Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Molnár Miklós: A műtrágyázás néhány vízegészségyügyi vonatkozása

Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 39 A műtrágyázás néhány vízegészségügyi vonatkozása Dr. M 0 L N A B. MIKLÓS Bevezetés A mezőgazdaság gyorsütemű fejlődése megkívánja a kemizálást és ezért egyre nagyobb a felhasznált vegyszerek száma és mennyisége. Ezek a vegyszerek részben a terméshozamot növelik — ilyenek a különböző hatóanyagú műtrágyafélék —, másrészt a növényvédelmet szolgáló pesticidek, herbieidek csoportjába tartoznak. A műtrágya csoport az emberre és az állatokra nem jelent közvetlen veszélyt, mert hatóanyagai rendeltetésszerű használat esetén nem kerülnek be lényeges mennyiségben a szervezetbe, viszont a pesticidekkel, herbicidekkel már egészen más a helyzet. Ez utóbbi növény védőszer csoporttal jelen tanulmányban nem foglalkozunk. Ez a téma állandóan napirenden van és ezekkel a kérdésekkel számos közlemény és előadás foglalkozott. A pesticidek és herbicidek heveny és krónikus mérgezést okoznak, nyilvánvaló ok és okozati összefüggéssel, míg a műtrágyák nem, és ezért lényegesen kevesebb figyelmet fordítanak egészségügyi szempontból a műtrágyák csoportjára, holott ezek sem teljesen közömbös szerek, bár emberi mérgezésről ez ideig nem olvastunk a hazai, vagy számunkra elérhető külföldi szakirodalomban. Ennek ellenére a 67/1958. Korm. számú rendelet II. sz. melléklete a kártalanítandó betegségek között sorolja fel a műtrágya által okozott mérgezést és károsodást [1], Takács [2] közleményében felhívja a figyelmet a nitrogén tartalmú műtrágyák kritikátlan és mértéktelen adagolásakor fellépő veszélyre, ami különösen az ásott kutak vizét veszélyezteti. A következőkben olyan esetekkel foglalkozunk, ahol a nitrogén műtrágya súlyos vízegészségügyi problémát okozott. A nitrogén műtrágya vízegészségügyi hatása Egy dunántúli vasútállomásról 1966. év végén érkezett be hozzánk panasz arról, hogy az állomás ásott kútjának a vize hirtelen megromlott, ihatatlanná vált. Az ásott kút 8 m mély, átmérője 120 cm, a benne levő vízoszlop magassága 220 cm. A kútüreg tégla falazatú, beton fedelű és Rex szivattyúval ellátott. A harántolt talaj rétegek: humusz, homok és kavics. A kút vizének részletes vizsgálata alkalmával kiderült, hogy a víz kémiai összetételében az előző éviekhez képest lényeges változás mutatható ki. A bakteriológiai tenyésztések eredménye minden alkalommal megfelelő volt: coli egyetlen tenyésztés alkalmával sem volt észlelhető. A kút vizét kémiai és bakteriológiai szempontból 1950, 1951, 1959, 1960 és végül 1967 januárjában vizsgáltuk. Az 1950-ben végzett vizsgálatot ismertetem csak részletesen: 1950. október 17. 1689 ikt. sz. Összes szilárd alkatrész 864 mg/l Oxigénfogyasztás 2,2 mgO/1 Klorid 36 mg/l Nitrát 5 mg/l Nitrit van Ammónia nincs Lúgosság 6,60 ml 0,1 n IIC1 Összes keménység 30,52 német keménységi fok Szulfát 80 mg 1951., 1959. és 1960-ban kisebb változásoktól eltekintve hasonló volt a víz kémiai összetétele. A kút vizével kapcsolatban panasz soha nem merült fel és az évenként végzett ellenőrző vizsgálatok sem mutattak változást. Azokban az években ugyanis, mikor nem végzünk teljes kémiai analízist, elvégezzük a kút bakteriológiai ellenőrzését, valamint ammónia és nitrit meghatározást valamennyi vasúti vízadó berendezésnél. Az 1967. január 2-i vízvizsgálatok igazolták a panasz jogos voltát. A víz kémiai vizsgálatának részletes eredménye: 1967. január 2., 6. ikt. sz. Összes szilárd alkatrész 1574 mg/l Oxigénfogyasztás 2,8 mgO/1 Klorid 104 mg/l Nitrát 170 mg/l Nitrit 0,026 mg/l Ammónia nincs Lúgosság 9,0 ml 0,1 n HC1 Összes keménység 44,54 német keménységi fok Szulfát 600 mg/l Vas 1,050 mg/l A bakteriológiai tenyésztés eredményei kifogástalanok voltak. A vízkémiai és mikrobiologiai vizsgálatokat az MSZ szabványok szerint végeztük [3, 4]. Helyszíni vizsgálatot végeztünk annak eldöntésére, hogy mi okozhatta a kút vizének ilyen nagyfokú és hirtelen romlását. Megállapítottuk, hogy a közeli állami gazdaság a vasútállomásra érkezett nagyobb mennyiségű nitrogén műtrágyát nem szállította el azonnal, hanem a földre szórták ki, ott tárolták, mintegy 15 m-re az állomás kútjától. A nitrogén műtrágya egy része feloldódva, beszivárgott a kútba és a víz kémiai összetételének nagymértékű romlását idézte elő. A kutat le kellett zárnunk, nehogy a magas nitráttartalom a fogyasztók körében esetleg egészségkárosodást okozzon, egyébként is a víz élvezhetetlenné, undorítóvá vált. A szennyező forrást részben már felszámolták, azonban jelenleg még nem állapítható meg, hogy a műtrágya eltávolítása után egyszerű kúttisztítással, a kút többszöri kiszivattyúzásával a víz ihatóvá válik-e?