Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Oxidációs árkos szennyvíztisztítók működése hazánkban
370 Hidrológiai Közlöny 1968. 8. sz. Csanády M.: Oxidációs árkos szennyvíztisztítók elért tisztítási hatásfok sem volt megfelelő. Azóta leürítették az árkot és szabályos bedolgoztatás kezdődött. Bonyhád A községi szennyvíztelepnek épült berendezést házi szennyvizeken kívül a Zománcárugyár ipari szennyvize is terheli. A vizsgálat idején ez utóbbi határozta meg a szennyvíz jellegét: igen nagy vastartalmú (460 mg Fe/1), kissé savas, de szerves szennyezést is tartalmazó szennyvíz érkezett a berendezésbe. Az árok így eleveniszapos biológiai tisztító helyett vaskloridos vegyszeres derítő ként működött. A távozó tisztított víz a szokásos jellemző komponensek alapján (oxigénfogyasztás, rothadóképesség, coli ós baktériumszám) megfelelőnek minősíthető lett volna, szervetlen szennyezettsége (pH = = 4,1, vas 108 mg/l, klorid 2290 mg/l) azonban igen jelentős és így a befogadóra káros volt. összefoglaló értékelés A vizsgált 10 oxidációs árkos berendezés közül a vizsgálat idején Bonyhádon ipari szennyezés miatt nem volt rendeltetésszerű működés. Vecséscn a szakszerűtlen üzemeltetés a próbaüzem elején történt, kezdeti nehézségnek tekinthető. így ezen két berendezést az értékeléskor nem vehetjük figyelembe. Három másik berendezés (Feketevölgy, Egercsehi, Bábolna) esetében a szennyvíz híg, a terhelés kicsi volt. Itt csak lassan alakult ki eleveniszap, a kellő koncentrációt nem érte el. A tisztított víz minősége általában megfelelő volt. A kis iszapkoncentráció (G S Z) miatt a működés labilis volt, üzemzavar esetén nyáron víz virágzás lépett fel, ami jelentős szervesanyag tartalmat okozott a tisztított vízben. A bakteriológiai hatásfok viszont ilyenkor —• az algák bakterium-antagonista hatása miatt —-igen jó volt. Ahol szabályos próbaüzemeltetés nem volt (Feketevölgy, Egercsehi), a későbbi üzemeltetés is bizonytalan és szakszerűtlen. Bábolnán, ahol volt próbaüzemeltetés, jobb a működés is, bár gépészeti hibából eredő üzemzavar itt is fordult elő. Öt működő berendezés terhelését lehet pillanatnyilag normálisnak tekinteni: Törökszentmiklós, Pét, Alberttelep, Visonta és Aggtelek. Az első berendezés esetében próbaüzemeltetés nem volt, az üzemeltetés teljesen rossz és szakszerűtlen, így érthető a rossz eredmény. Péten a szakaszos működésből adódó nehézségek és a váratlan esővíz-lökések okozták, hogy a hatásfok általában nem jó. A szennyvíz itt is híg volt, mennyisége azonban meghaladta a tervezett értéket. Alberttelepen a hatásfok többnyire megfelelőnek bizonyult, de akis iszapkoncentráció (nagy fajlagos iszapterhelés) okozta labilis állapotban a recirkuláltatás terén elkövetett hibák könnyen okoztak anaerob állapotot. Végül Aggteleken és — a rotor beállítása után — Visontán a működés teljesen normális volt, az iszapkoncentráció tetszés szerint beállítható, ezzel az egész folyamat kézben tartható, és természetesen az elért tisztítási hatásfok is jó. Következtetések A helyesen tervezett, jól üzemeltetett oxidációs árkok tisztítási hatásfoka megfelelő. Jelenleg ugyan még kevés ilyen berendezés van hazánkban, de az eddigi vizsgálatok alapján is megállapítható annyi, hogy ezen berendezések oxigénfogyasztással mért tisztítási hatásfoka ugyan talán valamivel kisebb a jól működő eleveniszapos nagy berendezésekkel elért hatásfoknál [23], a bakteriológiai hatásfok azonban az oxidációs árok esetében igen jó, néha még az egészen mostoha üzemeltetési viszonyok ellenére is. A tapasztalatok értékelését zavarja az, hogy a levegőztető gépészeti berendezések működésében és általában a berendezések üzemeltetésében olyan sok fennakadás volt, hogy a tartós, folyamatos működésre alig láthattunk példát. Nem várt problémaként a berendezések nagyobb részénél tapasztaltuk azt, hogy az eleveniszap igen lassan szaporodik. Híg szennyvizek esetében ez azt okozta, hogy a tervezett iszapkoncentrációt meg sem sikerült közelíteni. Kellő iszapmennyiség hiányában — a kis terhelés ellenére — nem volt biztosítva a teljesoxidáció feltétele (a TbIGsz viszony a megkívánt 0,06-nál lényegesen nagyobb volt), ezért rothadóképes volt az iszap, és üzemzavar esetén gyorsan bekövetkezett az anaerob állapot. Az anaerobbá vált (berothadt) árkot tartós állandó levegőztetéssel sem sikerült aerob állapotúvá visszaalakítani, így teljes leürítésre és kitakarításra volt szükség. A levegőztetés üzemzavara következtében a nyári hónapokban több esetben észleltünk vegetációs elszíneződést, vízvirágzást. Ilyen esetre az irodalomban is találtunk példát [10, 14], de úgy látszik, hogy a hazai meleg nyár a nem túl nagv terhelésű oxidációs árkok vízvirágzását különösen elősegíti. Ez az állapot, ha külön beavatkozás nem történt, a levegőztetés ellenére megmaradt a meleg időszak végéig. Ugyancsak zavart okozott néhány esetben a vízibolha (Daphnia) erős elszaporodása. Az — általában egyébként is kevés — iszap szervezeteivel táplálkozó Daphnia tovább csökkentette a tisztítást végző iszap mennyiségét. A Daphnia tömeges elszaporodásának okát, a korlátozás lehetőségeit, esetleg az optimális Daphnia populáció beállítását (fölösiszap elfogyasztása?) még tanulmányozni szükséges. Oxidációs tavak bizonyos típusainál a Daphniát például kifejezetten hasznosnak tartják [24], Jó működést csak olyan berendezések esetében tapasztaltunk, ahol szakszerű próbaüzemeltetés történt. Elvileg ugyan minden berendezés esetében kötelező a próbaüzemeltetés, a gyakorlatban azonban ez sokszor elmaradt. Oxidációs árok esetében a tapasztalatok alapján feltétlenül meg kell követelni a szak-laboratórium által ellenőrzött próbaüzemet, mégpedig legalább 6 hónapos időtartammal, mivel az ismertetett példákban előfordult problémák felismerése és megoldása nem egyszerű, és a biológiai folyamatba beavatkozni nem könnyű.
