partokat a 10 + 000 és 12 + 800 szelvények kö­zötti szakaszon mind a két oldalon kőszórás védi (2. ábra). Az azalatti 7200 m-es szakaszon össze­függő partvédelmi műveket ezideig még nem léte­sítettek, s az ebből a célból a part közelébe betele­pített, s csak helyenként keskeny sávban megfo­gant nád (3. ábra) a vízszállítást gyakorlatilag nem befolyásolta. A vizsgált szakaszt a 10+716, 14 + 481 és a 18 + 601 szelvényben egynyílású vasbeton hidak keresztezik (3. ábra), amelyek a csatornát egy-egy rövid szakaszon kismértékben leszűkítik. Szakaszunkon a kísérletre szánt időn belül (általában hosszabb-rövidebb megszakításokkal) a 10 + 455 szelvény bal, a 10 + 867 szelvény jobb, a 11 + 703 szelvény bal, s végül a 11 + 980 szelvény bal és a 12 + 019 szelvény jobb oldalán üzemelt egy-egy szivattyútelep. A csatorna 200 méterenkénti keresztszelvényei az 1963. évi mederfelvétel [6] eredményei alapján rendelkezésünkre álltak. Ezek szerint csatornánk­nak csaknem szabályos csésze szelvénye van (4. ábra), s a vizsgált szakaszon a csatorna fenékvo­nala gyakorlatilag vízszintes (5. ábra). A bemutatott 10 km-es csatornaszakaszt (mint már arról szó volt) a kiépített partvédő mű­veket figyelembe véve két kísérleti szakaszra le­hetett bontani. Ezek határául a 10 + 000, a 13 + 000 és a 20 + 000 szelvényeket jelöltük ki, mivel az ott levő km kövek, illetve az azokban elhelyezett magassági alappontok jó lehetőséget nyújtottak arra, hogy ezekből kiindulva a vízfelszín eseten­kénti magasságát egy-egy rövid szintezéssel be­mérjük. Az említett három km-es szelvénykövön kívül azonban ellenőriztük, illetve szükség esetén helyre­állítottuk a szakaszon levő összes többi km kőben levő magassági alappontok gombját is, s a szakasz mentén levő összes alappont magasságát a Hor­tobágy bujtatóba (9 + 580 szelvény) és a K. III. víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom