Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Aujeszky László: Az extrém levegőfajták hidrometeorológiai szerepe

Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 42 HIDROMETEOROLŐGIA Az extrém levegőfajták hidrometeorológiai szerepe JJr. AUJESZK Y 1ÁSZ1Ó ;i fizikai tudományok kandidátusa Ismeretes, hogy időjárásunk lefolyása úgynevezett levegőfajták egymással való váltakozásából tevődik össze. Magyarország és általában KözépEurópa időjárását 8—10 különféle levegőfajta egymással való váltakozása alakítja ki. Amikor egvegy levegőfajta napok során át nagyjában mozdulatlanul nyugszik felettünk, akkor egyforma időjárású hosszabb időszakot élünk át. Amikor a levegőfajták gyors ütemben, fél naponként vagy esetleg még sűrűbben váltják fel egymást, akkor időjárásunk nyugtalan, mozgalmas, változékony jellegűvé lesz. Ha egyik levegőfajta kiszorítja helyéből a másik levegőfajtát (úgynevezett frontátvonulás következik be), akkor nagyobb felhőtömegek képződnek és rendszerint kiadós mennyiségű csapadék is keletkezik. A Közép-Európában előforduló levegőfajtákat hőmérsékleti alapon két csoportba lehet beosztani: az extrém levegőfajták és a mérsékelt levegőfajták csoportjába. Ezek az elnevezések azt óhajtják kidomborítani, hogy a mérsékelt levegőfajták jelenléte idején általában olyan hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, amelyek a fennálló évszak átlagos hőmérsékleti állapotának felelnek meg; ezzel szemben az extrém levegőfajták jelenléte idején az átlagosnál lényegesen melegebb vagy lényegesen hidegebb időjárás uralkodik, amely gyakran 8—10 fokos vagy még ennél is nagyobb eltérést mutat az illető évszak átlagos hőmérsékleti viszonyaihoz képest. A Magyarországon előforduló legfontosabb extrém levegőfajták a következők: 1. A szubtrópusi levegőfajta, ez előfordulhat az év bármely részében; mindenkor a magas hőmérséklet és a vele egyidejűen fellépő nagv vízgőztartalom jellemzi. 2. A szárazföldi meleg levegőfajta, amely csakis az év legmelegebb részében, június és augusztus között fordul elő; ezt magas hőmérséklet és aránylag csekély vízgőztartalom jellemzi. 3. A sarkvidéki hideg levegőfajta, amely az év legnagyobb részében (július és augusztus kivételével) előfordulhat; igen alacsony hőmérséklet és igen csekély vízgőztartalom a jellemzői. 4. A szárazföldi hideg levegőfajta, amely csak a hideg félévben fordul elő; ugyancsak igen alacsony hőmérsékletével és igen csekély vízgőztartalmával tűnik ki. Teljesség kedvéért megemlítjük a legfontosabb mérsékelt levegőfajtákat is, ezek: a mérsékelt szélességi övből származó meleg tengeri levegőfajta, a mérsékelt szélességi övből származó hideg tengeri levegőfajta, valamint a nekik megfelelő két szárazföldi levegőfajta.* * A Magyarországon előforduló fontosabb levegőfajták részletesebb ismertetését lásd a következő tanulmányban: Aujeszky : A levegőfajták hidrológiai jelentősége, Hidrológiai Közlöny, 45, 430 — 432., 1965. Az extrém és a mérséklet levegőfajták előfordulásának rendjében a következő szabályszerűségek figyelhetők meg. Magyarországon a mérsékelt levegőfajták jelenléte az évnek nagyobb részét tölti ki mint az extrém levegőfajtáké. Hozzávetőleges becslés szerint egy átlagos időjárású (nagyobb időjárási rendellenességektől mentes) esztendőnek a 8760 órás időtartamából az extrém levegőfajták jelenléte együttvéve kb. 3000 órát tesz ki, a fennmaradó 5760 órát pedig a mérsékelt levegőfajták jelenléte tölti ki. Egy másik szabályszerűség a különféle levegőfajták egymásra következésének sorrendjére vonatkozik. Ez a szabály azt mondja ki, hogy valamely extrém levegőfajta megjelenését legtöbbször egy mérsékelt levegőfajtának a megjelenése előzi meg és ugyanígy az extrém levegőfajta elvonulásakor legtöbbször egy mérsékelt levegőfajta foglalja el a helyét. Aránylag ritkán történik meg az, hogy két extrém levegőfajta időbelileg közvetlenül egymásra következik. Különösen ritka eset az, hogy egy meleg extrém levegőfajtát azonnal egy hideg extrém levegőfajta kövessen, vagy fordítva. Ehelyett az szokott rendszerint előfordulni, hogy a meleg extrém levegőfajta elvonulása után egy vagy két mérsékelt levegőfajta következik és csak ezek átvonulása után lé]) fel a hideg extrém levegőfajta. Például: ritka eset az, hogy egy szubtrópusi levegőt azonnal egy sarkvidéki levegő kövessen. A normális lefolyás ugyanis az, hogy a szubtrópusi levegő elvonulása után egy meleg tengeri levegőfajta lép a helyébe, ezt viszont egy hideg tengeri levegőfajta követi (amely a fenti felosztás szerint még mindig a mérsékelt levegőfajták közé számít!) és csak a fenti sorozat negyedik tagjaként jelenik meg a sarkvidéki levegőfajta. Ilv módon az egymást követő levegőfajták hőmérsékleti jellegében bizonyos fokozatosság szokott fellépni, amelynek során egy-két napos időközökben egyre hidegebb levegőfajták érkeznek hozzánk, amíg végül a leghidegebbik levegőfajta veszi át az uralmat. Térképen ábrázolva a levegőfajtákat, azt látjuk, hogy ennek az időbeli egymásutánnak megfelel a levegőfajták meghatározott térbeli elhelyezkedése, éspedig oly módon, hogy a szélsőséges levegőfajták többnyire nem fekszenek térbelileg közvetlenül egymás mellett, hanem egy vagy több átmeneti levegőfajta választja el őket egymástól. Kivételesen azonban mégis előfordul a légkörben az, hogy ez a szabályszerűség felbomlik, vagyis közvetlenül egymás mellé kerül két szélsőséges és ellentétes tulajdonságú levegőfajta, időbelileg és térbelileg egyaránt. Bár ez az eset ritkán for-